Angol mozgalmak Peel reformja következtében.
Angol mozgalmak Peel reformja következtében.
Azon biztos reményben, hogy Peel vámszabályait a parlament elfogadja, az angolok már készűleteket tesznek sajtó és kereskedés utján, hogy az uj politicának hasznát vegyék. Sajtó utján fennen hirdetik azon boldogságot, mellyet az ő műiparok Europa continensének szolgáltatni fog az olcsóság által; 25 – sőt 50 percenttel jutányosabban igérkeznek adni készitményeiket, mint mennyiért a szárazföldi ipar adhatja azokat. A continens szegény népei tehát nem lesznek kényszerűlve drága birságait viselni a védvámrendszernek, melly milliók által fizetteti meg ezereknek hasznát, előnyeit stb. Kereskedelmi uton pedig az angolok már tervezik Európa minden geographiailag jól, kedvezőn fekvő fővárosában a központi ügynökségeket, mik azután gondoskodni fognak, hogy az angol olcsó készitmények jutányos üdvösségét mindenfelé elárasszák. S mit fogunk csinálni mi a continensen? – Lesznek, lesznek bizonyosan mind Franczia, mind Német, mind egyéb országokban jámborok, s együgyüen-boldogok, – vagy angol fizetett barátok, s az angol kereskedés parazitjai, kik mind után fogják mondani, igen is, le a védvámok sorompóival s vásároljuk azt mi olcsóbb, – ne engedjünk a hazai industriák néhány vállalkozóinak monopoliumot, – vegyünk az angoloktól 50 606percenttel jutányosban. – De lesznek, bizonyosan lesznek, gondosabb, belátóbb, aggób baráti az egyes országok jóllétének, iparos fejlettségének, s honfitársaik ezrei meg ezreinek, kik vissza fogják utasitani a speciosus ámitásokat; s feltartandják a csekély adózást, melly nélkűl gyámoltatlanul vesznének iparágak, vállalatok, és ezeknek ezerei meg ezerei az iparüző osztályokból. Ugyan példaul, mit csinálna Francziaország, ha nagy iparainak mindegyikét védtelenűl hagyva, ellenökbe az angol műiparnak felényi árait idézné fel piaczaira? Bezárhatná gyapot-, gyapju-, s lengyárait; kioltaná vas-müvességének minden kohóit, hutáit, öntőit, gépgyárait stb. s mivel vigasztalná majd a milliókra menő munkásokat, kik ez iparok után keresték élelmöket, jóllétöknek s jövendőjüknek istápjait? avval talán, hogy vásároljanak olcsóbban angol készitményeket? Igen, de mivel, ha nincs már kereset, mincsen gyár, nincsen iparosság, melly keresniök adna alkalmat? – S mit fognának mondani mezőgazdái, kik a műiparnak 10 milliónyi embereit táplálják most, de nem táplálhatnák azután, mert e népségnek vagy éhen kellene halni, vagy kivándorolni idegen országokba, mint tesznek annyi ezeren Angol- és Németországokban? Mi vigasztalásuk leend ez első, vagy er-termesztőknek, ha angoloktól olcsó pénzen fognak venni gyártmányokat? Az talán, hogy az angolok meg drágán fizetendik az ertermékeket? Hiu csalódás! gyapotot Francziaország nem ad el; gyapjut Angolország másunnan, saját gyarmataitól is minél előbb eleget fog vehetni, – s igy van a többi nyers anyagokkal is. – Mi szüksége leszen Angolországnak franczia vas-érczre, – franczia kőszénre? semmi, átalában semmi! – S feltéve, hogy Angolország sokat veend Francziaországban is, – talán drágán fizetendi? Miért tenné? Hiszen nem leszen versenyzője, a franczia ipar ugy is el leend már ölve, más műipar pedig hol keletkezzék, melly az angollal versenyezehtne? – Im, egy kis taglalat után igy tünnek fel a szabad kereskedés, angol evangeliumok álmainak veszélyes kecsegtetései. Azért, éljen az iparvédelem, mind addig, mig veszélytelenűl eljöhet a szabad közlekedés országa!
Örsy.
