Az óványokról.
Az óványokról.
Igy nevezte az iparegyesület azon kizáró szabadalmakat, mik a találmányok biztositásaul s másoknak utánzásától leendő megóvásaul adatnak, véleményében, mellyet taval a Hetilapnak 26-ik számában olvastunk.
A szokásra kell biznunk, el akarja e fogadni e kifejezést, – annak ajánlására nem akarunk itt mondani semmit, csak azért élünk vele, mert érezzük, hogy a „kizáró szabadalom” kifejezés gyülöletes, a „kizáró gyakorlati biztositvány” iszonyuan hosszu, s igy egyik sem alkalmas arra, hogy olly eszmét fejezzünk ki vele, mellyet kell, hogy az ország megkedveljen, elfogadjon, sőt törvénybe iktasson, s mellye kell, hogy könnyen használható, gördülékeny szóval tudjunk nevezni.
Ez azonban csak mellesleg legyen mondva. Mással akarunk a nyájas olvasónak szolgálni.
561A napokban a Pesti Hirlap szóba hozta az óványokat.
Örülünk rajta. Szükséges hogy gondolkozzék felőlük minden, ki a jövő országgyülés eszközléseire akár a zöld asztalnál, akár a sajtó által kiván előkészitőleg hatni. – Szükséges, hogy a jövő országgyülésen tul ne nélkülözzük a találmányok biztositását, megóvását. Mert nincsen egyegy eszköz és intézkedés sikeresebb az iparos szellem ébresztésére, az iparos munkásság fejlesztésére, mint épen az óványzati rendszer. Kérjük, ne értsenek félre az elcsavarások urai, mi ez uttal az óványokat dicsérjük, mert csak felőlünk szólunk, de azért, hogy jelennen az iparfejlesztésnek minden módjait elő nem számláljuk, az óványokat nem egyedüli panaceának tartjuk.
562Bizonyságul arra mit imént mondánk, s további fejtegetések alapjaul ide mellékeljük az óványok számát, mik Austriában 1821-től kezdve 1844-ig vátattak.
Meg kell jegyeznünk, hogy Ausztriában 1820-ki dec. 8-kán adatott ki a patenstörvény első izben, – de 1832. mart. 31-kén más törvénynyel cseréltetett fel. Addig is, mig bővebben fogjuk e két patensnek különbözőséget megmagyarázni: figyelmeztetni ohajtottuk a nyájas olvasót a forrásra, honnan a váltott óványok számának csökkenése, majd emelkedése származott.
Következzék tehát átnézete az Ausztriában 1821-től 1844-ig váltott óványok számának.
Mint mondók e táblázatot casak jövőben akarjuk használni további fejtegetések alapjaul, de egyet nem érintetnünk nem lehet.
Hazánkban az ausztriai birodalmi óványoknak nincsen érvénye, senki utánzása ellen nem biztositanak, s a találmányos, ha illyen óványt megfizetett, legfölebb csak kétfejü sast szerzett magának, egyebet semmit.– S még is 103 iparos ember akadt, ki szabadalmat váltott magának. Többen mint felső Ausztriában, többen mint Stájerországban, többen mint Karinthiában, többen mint Tirolban, Galicziában, – épen annyian, mint Lombardiában nyilatkoztatták ki, s be is bizonyitották magokat képeseknek arra, hogy az ipar mezején teremtőleg, önálló belátással tudjanak hatni. – Tudjuk ugyan, hogy hazánkat akár térre, akár népességre nézve nem lehet a felidézett tartományokkal öszvehasonlitani, – tudjuk ugyan azt is, hogy 103 találmányossal nem kapjuk meg az egri nevet a többi országok ellenében: – de, kérjük megjegyeztetni, miképen a fölebbi hasonlitásokat nem is dicsekvésből mondók, noha meg vagyunk győződve, hogy lettenek legyen nálunk is valósággal biztositékok az óványok, talámányosaink száma nem 103-on állana, de ismételjük, nem dicsekvésből számitánk, hanem azért, hogy nyerjék az illetők azon meggyőződést: miképen iparüző osztályunkban meg vannak a nagyra menendő industriának minden feltételei, – meg van népességünkben a hajlam és képesség mezőgazdaságunk nyers termékeinek nemesitő feldolgozására, 563– miképen tehát semmi természetes okból nem vagyunk csupán gazda-népül maradnunk alkárhozva, csak hozzá kell nyulnunk az iparfejlesztés minden ok- és czélszerü módja és eszközéhez.
Mesterffy.
