Védegyesületi krónika.
Védegyesületi krónika.
II. A barsi osztály. 1844-iki decemberben alakult, s elnökévé Botka Tivadart, jegyzőjévé Farkas Pált, pénztárnokává Kosztolányi Lászlót választá. – 18 vál. tagjai 725során első helyen áll Balogh János, Barsnak egykori hires követe. – A lelkes osztály, az egyesület terjesztésén, s ipari czélokra történt aláirások köröztetésén kivűl, a kebelébeni gyárak s mesteremberek összeirásával s vidéki szükségek fedezésével foglalkodott, gyárai s iparüző helyei következők:
A körmöczi fehéredény (Steingut) gyár, körmöczi nagyszerü papirgyár, innoczenczthali üveggyár, kameneczi üveggyár, ebedeczi papirgyár, gimesi czukorgyár.
F. Kosztolányi nagyszerü talaj-koczka gyár. Megemlitendők még aranyos maróthon 5, Ujbányán 24 kisebbszerü posztós. Az utóbbiak évenkint mintegy 8000 rőföt készitenek. – Továbbá a körmöczi már is nagyban üzött timárság. – Az osztály felszólitotta Körmöczbánya s Ujbánya sz. k. városokat a védegyleti eszme s honi ipar pártolására. – Mind két sz. k. város igen kedvezően nyilatkozott. Ujbánya, egy benne felállitandó posztógyárra, mellynek ott a helybeli körülményeknél fogva allkalmatos helye volna, telek kisajátitását s a gyárnak 6 évre adó alul felmentését, úgy szinte minden tőle kitelhető törvényhatósági pártfogást s 1000 p. ft. készpénzzeli részvétét ajánlotta; Körmöczbánya szinte minden tőle telő kedvezményt s 3 évi adómentességet a benne netalán felállitandó gyáraknak. Ezen hazafias részvétért az igazg. választmány köszönetet irt a nevezett sz. k. városoknak. Bár a többi és hatalmasabb társaik s illy rokonszenvet fejtenének ki a hazai ipar ügye iránt! – A barsi osztály a közgyülésre Bodó Lipót és Prezska Antal urakat küldte képviselőkül. – Az iparműcsarnokra minden pénzerejét (110 p. ft.) felajánlá. – A közgyülésre adott vázlatos jelentésében igy szól a barsi osztály: „Az országgyülés befejeztével egész magyar álladalom szerte felébredett; socialis eszközök és müködés által elérendő anyagi jólét utáni vágynak meglehetős sugárai bejutottak Bars megye tájaira is. Nem hiányzottak fáradhatlan szorgalmú tagszerzők, kiknek a nőnemből is sikerült társakat nyernie. Ha bár azomban sikerült is a megyei befolyásos egyének legnagyobb részét az ivek rovataiba sorolni, s ezek közt Balogh János első alispánt, s illy előzmények után alapos remény lehetett az iránt, hogy e vidéki osztály rendeltetése czélját tökéletesen kifogja fejteni, még is e szép várakozásnak az élet valósága korántsem felelt meg ez ideig. Mert a megyei élet ördöge a tisztujitás által felhitt pártoskodás a társulat munka erejét más térre vezeté, s a legnemesb pálya parlagúl hagyatott.– A mennyiben a csak néhány ivtartók beadott jelentései nyomán kitudható volt, mult novemberig minegy 250 a beirt tagok mennyisége.
A Békés (város) vidéki kis osztály 1845. jun. 22-ikén alakulván, elnökké Elekes Andrást, jegyzővé Kis Károlt, pénztárnokká Koricsánszky Mihályt választá, s ezenkivül 9 biztossági tagot választott: munkálkodását tagok szerzésén kivül a kereskedők részvétének megnyerésére s szükséges ellenőrködésre és a Hetilap 39–40 számaiban menjelent iparstatisticai adatok gyüjtésére forditá. Alakulásakor csak 63 tagból állott, minthogy azonban a védegylet életét egyedül az azt pártoló tűrni s nélkülözni tudása feltételezi, szükségtelennek tartá más népesebb szomszédegylethez csatlakozni.
