Vezérczikk. (Boldogok az együgyüek).
Vezérczikk. (Boldogok az együgyüek).
Urak amott a másik oldalon, az egyszerü ép ember-észnek nevében kérlek, legyen annyi önérzet bennetek, hogy ha statusgazdászati kérdésekről mertek szólani, s gondolkozó fők nem állanak rendelkezéstökre, állitsatok legalább olly automatokat colonialis vámrendszerötök védelmére, a kik legalább olvasni tudnak; s legyen annyi méltányosság bennetek, hogy midőn a gyarmati rendszert véditek, ne akarjátok elhitetni a világgal, hogy a szabad kereskedést pártoljátok.
Mert igazán mondom angyalok türelmét is kifárasztaná a tanitni akaró eszmezavar.
Nem régiben a Budapesti Hiradóban egy ur felveté magát a szabad kereskedés bajnokának, azon hatalmas oknál fogva, mivel hogy Peel egyet fordult sarkán, s hevenyében szabad kereskedés emberévé lőn. Sir Robertet nem győzték eléggé magasztalni, mig a szabad kereskedés ellen harczolt. És kiálták: „ime Daniel” a bölcs Daniel!! most Sir Robert átment a kereskedési szabadság zászlójához, és ismét magasztalják: „ime Daniel, a bölcs Daniel!! – No de ez semmi. Ma szőke, holnap barna, ma sovány, holnap kövér; az izlés változik uraiméknál. Ez az ő dolguk.
Hanem hogy ama nemzet-tanitó status-gazda, ki a szabad kereskedés bajnokaul szegődött, még csak azt sem tudta, 358hogy mi az a szabad kereskedés? és még is irni mert épen erről: ez már botrány.
Kossuth egy kis leczkét adott neki, és társainak; megmondta neki, mi az a szabad kereskedés; megmondta miképen az ő eszméjök: hogy t. i. olly szabad kereskedésünk legyen: miszerint ne adhassuk el terményeinket annak, a ki legjobban megvenné; ne vehessünk iparmüczikkeket attól, kitől legjobbat, legolcsóbban vehetnénk, hanem legyen olly szabad kereskedésünk, hogy csak Ausztriának adhassuk el, a mit épen tőlünk vennie tetszik; mi ellenben a szabad kereskedésnek azon jótétenyében részesüljünk, hogy kénytelenek legyünk az angolhoz, belgához, francziához hasonlithatlan austriai gyártmányokat fogyasztani; hogy – mondom – ez nemcsak nem szabad kereskedés, hanem valóságos alárendeltség, s ez, törvényes önállásu nemzet érdekeinek háttérbe szoritása.
Ezt nekik kézzel foghatólag, az utolsó falusi gyermek által is megfoghatólag bebizonyitá, és megmondá nekik, hogy csak szomoru kénytelenségből vagyunk a védvám-rendszer barátai, s felhivta: üssék fel a szabad kereskedésnek, de nem az egyoldalu monopoliumnak, hanem a szabad kereskedésnek zászlaját, s mi követni fogjuk, testtel lélekkel.
Gondoljátok: teszik? – nem– megértették? – nem – elhallgattak? – oh nem – hanem beszélnek össze-vissza, s olly kimondhatlan eszmezavart kotyvasztanak össze, hogy isten a megmondhatója.
A világon tán sehol sem bánnak az időszaki sajtó magasztos hivatásával olly könnyelmüen mint némelly emberek mi nálunk. Másutt a ki irni mer, legalább annyi fáradságot veszen magának, mielőtt irna, hogy megismerje, s ha maga olvasni nem tud legalább megkérdje másoktól, mi a kérdés állása? mint állanak a tények s miről van szó? Nálunk a B. P. Hiradó status-oeconomjai mind ezt nem tartják szükségesnek, hanem neki állanak vaktában, és hadarnak és habarnak, 459olly kimerithetlenül, hogy az emernek háta borsózik bele. – Igazán mondom hasonlitanak ama x. megyei táblabiróhoz, ki épen akkor jövén a gyülésbe, midőn az egész közönség ezt kiabálá „le kell rontani! le kell rontani!!” kötelességének tartá a lerontást hatalmas torokkal szintugy sürgetni. „De kérem D. táblairó urat szólott az elnök alispán: mit kell lerontani? D. tbiró ura felakadt, mert nem tudta miről van szó. Egy tréfás szomszédja fülébe sug: „a tokaji hegyet” és D–y tbiró trimphatori hangon felkiált: „a tokaji hegyet” N Illyenek a B. P. Hiradó vámrendszerező bölcsei.
