Szövet-ipar Szebenben.
Szövet-ipar Szebenben.
A ,Transsilvaniából’ átvesszük statisticai adatink közé a következő czikkelyt:
A szebeni szövetipar azon kender-fonal feldolgozására szoritkozott előbb, melly a paraszt szükségeihez tartozva, ennek asszonyai által meg nem szövetett, továbbá azon asztali szövetek készitésére, mik az uraságok és polgárság által használtattak fel. A plébánusok és magyar földes asszonyságok e czélból sok fonalat küldöttek s küldenek még most is a szebeni takácsokhoz.
Annak, hogy a takácsok csupán csak megrendelt munkát dolgoznak, nem pedig vásáros takácsok, abban fekszik oka hogy a szileziai, rumburgi és szepesi gyolcsoknak kelete évről évre gyarapodik. Egyébiránt az itteni takácsság még korán sincs annyira kifejlődve, hogy a nevezett behozatal gyolcsaival kiállhatná a versenyt.
Kender- és lenfonalból vásznat és asztali ruhát, ugynevezett bérmunkába, most 30 mester sző 60 széken.
Fontosabb ennél a gyapot-szövés, melly a kendert és lent napról napra inkább lefojtja. Az asszonyok szintugy mint a férfiak nagyon a gyapotviselésnek adják magokat. Különösen az oláhság nagyon veszi a gyapotkelméket, – a szász paraszt még kevésbé, mert ennek lenje is van még, mit az oláh nem is ismer. A szebeni gyapottakácsok csak simafehér, vagy ugynevezett sárga szövetet készitenek, a mint t. i. a gyapotot fehéritve vagy fehéritlenül szövik meg; az ugy nevezett s nagyon keresett brassói kelme (Kronstaedter-Zeug) Szebenben nem készitetik. Azon fehér kelmét sem csinálják itt, mit a segesvári takácsok szőnek, s mit a szebeni takács is ezektől vesz meg.
A gyapot-szövés az egyik és legfontosabb iparágak közűl. Csak sokszerübb változatosságban kell üzetnie. Legfőbb alapja a fonás. Ennek felvirágzása a nemzeti jóllétnek legszerencsésebb eredményeket biztositand. Az orláti gyapot-fonda (minek az a „fon-o-da?”) a legszebb jövendőnek megy elébe. Ha bár most fonalai nincsenek is 20 sz. fölött, még is mielőbb finom szálakat is adand. Eddigelé 688Bécsből veszik a szebeni takácsok gyapotfonalaikat. Van pedig 20 gyapottakács 60n0 osztovátával.
Angol fonalból kevés használhatik fel. Illy finomabb fonalat csak 20–25 széken sző 7 ugynevezett mouslintakács.
A szebeni takácsok közűl különösen a kiemeltetik Schramm Simon, kinek eddigi törekvéseit a szebeni iparegyesület már kétszeri iparmükiállitáson emlékpénzzel jutalmazta. Készit különféle nadrágszöveteket, mellény-piqwet-ket, butorkelméket. – Továbbá Reiszeberger takács is dicsérettel emlitetik meg. –
Bár hazánk több vidékein találkoznának buzgóbb ügybarátink, kik az egyes iparágak hasonló statisticáját leirnák. A Hetilap szivesen nyitja meg az illy ismertetéseknek hasábjait.