Baján, 1845-iki márt. 2-ikán alakult vidéki osztály, a bajai casinoi egyesület teremében, hol Markos Pál 726tbiró tartá az egyesülés okait lelkesen előadó megnyitó beszédet, miszerit t. i. hazánk rég érzi azon szomoru állást, mellyben részint műiparunk pangása, részint benszorgalmunk gyümölcsének – kevés pénzünknek – számtalan csatornákon a külföldre kifolyása helyezett bennünket. Termesztményeinket nyersen adjuk el, mint azokat a jó isten adá, elviszik azokat túl hazánk határain. A kivitel vámokkal terheltetik, mit a külföldi vevő nyers terményeink megvásárlásakor, annyival kevesebbe számitva terményeinket, már nyakunkba ró; a vámot hát, mit ő a kivitelkor fizet, tulajdonkép s közvetve mi fizetjük meg; nyers termesztményeinkbe idegen kéz ruházza be müszorgalmát, gyapjunkból posztót, kenderünkből vásznat, dohányunkból szivart, borainkból ollykor pezsgőt, aranyunk- s ezüstünkből a szükség s cziczoma müveit késziti, s igy honi termesztményeinket átalakitott formában hozza vissza hazánkba, s nekünk adja el olly áron, mellyben sokszor az ő kiviteli költségeit másodszor, az átalakitásra forditott szorgalma s műipara bérét, a behozatali vámot, s fuvarját is megfizetjük. Itthon, a mi productivus napszámosaink 15 p.krt alig érdemelnek napjában, s a természettel a telet átalusszák; a mi terményeink átalakitásával foglalkodó idegen munkás pedig három s négyszer annyit is érdemel a gyárakban télen nyáron egyaránt; egy szóval, felette szenvedőleg állunk. S e nyomorult állásunkat öngyilkolásunk vajmi nagyon segiti elő! pompás kocsikat, lószerszámokat, uj szabásu öltönyöket, fénymázos csizmákat, drága házi butorokat honunk határaink kivül csináltatnak tehetősebb nagyaink, s mi szegény kicsinyek, hányszor majmoljuk ezt utánnok. Ezen készitményeken semmi más különös nincs, minthogy nem itthon készültek, s hazánk derék mesteremberei szint ollyan, sokszor szebb s jobb minőségü müvet állitottak volna elő. Igy igyekeztünk magunkat ekkorig versenyezve rongálni, s ki igy hazájának legtöbbet ártott, balga bámulásunk tárgya volt. – Felső szomszédjaink, kik a külfölddel, de még a német tartományoknak nagy része gyármüveivel sem versenyezhettek, s piaczot műveiknek nem találtak, többnyire a külföldtől hátramaradt műveiknek e honban találtak nemcsak piaczot, hanem meg nem fontolt előitéletet is hanyatt homlok venni olly készitményeket, mellyeknél a honi nem alább való. – Az illy balitéletből, s a gazdagok majmolásából jó sikerre kapott bécsi kelet természetesen adóztatást vonván maga után, ennek nagyobb része következetesen a magyar hont elözönlött gyármüvekre rovatott a terhet-érző gyárnok által, s igy segitette szegény hazánk a szomszéd örökös tartományok, de kivált Bécs adóját is fizetni stb. A védegylet állt senkinek sincs más szándéka, mint édes hazánk anyagi jóllétét mozditni elő; e szent czélra törekedni kinekkinek szabad, sőt kötelességében áll, ez ügy nem vitethetik politikai térre, stb. A vámrendszert hazánk határain szabályozni hatalmunkon kivül esik, de küszöbeink előtt e sorompókat felállitani tagadhatlan jogunk van stb.