Még egy anecdotát. Két tiszt egy asztalnál ebédelt. Sardella-mártást hoztak. „Beh! egészen más izü a sardella Olaszországban, hol az ember a fáról maga szedi” mond az egyik. „Megbolondultál? – mond a másik” sardellát akarsz a fáról szedni – „Igen hát! – volt a felelet – tulajdon kezeimmel szedtem, nem egyszer.” – Bolond vagy stb. – stb. Párbaj lett belőle. A sardellás ember jó vágást nyer. Ekkor arczához kap, „megálljt” kiált s kérdi, mit is mondtam csak hogy fáról szedtem? – Sardellát. – Bolondság, cáprit akartam mondani!! –
Illyenek a B. P. Hiradó vámrendszerező bölcsei. Fenhangon kiáltják: szabad kereskedés! szabad kereskedés, de azt értik alatt, hogy Magyarország se maga ne gyárthasson, se ott ne vegyen hol legjobban, legolcsóbban vehetne, hanem legyen minden versenytől mentesitett monopolisált piacza Austria gyártmányainak. A mi sem nem szabad kereskedés, sem nem védvámrendszer, hanem valóságos monopolium. Sardellát mondanak, caprit értenek alatta!
Sőt még az is történik, valósággal történik, hogy olly emberek is irnának vámrendszeri leczkéket, a kik olvasni sem tudnak. Illyen azon ugy nevezett „kereskedő”” ki a Buda Pesti Hiradó 358 számába egy czikket dictált illy czim alatt „védvám mint divat”. Ez lehetetlen, hogy olvasni tudjon, mert annyira ignorálja a tényeket, mellyeknek czáfolatára fölkel, hogy ignoratioját csak az olvasni nem-tudás magyarázhatja.
Ez a jó ut azt mondja: „A magyarországi szabadelvüek védvámot, azaz monopoliumot akarnak” – kérem kereskedő urat tanuljon olvasni. Ha ezt megtanulta, látni fogja, mikint a szabadelvüek azt akarják, hogy a magyar piacz ne monopolisáltassék az austriai gyárnokok által, hanem vagy szabad kereskedésünk legyen, vagy magunk gyártsunk.
Mondja továbbá: „a magyar szabadelvüek jelszava: tengerhez magyar! de felekik hogy honunk szive körül kőutaink nincsenek, s belső közlekedés nélkül tengerhez jutni, milly nehéz” – kérem kereskedő urat tanuljon olvasni, ha ezt megtanulta látni fogja, mikint a fiumei vasut, nem a tenger mentiben fog épiteni, miszerint hozzá jutni ne lehessen, hanem a Dunától, azon folyótól, melly honunk szive mellett is foly, s mellybe és általa a vasutra, Tiszáról, Dráváról, Vágról, Garamról, Marosról stb. el lehet jutni.
Mondja tovább „védvámrendszert ohajtani, s külfölddel szabad kereskedést pártolni, egymással ellentétben áll” kérem kereskedés urat, tanuljon olvasni, s ha ezt megtanulta, látni fogja, – hogy (messze ne menjek) mit csinál Austria, elzárkozik e a külföldrei kereskedéstől a mellett, hogy védvámrendszere van? Látni fogja, mit csinál magasztalt német Zollvereinja, mit Francziaország stb.
