Vezérczikk: (Vámügy).
Vezérczikk: (Vámügy).
A „Pesti Hirlap” május 3-kai 668-ik számában Vezérczikket irt a vámügyről, mellynek lényege ez: „Azon állás, melly Magyarországnak, az austriai monarchia irányában jutott, kizárja azon lehetőséget, hogy védvámokat állithassunk az örökös tartományok irányában; s mivel ez igy van, s mivel a köztünk, s az örökös tartományok közti vámviszonyok hazánkra nézve felette nyomasztók, nyiltan kimondja, hogy ezeket csak vámszövetség által lehet megváltoztatni, nem pedig védvámdrendszer által, mert ennek kiviteléhez az örökös tartományok ellenében nincsen remény.”
Mi igy fogtuk fel a Pesti Hirlap nézetét. Mi ezen előadásban nem találjuk azt, hogy a Pesti Hirlap a hazánk, s az örökös tartományok közti vámok eltörlését ollyasminek tartaná, minél jobb vámügyrendezést nem tudna javaslani, (mert hiszen egyenesen kimondja, hogy ha hazánkat az örökös tartományoktóli viszonyoktul elvontan képzeli: kereskedési politicánkat bizonyosan a védrendszerre ohajtaná alapitani) hanem találjuk a ,Pesti Hirlap’ emlitett czikkében, hogy azt, a mi hazánkra nézve jobb volna, kivihetlennek tartván, kétségbe esik hazánk érdek-önállóságának jövendője felett, s azért a várat – mikint ő hiszi feltételek alatt, de mikint én hiszem kényre kegyre, védelem nélkül feladja, még mielőtt a feladásra csak fel is lett volna szólitva.
Én ezen tacticát ugyan sem jónak, sem tanácsosnak, sem a P. H. uj évi programmjával egybehangzónak nem tartom, de nem is tartom zászló-változtatásnak, hanem csak egy kis tévedésnek, vagyis inkább rögtönzött, s nem eléggé szabatos expectoratiónak, mellynek hibája az, hogy bal magyarázatokra nyujt alkalmat; ámde a Budapesti Hiradó egyenesen zászló-változatásnak veszi, s május 19-kei 389-dik számában dicséretekkel halmozza a Pesti Hirlapot, mivelhogy vele tandem aliquando egyetért, s a köztünk, és az örökös tartományok közti vámvonalt határozottan meg akarja szüntetni.
A Pesti Hirlapnak egy hónap alatt kétszer jutott azon szerencse, hogy amonnan a másik oldalról megdicsértetik, 698egyszer a ,Nemzeti Ujságtól’ a kormány-változás iránt tett érzelem-nyilatkozat miatt; – másodszor most a B. P. Hiradótól a vámügybeni egyetértésért. – Nem a mi gondunk. – Nemzeti áldásnak néznők azon napot, mellynek a pártok orgánjai, mindannyian valódi alkotmányos, nemzeti és liberalis érzelmektől lelkesitve e nemzet jövendőjének megalapitása körül egyetértenének. – De azon kis ohajtásunkat őszinteségünk szerint el nem titkolhatjuk, mikint jobban szeretnők, ha a Nemzeti Ujság s B. P. Hiradó nem azért dicsérgetnék a Pesti Hirlapot, mivelhogy magyarázatuk szerint ez az ő véleményeiket magáévá teszi, hanem inkább adnának alkalmat magok megdicsértetésére azért, mivelhogy azon pártnak, mellynek a boldogtalan centralisatiót ajournirozó Pesti Hirlap magát ez év kezdetével organumává vallá, nézeteit ők elfogadák.
És nem kell kétségbe esni. Hiszen lám pártunk programmjából a közteher-viselés, az urbéri viszonyok kiegyenlitésének szüksége, a népnek alkotmányos jogokbani részesitése stb., néhány év alatt a másik fél programmjába is szépen általment, – sőt ittott akkint viselik magokat, mintha mind ezt ők találták volna fel – (és legyen nekik az ő hitük szerint, és legyen övék minden dicsőség, csak valósuljon a miért imádkozunk). Igaz, még van köztünk egy kis különbség, a ,miként?’ tudniillik, és meg kell vállani, meglehetősen nagy ,kis’ különbség, – azonban abban, hogy mit? egyetérteni, csak ugyan szép haladás. – Nem ujság századunkban, hogy a toryk whiggekké lettek, – igaz, még mindig egy kis torysticus velleitásokkal. „Gott besser’s” – de nem kell kétségbe esni.