Igy megalakulván Baján a védegylet, elnökévé Kardos Jánost, pénztárnokává Pilaszanovics Józsefet, jegyzőkké Szevics Demetert és Kopeczky Ferenczet választá. 22 bizottmányi tagjai közt a lelkes Latinovics A-né asszonyság neve is ott van. – Policzer J. u, mint az oroszlány fogadó bérlője teremét a gyülésekre átengedte, Radány Péter és Fúró Sámuel urak pedig a fütéshez szükséges fát ajánlák meg, valamint Szakáll J. ur az iró szereket. – A mart. 72719-ki bizottm. gyülés az aláirási pénzekről rendelkezett, a tagok szükségeinek ellátásáról gondoskodott, s iparstatistikai adatokat gyüjtött. Honi kelmék férfiak számára Baján: Fazekas Ferencz, Boschán Samu, Hirsch Lázár kereskedőknél és Szedlák Ferencz szabónál, nők számára szinte Boschán S. és Hirsch L. kereskedőknél kaphatók. Baja vidéke, természeti fekvésénél fogva is igen kedvező gyár felállitásra, mert maga 14000 lelket számlál, kik nagyobb részint kereskedők s mesteremberek, számos szomszéd helységgel folytonos összeköttetésben van; napszám 12–20, nőszemélyeké pedig 7–14 krig rug; a Duna közel, Baranya kőszénbányái szinte igen közel, fája bőven van, a telkek s épitési anyagok, ugy az élelmi szerek is olcsók, a helybeli rácznők a fonás és szövésben most is jártasok. – Emlitést érdemel a fennálló iparvállalatok közűl Staar Károl bajai takács szövő műhelye. – Az alakulás idejéig bejött aláirási könyvekben mintegy 200 tag neve olvasható. – A május 13-iki közgyülés az aláirási dijak az osztályt illető felét is az iparműtárra felajánlá. Az aug. 3-iki gyülésben Kardos János tbiró ur az elnökségről lemondván, helyébe Sebők József ur választott, – s a kereskedők által hozandó honi gyártmányok feletti ellenőrködés módja határoztatott el. Az aug. 5-iki gyülés a május 13-ikinak ajánlatát visszavonta, az aláirási dijak felét saját szükségeire tartván meg. – Egyesületi közgyülésre Latinovics Vincze és Sebők József választattak képviselőknek. Az iparműkiállitási sorsjáték, s Grimm V. felsegélésében e lelkes osztály is teljes jó akarattal vett részt.
Dunaparti mozgalom. Máj. 16–22. érkezett Pestre 7 nagyobb hajó gabonával, 3 hajó zabbal, 3 hajó árpával, 2 kisebb hajó borsóval, babbal, lencsével, 4 kis hajó gyümölcscsel, 5 nagy hajó ölfával, 41 talp épületfával, 32 talp deszkával, 3 t. léczczel, szőlőkaróval. – Felülről lefelé ment 63 ürse hajó.
Ugyan azon idő alatt érkezett Pestre gőzősön felülről 3018 személy, alulról 873, ment Pestről fölfelé 1147, lefelé 475.
Piaczi mozgalom. A maj. 22-ki hetivásárban elkelt 27 szekér tisztabuza (pesti mérője 10–12 ft), 16 szekér rozs (p. m. 7–7 ft 30 kr.), 14 sz. árpa (p. m. 5–5 ft 36 kr.); 8 sz. zab p.m. 4 ft 9 kr.–4 ft 24 kr.), 11 szekér köleskása (p. m. 10 ft 30 kr.–12 ft 30 kr.), 6 sz. tengeri (p. m. 5 ft 42 kr.–6 ft), 8 szekér barna kenyér (1 db 48 kr.–1 ft 12 kr.), 8 sz. burgonya (zsákja 1 ft 30–1 ft 39 kr.), 12 sz. tojás (1 db 1–1 1/5 kr.), 114 db borju, (dbja 12–22 ft), 114 db bárány (dbja 2–3 ft 30 kr.), 17 mázsa süldőhus (fontja 20–24 kr.), 8 m. szalonna, (ftja 30 kr.), 9 m. zsir (ftja 30 kr.), mind váltóban.
Mészárszék-ügy. Maj. 14–21. levágatott Pesten 52 mészárszékben 418 db ökör, 122 db tehén, s volt benne 2134 m. 85 font; borju levágatott 532 db. Maradt vágó marha Pesten 1405 db ökör, 339 db tehén, a pusztákon 895 db ökör, öszvesen 2639 db.
728Marhavásár. F. hó 20-kán elkelt Pesten 95 db ökör, 198 db tehén, java 111–225 ft, a többi 25–102 ft.; volt dbjában hus 216–500 font, fagygyu 25–70 font. Bőr dbja 15–27 ft mind váltóban.
Fapiacz. A felső fapiaczon van jelenleg 7033 ölfa, az alsón 9121, öszvesen 16154 öl.