460Mondja még: „hogy a védvám rendszer chinai fal, s a védvámnak magasnak kell lenni, hogy hatása legyen.” – kérem kereskedő urat tanuljon olvasni, s ha ezt megtanulta látni fogja, mikint az erdélyi szászoknál ugyan e szót: „Speck” igy olvassák: „Bóóflisch”” de nálunk e szót: védvámrendszer, nem igy olvassák: „prohibitiv system”” az tehát nem chinai fal, s a védvámnak nem szabad magasabbnak lenni, mint a mennyi kell, hogy a kezdő állapot nehézségét némileg kiegyenlitse, de nem olly magasnak, hogy minden versenyzést kizárjon, s a csempészetnek gazdag zsákmányul szolgáljon. – Az autriai monarchia vámrendszere a külföld irányában illyen magas természetü, el akarják talán a Budapesti Hiradó szabad kereskedési eszmének vitézei ezen magas védvámokat törülni? Oh nem! hanem azt akarják, hogy az austriai gyárnokok a mint mentve vannak hazánk piaczán a külföldi gyárnokok versenyétől, ugy mentve legyenek a magyar müipar versenyétől is. – Ezt nevezik ők szabad kereskedésnek. – Tanuljatok olvasni édes urak.
Beszél ez után kereskedő ur külföldi példákról. A német Védvám-szöveséget olly szinben adja elő, mintha szabad kereskedési szövetség volna; – tanuljon olvasni édes ur; hiszen Kossuth azon czikkeit, miket egykor a Pesti Hirlapban a német vámszövetségről irt, külön röpiratban németre is leforditották külföldön, ha tehát magyarul nem tudna is, ezekből s a Zollvereinsblattból megtanulhatja, mi az a német Zollverein.” – Beszél arról is, mi boldog volt a lengyel, midőn közte s Oroszország között vámsorompó nem volt, elmondja minő boldog volt a lengyel, midőn az oroszt ő láthatta el gyártmányaival; elmondja, hogy büntetésül adott neki az autokrata harmiczadot, s hogy most kegyelemképen mentendi fel őket a vám alól stb. – Ez már több mint olvasni nem tudás, ez már botrányos tényferdités. Azonban hogy ezen urak bölcselkedési alaposságát az olvasó mérlegre vethesse, csak arra akarjuk figyelmeztetni, hogy ha valóban ugy állanának is a tények, mint ő állitja, mi volna belőlük a tanulság. Halljuk! mit akar kereskedő ur megbizonyitni? azt, hogy nekünk semmi más nem kell, mint a közbelső ausztriai vámvonal eltörlése s kimondhatlan boldogok leszünk. S mikint bizonyitja ezt? a következő példával: „mig Orosz- és Lengyelország között semmi vám nem volt, a lengyel gyártmányaival ellátta az oroszt és a lengyel boldog volt;” tegyük át ezen bizonyitvány szövegét saját állapotunkra, mikint fog hangzani? igy: „ha Magyarország s Ausztria között nem lesz semmi vám; az osztrák ellátandja gyártmányaival a magyarokat, és az osztrák boldog leszen” – ezt értem, de miként következhessék ebből az, hogyha minket Ausztria látand el drágább gyártmányaival, mint másutt vehetnők, mi leszünk boldogok; ezt már nem értem. Oh! dicsőséges logica!!
Felhozza még a kereskedő bölcs azon régi elcsépelt mondást is, mellyet a franczia kereskedők egykor Colbertnek mondották, t. i. hagyjatok szabadon cselekednünk (laissez nous faire), s a kereskedés emelkedni fog. – Jó, de hát az isten szent nevére! mikint lehet ebből azt következtetni, hogy a magyar kereskedés akkor leend szabad, ha kényszeritve lesz csak ausztriai gyártmányokat venni? ezt ép eszü ember csak ugyan nem képes felfogni.
