Márvány-ipar.
703Márvány-ipar.
Ha ki szerencsés volt a magyar nemzeti muzeum igazgatóját meglátogathatni: bizonyosan részesült ő ngának azon szivességében, miszerint megmutatá neki azon gyönyörű asztalt, melly Baranyának 20–30 féle márványfajaiból van mozaikszerűleg öszverakva s alkotó mestereűl birja egy derék márvány-művesét Pécs városának.
Annak ki e szép művet megszemlélhette, kell hogy hazafiui örömben lelkesült legyen föl valója, látván a természetnek ez ajándékából is csak egy megye is mi gazdag e hazában? s látva, mikint hazánk ez áldását is mi remeklő mesteriséggel tudják műveseink közhasznuvá tenni! –
Mi legalább ritka gyönyör élvezetének örömével köszöntük ő ngának szives tolmácsolását ez asztal körűl, és ohajtjuk, menjenek számosan megtekinteni azt, hogy meggyőződjenek jelességéről, és meggyőződjenek azon reményünk alaposságáról is, miszerint hazánkban a márványiparnak, illy természeti gazdagság és ügyes művesek mellett, szép, nagy jövendőt merünk jóslani.
Mert átalában véve, a márvány-művesség korunk izlésétől, soliditásától hathatós ajánló levelet nyert a legközelebb jövendőhöz, sőt alig mulandó jelenünkhöz is.
Ime Francziaországban, az izlésnek e mindig ujból szülő méhében, a márványművek keresettek, kapósak, pedig a márványnak eddigi ritkasága miatt luxus-czikkelyek. – Mi kiterjedést lehet tehát használatukra nézve várni ezután, midőn most ujabb és ujabb márványbányákat födöznek föl, vesznek mivelés alá, s a márvány-készitmények is mindig szebbek s mindig olcsóbbak lesznek.
Csak kevéssel ezelőtt meg nem tudták határozni, hogy a rómaiak honnan vevék ama szép és változatos márványzatot, melly épületeik romjait is olly szépen diszesiti; a tudósok azt állitották, hogy Azsiából, Afrilából kelle a sokféle márványnak hozatnia; de most már tudva vannak bányáik, s látják Francziaországban, miképen ugyanazon vidékeken kaphatók e kövek, hol a rómaiak azokkal épitkezének.
S a francziák örvendenek e fölfödözéseknek, s örűlnek a márvány-művesség ujabb fejlődésén. Nem is ok nélkűl. A fényűzés nemei között az foglal méltán első helyet, melly a lakást szépiti. Mondhatnók, az ember ugy becsüli önmagát, mint gondoskodik házáról, mellyben él. – Aztán a márványnyali fényüzés a legkevesbé költséges és egy a legtartósbak közűl.
Ezelőtt a márvány-ipar csak nagy emlékek épitésénél nyert alkalmazást, tehát születést is. Midőn XIV. Lajos Versaillest épitette, akkor minden, idejében ismert kővágásokat kizsákmányoltak. De mihelyt a nagy emlékek bevégeztettek: a márvány többé nem keresteték.
Ezután ez nem igy lesz. Mivel ez iparért is, valamint sok egyéb müvességért a magánosak gazdagsága, jólléte többet tehetend, mint tehetett vagy tehetne a kormányok hatalma.
S ezért mondók fölebb, hogy a márvány-müvesség szép jövendővel kecsegtetheti magát, mert a monumentalis használat ritka, ünnepies alkalmazásaiból korunk izlése, szilárdsága és tehetőssége átviendi azt a házi szükségek, ékitmények folytonos kielégitésére.
Azért fölötte ohajtjuk, hogy közelgő iparműkiállitásunkra a hazának minden márvány-kővágásáiból küldessenek be mutatványok, miszerint e részbeli gazdagságát hazánknak 704minél teljesebben megismerhessük, s ohajtjuk, hogy márvány-müveseink is minél nagyobb számmal jelenkezzenek készitményeikkel, miszerint a házi fényüzés e nemében keletkezendő megrendelések azonnal emberökre találhassanak.
A nemz. muzeum asztalának készitőjét pedig különösen van szerencsénk ezennel meghivni iparműkiállitásunkra, mert akarnók nagyon, hogy munkásságát a közönség minél több oldalról tanulja méltányolni.
Mesterffy.