Mi néhány hét mulva idején látandjuk a vámügyet e lapokban tüzetesen taglalni, – most még nem látjuk idejét, – azonban mivel az emlitett két lap e tárgybani nyilatkozata a B. P. Hiradó által concordansnak vétetik, egy előleges vázlatot közre bocsátunk a végett, hogy alkalmunk legyen e tárgyban azon lapokhoz egy két őszinte kérdést intézni; – különösen pedig a B. P. Hiradóhoz, melly a közbenső vámvonal eltörlését (a mint ő hiszi) initiálta; – a mi azonban – köztünk legyen mondva – hajdani fogalmak nyomán az egykori magyar oppositiótól initiáltatott, még mielőtt nem a B. P. Hiradó, de alkalmasint maga annak vezér grófja is született volna.
A B. P. Hiradó ujabb időkben con amore sincerisált, s neki biztatván magát, hogy „legyünk őszinték” egyszer annyira ment őszinteségében, miszerint megvallaná, 699hogy pártunk közremunkálásában sulyt helyez, s ezt kivánatosnak tartja. – A B. P. Hiradó tehát nem fogja rosz néven venni kérdéseinket, mert „legyünk őszinték” és reményli akarjuk méltányosságától, hogy valamint mi a magyar oppositio szoros hazafiui kötelességének tartjuk, s magunk részéről annak teljesitésére ajánlkozunk is, hogy valahányszor a kormány meggyőződésünk szerint jót akar, s azt alkotmányos uton akarja, őt minden kitelhető erőnkkel, ép olly hűn, s tán még hűbben (mert független állásban) pártoljuk, mintha esküdt párthivei volnánk; – ugy a Budapesti Hiradó is eléggé magyar és alkotmányos lesz elismerni, – mikint mi a priori, nem tudva mire, nem tudva hogyanra? vak bizodalmat nem esküdhetünk, mert ezt alkotmányos embernek tenni nem szabad – hanem tudnunk kell, tisztán kell tudnunk, mi s mikint akartatik? miszerint meggyőződésünkkel számot vetve, őszintén pártolhassuk.
Ha én abstrahálok attól, hogy magyar és alkotmányos magyar vagyok, s magamat a képzelet merész szárnyain egy pillanatra austriai minister helyzetébe gondolom,; igen természetesnek kell találnom, ha ő vezéreszmének veszi az egy fejedelmet uraló austriai birodalom, és Magyarország közötti materialis egységre törekedni. S mivel ezt természetesnek találom, soha sem tudtam, és soha sem fogom tudni megfogni, mikint akadhatott valaha austriai minister I-ső Ferdinándnak magyar királylyá megválasztása óta, a ki csak egy pillanatig is elmulaszthatta az örökös tartományok és hazánk közötti vám-sorompóknak, az emlitett materialis egység ezen legfőbb akadályának eltörléset eszközölni. – Véghetlen hiba, szerencsétlen csomóbonyolitás, fillérező politica volt, melly a legmagasabb kormány-szempontot garasoknak áldozta fel. Régi dolog, a miről szólok, s szabad tán az őskornak nyiltan szemébe nézni. – És megvallom azt is, hogy ha ezen vám-sorompó három, két, vagy legalább egy század előtt, szóval annak előtte törültetett volna el, mielőtt azon vámsorompók hatása által viszonyaink ollyanokká fejlődtek volna, mint a minőkké fejlődtek: e vámsorompók eltörlését nemcsak monarchiai, nemcsak austriai, hanem magyar statusgazdászati szempontból is jónak, üdvösnek és kivánatosnak tartottam volna. De miután ez, fájdalom, annak idejében meg nem történt, – miután ebben is, mint szerencsétlen szokásunk szerint mindenben elkéstünk, miután a vámsorompók azt eszközlék, hogy sem szabad kereskedésünk, sem gyáriparunk nincs; s országgazdászatunk természet-ellenes, abnormis állapotba jutott, és ez mint tény áll előttünk, mellyen a közbenső vámsorompók eltörlése magában véve, s ,mit jól megjegeztetni kérek, a külső vámvonal-rendszernek nemzeti önálló érdekeink kellékei szerinti szabályozása s gyáriparunknak más utoni ápolása nélkül’ teljességgel nem segit, a dolgok állása austriai szempontból ugyanaz maradhatott a mi előbb volt, de magyar szempontból egészen megváltozott.