461És illy okoskodásokból azt huzza ki a bölcs kereskedő ur, hogy a magyar liberalisok monopolisták. – Bizony gyönyörü okoskodás. – Mi szabad kereskedést akarunk a világgal: adjátok meg Robert Peel értelmében; ha ezt nem akarjátok, engedjétek hogy magunk gyárthassunk, magunk számára, s e végett adjatok védvámot nekünk, de nem ellenünk; – ez, a mit mi akarunk, – ti ellenben azt mondjátok: mi védeni akarjuk az ausztriai műipart a magyar piaczon, akarjuk hogy senki más oda gyárczikket ne hozhasson, mint csak az ausztriai, de ezen minden verseny ellen megvédett ausztriai műiparnak, tökéletesen szabad bevitelt akarunk engedni Magyarországba. miszerint a magyarok magok soha se gyárthassanak.” – Mellyik részre illik már a monopolium vádja? ha már monopoliumról kell szólani; ti monopoliumot akartok adni Magyarországon Ausztriának, mi vagy szabad kereskedést akarunk: vagyha ezt el nem érhetnők, monopoliumot Magyarországon, önmagunknak. – Kik már most az illiberalis monopolisták?
Mondja még azt is kereskedő ur, hogy a védvámrendszer a csempészetet mozditja elé. – Jó – de hát megszünik e a csempészet: ha Ausztria műiparának a magyar piaczokoni védelmére, a külkereskedés elleni védvámsorompók felmaradnak?
Nyugtat azzal is, hogy „Ausztria s Csehország műipara, még épen nem áll felette magas lábon, tehát ne féljünk tőle.” Bizony igaz; de ép ebből tünik ki statusgazdászati philosophiátok borzasztó volta. Az ausztriai s cseh műipar nem áll olly magas lábon, mint az angol, franczia, belga vagy német, s ti arra akartok kényszeriteni, hogy mind e mellett monopoliummal birjon Magyarországban. – Tanuljatok olvasni édes urak: s ha monopolistát akartok látni, nézzetek a tükörbe.
Sok egyebet is beszél még a jámbor kereskedő. – Emleget ipartanodákat, hitelszilárditást, közlekedési eszközöket, mérték-rendezést, közteheviselést, és a többi. Ez mind jól van, csak egyre figyelmeztetjük uraimékat a másik oldalon, arra t. i. hogy mind ezt hozzák fel szemrehányásul önmaguk ellen, s nem a mi oldalunk ellen, mert ezek a mi tanaink, mellyeknek életbe léptetéseért évek óta küzdünk, s nemcsak szavakkal de tettekkel is; mig ti nem segititek az iparegyesületet iparleczkéiben, áskálódtok a Magyar Kereskedelmi Társaság hitelszilárditás működése ellen, rágalmaztok minden lépést, mellyet ipar és kereskedés érdekében teszünk, s nem lendittek egy hajszálnyit hitelszilárditásért, közlekedési eszközökért, közteherviselésért, és a többi. Turpe est doctori, dum culpa redarguit ipsum.
Egyáltalán fogva a jámbor kereskedő egész czikke olly eszme-zavar, olly ismeretlenséget árul el a mindennapi tényekkel, mintha a holdból pottyant volna tegnap földünkre, mint a magyar tudós társaság titoknoka 1842-ki decemberben, de midőn ismeretlenségének együgyüségi palástja alatt annyira megyen, hogy a fiumei vasut mellett agitálókat arról vádolná, mintha a pest-mohácsi vasutat elleneznék, ez már olly protervia, mellyre nem elég azt mondani, hogy kereskedő ur olvasni nem tud, hanem azt kell mondani, hogy ez nem igaz, sőt roszakaratu, szándokos rágalom.
Ismerem a dolgok állását. Tudom hogy Kossuth ur ideje becsesb, sem minthogy illy haszontalan szószátyárságok visszatorlására vesztegetnie szabad volna. Azért kérem őt menjen pályáján háboritlanul, tüzze ki irány-gondolatait 462a vámrendszerről ugy, mint egyebekről, az ellenféli eszmezavarok megostorozását pedig, – ha tetszik a Hetilap szerkesztőségének, majd én s társaim időnkint elvállaljuk.
Ramvay.
