Tán nem is igen nagy diadal még a.
Tán nem is igen nagy diadal még a.
Mi mondottunk már a Hetilapban illyenfélét: olly hatalmas alapu ipar melett, minő Francziaországé, nem nagy csoda, ha ott mernek a védrendszer szigorubb szabályain koronkint enyhitgetni, – nem csoda ha vannak, kik még nagyobb bátorsággal ledönthetőknek tartanak minden védsorompókat, mert az valóban nagy erő, mit a franczia ipar alap-milliói nyujtanak, s mellyet ez ipar fejlettsége olly nagyon istápol. S most a B. P. H. még is mi nagy diadalát kürtöli az anti-protectionalis nézeteknek, mert Francziaországban a Journal des Debats, melly mióta fennáll, a védvámrendszer mellett szónokolt, most egyszerre kijózanul; stb. Mi ebben csodát nem látunk, de nem látjuk a védvámrendszer czélszerüségének ott, hol a körülmények és állapotok szükségessé teszik, czáfolatát sem, s nem látjuk különösen abban e czáfolatot, mert a Journal des Debats változtatta meg nézeteit.
A Journal des Debats-nak kijózanodása „nem csak saját véleményének, de hatalmasbak nézeteinek megváltoztatását gyanitatja, kiknek ő tekintélyes organuma.” Igy beszél a Journal des Debats-ról maga a B. P. H.; – és hát mi csodálni való van abban, ha „a hatalmasbak nézeteinek” tárogatója megváltoztatja előbbi véleményeit?
„E journal nem beszél, ha csak igen hatalmas érdekek nem beszéltetik.” Igy nyilatkozik a Jorunal des Debatsról egy franczia ujság, – s mintha a B. P. H. épen ez 706ellenséges ujság megrovását forditotta volna le az ő „tekintélyes” példaadójának dicséreteül. De mi meggyőző van abban, ha valamely lap szinét, tudalmait, meggyőződéseit a „hatalmas, igen hatalmas érdekek” parancsolatára elhallgatja, háttérbe szoritja, vagy épen „egyszerrei kijózanodás” következtében megtagadja. Furcsa kijózanodás biz a!
„De nincs miért fölindulni a Journal des Debats” véleményén. Nem ez ujság e az, melly tiz nappal Napoleonnak bukása előtt, ugy beszélt Napoleonról, mint beszélt azután XVIII. Lajosról, X. Károlról, mint beszél mostan Lajos Fülöpről,– és melly Waterloo után nemtelen rágalmakat okádott a mostani idők legnagyobb embere ellen? Nem ez ujság e az, mellynek még ma is, midőn minden nem fizetett ujságok kiméletlenűl leleplezik a nagy pénz-űzérek cseleit és trafikáit, van lelke, vannak okai, s van mindenek fölött szemtelensége e pénzüzérek szolgálatára.” Igy szól egy franczia ujság a Journal des Debatsnak legujabb urszine változásáról. – Van aztán az illy bár „hatalmasbak nézetei tekintélyes organumának” kijelentéseiben átalános erő, becs és jelentőség azonkivűl, hogy a hatalmasbak nézeteinek hirdetése van bennök, mint a hegyi patakok iszapjában tanusága van a lehullott zápornak, leszakadt felhőknek?
Ugy hisszük, hogy a Pesti Hirlap indignatióval fogja visszautasitani a B. H. P. azon complimentjét, iszerint őt a Journal des Debats-sal vigasztalja a eggyőződősek megváltozása körűl.
Örsy.