Azonban elismerem, hogy igen természetes, ha egy vagy más austriai minister ezen vámvonal tekintetében még mindig akkint gondolkozik, a mint mondám, hogy gondolkoznia kellett volna már ez előtt három századdal. S mivel ezt austriai szempontból természetesnek találom, felteszem, fel kell tennem, mint hihetőséget, mint valószinüséget, hogy az eltörlés iránt a kormány résziről inditvány tétethetik. – És most ezen eventualitást valószinünek találva, kétségtelenül 700helyén van, hogy azon párt is, mellynek organumává magát ez év kezdetén a Pesti Hirlap vallá, fontolóra vegye, mit kellend ezen lehetséges esetben tennünk? minő biztositékokat kellend kivánnunk, miszerint az eltörlés által érdekeink még inkább feláldozva, jövendőnk még inkább compromittálva ne legyen, mint a vámsorompók által van, szóval hogy roszabb állapotba ne jussunk, mint most vagyunk.
Ha tehát a Pesti Hirlap illy szempontból indulva, azt mondotta volna: a köztünk s Austria között fenálló vámvonal, védvámrendszer Austria részére ellenünk; ennek s a külvámok prohibitiv természetének ápolása alatt Austriának kifejlett müipara nekünk pedig – mert ellenünk vala irányozva – nem; mirajtunk csak olly vánmrendezés segithet, melly vagy szabad kereskedést ad az egész külfölddel, vagy pedig megvéd Austriának hazánk piaczát monopolizáló gyáripari elnyomó versenye ellen. – Pártunknak tehát kötelessége ezen alternativát sürgetni. Azonban megtörténni, hogy egy harmadik, a köztünk, s az örökös tartományok közti vámvonal eltörlése fog inditványoztatni, kötelességünk tehát ezen eventualitásra is készen lenni, s megmondani, minő biztositékokat, s iparápolási pótlékokat kell kivánnunk, hogy ehhez megegyezésünket adjuk vagy legalább ne ellenezzük.
Ha a „Pesti Hirlap” ekkint szól (s egy későbbi magyarázatából sejtjük, hogy ekkint akart szólani) úgy nem lehetne ellene kifogásunk; de egy kissé bele ereszkedvén az eltörlés apologiájábam, a B. P. Hiradónak alkalmat adott a dolgot oda magyarázni, mint ha a Pesti Hirlap nem csak vélt kénytelenségből várat adott volna fel, hanem mintha ezen eltörlést, mint lehető legjobbat valósággal ohajtaná is. És ez ellen már, illy ridegen állitva, van kifogásunk. Mert más dolog valamit ohajtani, s más arról gondolkozni, mikint oltalmazzuk érdekeinket, ha meg akar történni.
A B. P. Hiradó a P. Hirlap nézetéről azt mondja, hogy az nemcsak azért helyes, mivel viszonyaink az austriai monarchia irányában nem engedik reménylenünk, hogy hazánk számára az örökös tartományok ellenében védvámrendszert vivjunk ki; hanem azért is, mert a védvámrendszer rosz s Europa-szerte mindinkább rosznak és rosznak ismertetik el. – Nem akarjuk most vitatni mennyiben eldöntő tekintet e részben a Kölni ujság és Journal des Debats állitólagos szinváltozása; hanem csak arra kérjük a B. P. Hiradót legyen őszinte, de mystificáljon bennünket szabad kereskedési lobogtatásokkal; mert ő szabad kereskedés szine alatt a legkártékonyabb, s ellenünk intézett védrendszerrel akar minket megajándékozni. – Sardellát mond és caprit ért alatta, mikint Ramvay mondá.