Tiszaszabályozás. Kovács Lajos ur javaslatokat közöl a tiszaszabályozási ügy belrendezése körül a Jelenkor mart. 26-kai 24-ik számában. Örömmel olvastuk. – Ha a tiszavölgyi társulat akkint látandja jónak ügyeit vinni, hogy az időszaki sajtó kezelői, ne csak egyegy gyülés végeredményének, mint már bevégzett ténynek juthassanak tudomására, hanem a dolgok állását jobban ismerhessék, mint azt egy rövid jegyzőkönyvből ismerni lehet, és ismerhessék a társulatban felmerülő eszméket, irányokat, s nehézségeket, akkor nem kétlem az időszaki sajtó nem fogná felejteni azon rendeltetését, hogy eszmecserére e dologban is hivatva van. – De ha a tiszavölgyi társulat illyen tárgyismereti alkalmat nem nyujt az időszaki sajtónak, akkor véleményünk szerint az időszaki sajtó roszul tenné, ha kellő adat és tárgyismeret nélkül beavatkoznék a dologba, mert ez csak zavart szülne, zavart okozni pedig az időszaki sajtó egy organuma sem akarhat, mivelhogy a tiszaszabályozást mindnyájan akarjuk.
Nem szemrehányásul mondjuk ezt, hanem mentségül. A társaság jogosan cselekszik, ha nem tart nyilvános üléseket. Erre kétségtelenül joga van, mint van a vasut-, vagy bármelly más közkereseti társaságnak. Ezen jogával élhet is nem is, a mint tetszik. De ha él vele, akkor nem lehet az időszaki sajtónak méltányosan szemére vetni, hogy a dolog belsejébe nem avatkozik. – Roszul tenné, ha avatkoznék.
E szemrehányás egyébiránt legalább a „Hetilapot” nem érintheti. Mert ez, folyó évi 1-ső, 3-ik s 4-ik számaiban szólott annyit a dologhoz, mennyit az ügy akkori helyzetében szólani lehetett, s örülünk hogy nézeteink legfőbb lényegeiben, a tiszavölgyi társulat nézeteivel a főbb alapokban találkoznak.
Mi azt mondánk, hogy a vidéki társulatokban mind egy nagy társaságba kell összeolvadniok. – Ez megtörtént.
Mondánk, hogy ezen egy társulatnak a részletes eszközlések végett megyénként szüksége leend organumokra, de ezeknek nem külön álló testületeknek, hanem az egyesült társulat kisugárzainak (osztályainak) kell lenni. – Ez is megtörtént. Azon világositással, hogy az osztályok vizszerkezet és nem törvényhatóság szerint rendeztessenek. – Ez természetes.
Mondánk azt is, hogy a társaság kölcsön nélkül nem boldogul. – Ez a társulat nézete is.
Mondánk végre, hogy pusztán a törvénynek azon biztositékára, melly azt rendeli, hogy a folyam-szabályozás jótéteményeiben részesülők, terheit is aránylag tartoznak viselni, ha csak a kormány különös kegyességből nem, más pénzt kölcsön nem ad. S azért azt mondók, hogy társulatnak kell alakulni, mellynek tagjai in solidum nyujtsanak hypothecát a kölcsönre, s kik magokat egyesek irányában az idézett törvény végrehajtásával biztositják. Ezek lesznek az alapitók, amazok, kik ezen solidaris hypotheca-nyujtásban nem vesznek részt, de kik a költségekhez törvényszerint még is tartozandnak járulni, kényszeritett részvényeseknek tekintendők.
463Ezt is elhatározá a társulat, mert Kovács lajos ur magyarázatából értjük, hogy a kölcsön végett elegendő vagyonnal felruházott minél több aláiró teljes értékü biztositása kivántatik (ugy tetszik minden vagyonávali jótállást is emlit), s hogy ezért az aláirók olcsó pénzt s kedvező törleszetési feltételeket kapnak előnyül, mig az aláirni vonakodóktól törvény értelmében a költségek egyszerre meg vétetnek. – Mi nem hallhatván a vitatásokat, mellyek a határozatot meg előzték, a dolgot nem mertük ekkint érteni. De Kovács Lajos ur részt vett a vitatásokban, sőt a tollat is ő vivé: neki tehát a dolgot tudnia kell. – S ha igy van a mint ő mondja, mi csak örvendhetünk: mert épen ez az a mit mi is javaslánk.