Fővárosi hirnök. Hir szerint a városi elitélt rabok ezután fölmentetnek az utczatisztitástól, hanem a helyett, mint a dologházi fegyenczek, dologházi munkára alkalmaztatnak, az utczatisztitást munka nélküli szegény napszámosok rendes fizetés mellett végezvén. Azon uj dolgoztatási rendszer mellett levonván a levonandókat, naponkint 15–19kr. haszna lenne a városnak. Ha ez igaz, ugy csak szerencsét kivánunk ez intézkedéshez, mert ha semmi anyagi haszna nem lenne is, a veszteséget az erkölcsi haszon bőven ki fogná pótolni. Nevezetesen 1) a rabok nem jönnének össze az utczán előbbi czimboráikkal s igy részint az elkövetett, részint a jövendőben elkövetendő csinek iránt nem értekezhetnének egymással. 2) egy kevés pénzt takarithatnának meg a rabok magoknak, mellyel kiszabadulások után valami becsületes keresethez foghatnának, s nem lennének kényszerülve a lopásra. 3) a szegény napszámosok is munkához juthatván, a munka nem-léte nem kényszeritné tilos keresetre. Ez ugy hisszük egyelőre elég haszon volna.
Minap igen jól volt megjegyezve, mikint hazánkban sok jeles fő dolgozik már az ipar mezején, – nem csupán majom-ügyességgel, hanem teremtőleg, a feltalálók soraiban is. E napokban ismerkedénk meg egy illy jelessel. Selmeczi hurműves Baumann ur ez. Talán két évtizeden tul dicséretesen s olly eredménynyel űzte mesterségét, miszerint húrai nem csak a hazában, hanem a külföldön is hirre kaptak már, s ő 16 emberével nem sokat készit a forgalomnak, mellyet műhelye táplál. De ő még nem eléglette a munkát, mellyet szolgáltatott, ő tökélyesiteni szándékozék műveit és müvességét. Tiz év óta volt rajta, hogy uj anyagot leljen, mellyből húrokat készitsen. – Most már sikerült a fáradságnak eredményre jutni. Selyem-szálakból egy vegyiték segitségével olly húrokat készit, mik 4 fokkal magasabban hangolhatók, tovább tartanak, a nedvességtől kevésbé 707szenvednek, mint a bélhúrok. A napokban mutatványt hozott ide le Pestre, – s már bizonyitványt bir egy itteni műértőtől, mikint hurjai a hang tisztasága, a hangoltság tartóssága tekintetében semmi kivánni valót föl nem hagynak. – Baumann ur igéretet tőn a jövő iparműkiállitásra a húroknak minden nemeiből gazdag mutatványokat adni a közönség elébe. Eddig is szivesen figyelmeztetjük a hangászat kedvelőit, mikint Baumann hurjai Pesten Schweitzer János hegedűsnél lesznek kaphatók a városház mellett.
Egy elméletileg s gyakorlatilag kiképzett vegyész, ki mint igazgató répaczukorgyáraknál több évig szolgált, és mind bel- mind külföldi nagy gyárakban magának az efféle gyárak fölszereléséről több évi tapasztalat után alapos, gyakorlati ismereteket szerzett, az ide tartozókat a répatermesztéstől fel a kész finomitott czukorig, akár gyarmati, akár áztatási módszer szerint érti, mint szinte az idevágó mellék ágakban is, nevezetesen a marhahizlalás, pálinkaégetésben, és a régi s ujabb gyors eczetgyártásban egészen jártas, illendő dij mellett ajánlja szolgálatát az illető uraságoknak. Bővebb értesitést nyerhetni e lapok szerkesztőségénél akár személyesen, akár H. K. betük alatt bérmentes levelekre. – Méltán ajánlhatjuk e férfiut mindenki figyelmébe.
E napokban volt szerencsénk látni a herendi porczellángyárnak egy gyönyörű művét. – Egy burnót-szelencze az, melly porczellánból levén készitve, tetején, alján és felnyilója belső lapján gyönyörü képekkel van kifestve. Másolata az egy remek eredetinek, melly a győri pöspökség tulajdona levén, a mostani méltóságos püspök ur által saját számára utáncsináltatott. Ki öszvehasonlithatja az eredetit másolatával, az a legmagasabb véleménynyel leend Fischer Móricz urnak herendi gyára iránt. Reméljük, hogy ezen s egyéb becses műveivel alkalmunk leszen az augusztusi iparmükiállitáson találkozni.u
A dologházban van jelenleg 147 férfi és 138 nő. – A befogott csavargók közül máj. 9–16-ig 73 utasittatott vissza hazájába, 41 pedig munkára használtatik.