Megmutatom. – Két vámvonalunk van. Egyik, melly az austriai monarchiából s hazánkból is a külföld jobb és olcsóbb gyártmányait kitiltja – tehát Austria műiparát hazánk piaczán a külföld versenye ellen védi. Másika a közbenső vámvonal, melly Austria müiparát hazánk piaczán, a mi saját müiparunk kifejlődése ellen védi. Eredmény pedig: hogy müiparunk nincs, s annak teremtése végett egyesületi eszmékhez vagyunk kénytelenek nyulni; de azért onnan sem vehetünk gyáripari czikkeket, hol legjobban s legolcsóbban kaphatnók, hanem szolgálunk monopolisált piaczúl Austria gyártmányainak.
701Ha tehát valaki szabad kereskedést penget ajkain, annak logicai kötelessége a monarchiai külső vámsorompónak is olly módoni változtatását kivánni, hogy a külfölddel szabad kereskedést üzhessünk. – A B. P. Hiradó erről még soha sem szólott, soha sem mondá, hogy ezt akarja, ha pedig ezt nem akarja, ugy ne beszéljen szabad kereskedésről, mert ezt nem akarva, nemcsak nem akar szabad kereskedést, hanem a legkártékonyabb védrendszert akarja ellenünk forditani.
A dolog innen világos. Austria müipara sem jóság, sem olcsóság tekintetében nem versenyezhet akár otthon, akár minálunk a külföldi müiparral; már most ha a közbenső vámvonal eltörültetik, de a külső védvám megmarad, nem szabad kereskedést nyertünk, hanem kapott Austria védvámrendszert, sőt monopoliumot ellenünk hazánk piaczán.
Első kérésünk tehát a B. P. Hiradóhoz, méltóztassék nyilatkozni, mikint gondolkozik a külső vámvonalról. Kinyilatkoztatván határozottan, hogy ha a szabad kereskedés mellett nyilatkozandik, pártolni fogjuk teljes erőnkből. Ez a mi tanunk, mellytől csak kénytelenségből térünk el.
A Pesti Hirlap azzal vigasztal, hogy a közbenső vámvonal eltörlésével gyáraink nem fognak veszteni, mert ezen vámvonal most sem védi azokat az austriai müipar versenyzése ellen. – Szép vigasztalás! mivel nincs gyáriparunk, tehát vigasztaljuk magunkat azzal, hogy jövendőben sem lesz. Szépen köszönöm.
Talán nyers terményeink eladásában találandunk tehát kárpótlást. Boldog isten! nem, mert hiszen a Pesti Hirlap igen jól jegyzi meg, hogy az örökös tartományok is főleg földmivelők. – Olvassuk a Lloydot, abban Csehország kereskedelmi forgalmát, vegyük Gallicziát, Austria nagyobb részét; és látni fogjuk, hogy ezek magok is nyers terményeik kivitelére számitanak. – Ezt szem előtt tartva, nem lehet tagadni, hogy az egész austriai monarchia nyers terményink számára olly csekély fogyasztó piaczot nyujt, melly középszerü termés-évben azt sem képes felemészteni, a mink most terem, – nem hogy azt emészthetné fel, a mit idővel termeszteni képesek leszünk.
Nekünk Austriában egyedüli piaczunk maga Bécs lehet; ott is természetesen versenyezve Austriával, Csehországgal, Gallicziával. Parányi piacz. De ám legyen. Itt támad második kérdésünk. Maga a határszéli vámvonal eltörlése még nem ad szabad kereskedést Bécsbe, – ha Bécsnél az accise-vámsorompó felmarad. – Ennek fenhagyása mellett az egész dolog merő mystificatio volna. Kérjük a B. P. Hiradót mondja meg, mikint gondolkozik e dologról.
Annyi mindenesetre bizonyos, hogy valami olly nagy nyereség nem néz ki a dologból, mellyért valamelly materialis áldozatot adnunk lehetne. Ebben a Pesti Hirlap is egyetért, világosan kimondván, hogy a vámszövetség megvásárlásáról, kárpótlásról szó sem lehet. – És ez természetes. Ellenben mi is egyetértünk abban, hogy ha a magyar harminczadi jövedelem megszünése a magyar status jövedelmeiben olly hézagot mutatna, mellynek kipótlását a status szüksége igényelné, vagy pedig a hiányt fedezni kell; mert a status szükségei fedezetlen nem maradhatnak. – Kimutatás, budget, számolás stb. az alkotmányosság természetes postulatuma. Harmadik kérdésünk a B. P. Hiradóhoz, egyetért e velünk 702ezekben, s különösen abban is, hogy a vámszövetség megvásárlásáról szó nem lehet?