A Hetilapot tehát a részvétlenség szemrehányása nem érintheti. –
Kovács Lajos ur czikke csak most jelenvén meg: annak terjedelmes részletei iránt mart. 30-dika előtt nem nyilatkozhatunk. De hogy részvétleneknek ne látszassunk, nehány alapnézetet ide vetünk. Ha szükség leszen nem vonakodandunk a bővebb kifejtéstől s gyámokolástul.
Főelvünk az: hogy ha ezen társulat tagjai a szabályozást szük provincialis szempontból tekintendik, ha magasabb szempontra nem emelkednek, ha azt akarják számitgatni, hogy Péternek például csak egy átmetszés, vagy egy kis töltés, vagy egy lecsapoló árok vált közvetlen hasznára; ő neki tehát a többihez semmi köze, ő reá csak ezen egy kis munka-részecske költségeiből kell az aránylagos részt kivetni: ha vidék vidék ellen, érdek érdek ellen sorompóba lép, s vegykémi mérlegre kivánja aránylagosságát vettetni, hogy reá valamikép 11/100 krajczárral több ne vettessék ki aránylag Szathmárban, mint Pálra Torontálban sat. – ugy isten sem fog titeket egy kalap alá hozni, ugy elveszett a társulat egységének eszméje, s a dologbol – jósolni merem – semmi sem lesz. Magasabb szempontból kell itt indulni.
A vezérszempont nézetem szerint ez: Az egész Tisza s mellék folyamvölgyi szabályozás egy egész, az e végre alakult társaság egy és osztatlan, minden legkisebb vidéki partialis munkának csak ugy leend állandó sikere, ha az egész szabályozva lesz, tehát minden érdeklettnek az egész szabályozás költségeihez kell járulni.
Ezt én mulaszthatlan vezéreszmének tartom, melly nélkül a társulat kiegyenlithetlen bonyodalmakba keverednék.
Nem kell tőle tartani, hogy e szerint egyik vidéki a másiknak szabályozási költségeivel fogna terheltetni, sőt inkább mindnyájan együtt viselvén minden költséget, a terheltetés csak igy közelithet leginkább az igazsághoz; másképen ha t. i. az ecsedi láp birtokosaival, csak ennek közvetlen lecsapolási költségei, a Szamos – mentiekkel csak ennek töltései vagy átvágásai iránt akarunk számolni stb. s az nem vétetik szemügyre, hogy a Szamos áradásaitóli megmenekülés vagy az ecsedi láp-kiszáritás az egész Tiszavőlgy szabályozásával kapcsolatban van: igazsághoz közelitő költség-felosztás lehetetlen, s az illetőség aránya meg nem határozható.
Ezen vezéreszme nélkül a társaság összeveszni fog – igen is – de szabályozni nem.
Prokátoros scrupulositásokkal, akadékos szőrszálhasogatásokkal illy nagy feladatot megoldani nem lehet.
Van e dologban elég nehézség magában is, nem kell azt arányositási szőrszálhasogatással nevelni.
464Azon kell lenni, hogy az egész rendszer a lehetségig egyszerüsitessék. Bonyolitás e tárgyban bomlásra vezetend.
Én tehát elvül venném fel, hogy a tiszavölgyi érdeklett birtokosok, vizáradástól megmentendő birtokaik arányához képest az egész tiszavölgyi szabályzat költségeiben részesülni tartozzanak.
Minő kulcs szerint? fogjátok kérdeni.
Megmondom, bár ez uttal csak szárazröviden.
Osztályozni kell a tiszavölgyi megmentendő földeket.
Az osztályozás alapját meg lehet több más szintugy tekintetbe veendő körülmények mellett a következő tekintetek képezzék: 1) a földnek relativus becse általában, például ha Torontálban egy hold jó földnek ára 120 ft., Csongrádban 100., Szabolcsban 60 stb., akkor e tekintetben 1 hold torontáli jó föld, például 1000 ölével véve = 1200 öl csongrádi = 2000 öl szabolcsi stb. 2) azon tekintet: valjon a szabályozás által vizmentendő föld folytonosan láp, posvány-e, vagy csak időnkint van az áradásnak rendesen kitéve, vagy pedig épen csak rendkivüli áradás alkalmával szenved (mire nézve különféle viszony-grupirozásoknak lehet helye) 3) azon tekintet: valjon a vizmentendő föld, már is mivelhető állapotban van-e, vagy csak a szabályozás által lesz azzá, s akkor is, minden további baj nélkül fog e miveltethetni, vagy pedig még először a nádzsombékoknak kipusztitása, s kapávali több éves nehéz költséges átdolgozás után változtathatik szántófölddé vagy kaszállóvá.