Tudjuk, hogy az emberből angyal soha sem lesz: de az a sok lopás, orgazdaság, csalás s több más tilos kereset az a sok csőd, váltó-hamisitás még is mind azt mutatják, hogy a socialis viszonyokban rejlik az emésztő métely. Urak! kiké most az ország s dicsőség, nyissatok ki minden keresetforrást, mert a gyönge hitü az erényt is örömestebb gyakorolja, ha kevesebb erőbe kerül, vagy megforditva, az ember nehezebben szánja el magát a gazságra, ha könnyü szerrel rendes munka mellett megkeresheti kenyerét.
A tótok rövid idő óta ismét csoportosan tódulnak Pestre, s legtöbben közülök olly gyönge állapotban vannak, hogy a miatt munkára sem vétetnek föl, hanem kórházba küldetnek; közülök 3 nap alatt kellő holtan vitetett be. Mikor igy áll a dolog, nem érdemelnek-e, és nem igényelhetnek-e irántuk nagyobb figyelmet gyarmatositási tekintetben a benszülöttek mint a würtembergi svábok, és a Bánságba szállitott cseh családok? Bizony különös philanthropia ez a mienk! a haza lakói, emberei éhhel halhatnak, csak mások előtt fénykedhessünk.
Ha valaki a rosz kövezet legtökéletesebb példányát akarná átadni a jövendőségnek: az alhévviz-utcza e végre 708hivatalbeli szolgálatját; ha a legroszabb kövezetre valaki jutalmat akar tenni: az alhévviz-utczának nem akad versenytársa; ha a paraszt a szolgabirót rosz, rázós uton kivánja meghordozni: csak az alhévviz-utcára vigye. A Rudasfürdő hir szerint 44000vft. fizet évenkint a városnak, ebből egy két forint aligha kövezetre nem jutna, melly most körülötte gonosznál is gonoszabb. Vagy ha ez nem tetszik, a volna alázatos inditványunk: rendeltetnék nehány t...-beli azon utczába lakni: akkor mint a gomba eső után, rövid idő alatt kinőne az alhévviz-utcza jó kövezete is.
Egy sárga japonikás, vagy csuropés, magat tolcsvainak kiadó ember, itt hordozza ismét házról házra tokainak kiadott borait. A kinek nem fáj a feje, és erős főfájásra akar szert tenni, annak merjük ajánlai a tolcsvai ember pancsolt borát. Hanem szó a mi szó, az efféle emberekre a rendőrség is fordithatna egy kis figyelmet, s a közönség s termesztők érdekében legerősebben kellene fenyitnie azokat, kik áruikat más fölvett név alatt árulgatják. A hegyaljai bornak a nélkül is becse s hitele veszett a sok pancsoló s hamisitó által; valahára illő volna lépést tenni, hogy előbbi hitelét visszaszerezzük.
Mennyire emelkedik Pesten a földbecse, mutatja azon körülmény is, hogy a Herminakápolna körül legközelebb eladott telkek holdja 173–625 pfton kelt.
Dunaparti mozgalom. F. hó 9–15 érkezett Pestre gőzösön felülről 1743 személy; alólrul 319. Ugyan azon idő alatt ment Pestről fölfelé 1056; lefelé 189.
Mészárszékügy. F. hó 7–14 levágatott Pesten 52 mészárszékben 446 db ökör, 127 db tehén; volt benne 2235 mázsa s 55 font. Borju levágatott 509 db. A levágott 573 db szarvasmarhából esik egy napra 82 db. Maradt vágó marha Pesten 1233 db. ökör, 289 db tehén; a pusztákon 875 darab ökör, 20 darab tehén, öszvesen 2417 db.