Ha ebben egyetért, meg kell vallanunk, nem tartjuk olly igen könnyűnek ezen vámvonal eltörlését, miszerint a Pesti Hirlapnak oka lehetett volna vámviszonyaink minden másnemü szabályozásáról előre lemondani. Mert csak magát az austriai dohány-monopoliumot veszem fel, ez Austriának olly jövedelmet ad, mellynek nélkülözése az austriai ministeriumnak természetesen nem kis gondot adand. Nekünk a most emlitett előzménynél fogva a dologhoz természetesen közünk nem lehet, mert azt csak nem teszem fel, hogy akadhasson magyar, ki nemzetünk érdekeiről, alkotmányosságáról, szabadságáról annyira képes volna megfelejtkezni, hogy a dohánytermesztést illetőleg dohány-kereskedés monopoliumába egyezni kész lehetne. Istenért, minő vámreform, minő kereskedési szabadság volna ez, ha szabad kereskedés helyett egyedáruságot, s azzal egybekötött politiális kutatásokat nyernénk ajándokul. Én nem hiszem, hogy ember akadhasson e honban, ki ezt akarja; ámde a B. P. Hiradó jeles hosszu czikkeket irt a dohányügyről: én nem hiszem, hogy ezen czikkeivel a dohány-monopoliumnak hazánkba behozására akart volna utat egyengetni, de hazafiui szives őszinteséggel tudatom a B. P. Hiradóval, hogy vannak emberek, kik őt illy szádokról gyanusitják. Magam hallottam. Negyedik kérésem tehát, s hazánk érdekeinek szent nevében mint hazafi hazafihoz teszem e kérést: nyilatkozzék nyiltan, határozottan, ugy-e hogy ezt nem akarja?
Végre pedig: A P. Hirlap midőn a vámszövetséget pártolja, világosan megjegyzi, miként olly vámszövetségről szól, minő az egymástól független német statusok között fenáll, mellyek mindannyian befolynak a vámtarifa meghatározásába. Kérdem tisztelettel a B. P. Hiradót, egyetért e ezen elvben is? És ha, mivel az alkotmányos magyar nemzet tagja, a mint hiszem egyetért, ugy csak egy kérdésem van még hátra. Vámtariffa nem mathematicai formula, melly örök időkre áll; idő s körülmények szerint revisióra van szükség. Ha már most a vámszövetségbe lépő független statusok egyike módositást kiván a tariffában, s a másika azt el nem fogadja, mi a következés? Az, hogy a vámszövetség megszünik, s mindenik status külön szabályozza érdekei szerint saját vámait, korán sem pedig az, hogy a módositásban meg nem egyezhetvén, maradjon a szövetséges kártékony vámtariffa. Hogy ez olly statusok között, mellyek mind törvényhozási, mind végrehajtási tekintetben külön függetlenül állanak, nem jár nehézséggel, természetes, de minálunk mi történnék ez esetben, én nem értem. Történnék talán az, hogy a szövetségi vámtariffa első megállapitásába, ha befolynánk is, de az attóli visszalépés, vagy annak idő s körülmény szerinti módositása nem állana többé hatalmunkban. Nem nehézséget keresek, hanem megnyugtatást, s azért kérdem a B. P. Hiradót: minő biztositékokra nyujt ő kilátást arra nézve, hogy a szövetséges vámtariffa szabályozásására befolyásunk garantiájául mindig fenmaradjon nemzetünknek azon alkotmányos garantiája, hogy ha akármikor a tariffa iránt megalkudni nem tud, a vámszövetségtől visszaléphessen. Ha e kérdésekre a nyilvánosságnak határozott nyilatkozat adatik, nem fogok késni a dolog lényegéről véleményemmel. A B. P. Hiradó látni fogja, hogy sem én, sem barátaim nem akarunk opponálni csak azért, hogy opponáljunk.
Kossuth Lajos.