Illy nemü tekintetek szerint kell a hely szinén osztályozni az egész Tiszavölgyet. S a költség-öszveg divisora nem a valóságos dimensionalis hold-szám, hanem a classificationalis hold-szám legyen. – Ez legegyszerübb. – Igy megy a dolog közbirtokossági tagosztályoknál. Méltoztassanak jól megérteni. A dolog a körül forog, hogy nem azt fogja a társaság kidolgozni, mennyit fizetend egy hold Torontálban, mennyit az ecsedi lápban, hanem azt, hogy 1000 o öl első osztályu föld = 1200 öl 2-ik 1600 öl 3-ik 2000 öl 4-ik s tán 5000 öl 10-ik vagy hanyadik osztálybeli föld, s 5000 öl 10-ik osztálybeli földtől annyi fizettetik, mint 1000 öl első osztályzati földtől; vagy is egy hold 1-ső osztályzati föld 1000 ölével, egy hold 10-ik osztálybeli pedig 5000-vel számitatik, s ezen osztályozott holdak összes száma képezze az osztó számot, mellyel az összes költség, vagy helyesebben összes amortisationalis kölcsön terhe egyesekre kivetendő. S igy például, olly helyen hol a föld igen becses, de ezen igen becses föld folyvást viz alatt van, s a szabályozás által egyszerre tökéletes rétté vagy szántófölddé változtatik, 1000 öl számittatik egy holdnak, azaz megyen 1-ső osztályba, hol ellenben a földnek aránylag nincs becse, s a megmentendő föld, vagy csak hoszas költséges mivelés által tétethetik haszonvehetővé, vagy csak rendkivüli áradás alkalmakor szenved az árviztől, a szabályzatból tehát aránylag kevés a nyereség, 5000 öl fog egy holdba számitatni, s megyen a 10ik osztályba.
Ez alapnézetem a kivetési kulcsról. – Ez a lehető legegyszerübb; az igazságot leginkább megközelitő, s a társulati egység eszméjével öszhangzó, pedig ismétlem: a Tiszavölgy socialis uton csak ugy lesz szabályozva, ha a társulati egység eszméje mellett következetesen megmaradunk s egyes osztályok autonomialis igényeit sem tesszük egymással ellentétbe.
465Ép azért én a társulat belső szerkezetét nem tartom olly nehéznek, hogy arról sokat kellene vitatkozni. Csak egyszeritsünk, s ne bonyolitsunk; legyünk hazafiak nem bodrogköziek, vagy ecsedi láposok, vagy túrmentiek. – Én a társulat s osztályai szerkezeténél a védegyesület szerkezetének alapeszméjét követném. – Évenkinti társulati közgyülés, mellyet az egyes vidéki osztályok képviselői képeznek, központi igazgató-választmány, mellyet ezen közgyülés választ, annyi vidéki osztály, a hány vizszerkezetet (mint Kovács L. ur nevezi) fog a mérnökség meghatározni, s minden vidéki osztálynak igazgató választmány, mellyet az osztály tagjai választanak.
Ezen eszmében meg van mondva a kölcsönös hatóság viszonya is. A társulati közgyülés határoz és számot veszen a központi igazgató választmány, mellyet az osztály tagjai választanak.
Ezen eszmében meg van mondva a kölcsönös hatóság viszonya is. A társulati közgyülés határoz és számot veszen a központi igazgató választmánytól. Ez végrehajtatja ezen határozatokat s intézi, vezérli, pénzzel látja el a szabályozást és számot veszen az osztályoktól; az osztályok végrehajtatják a kebelökbeni szabályozást, érintkeznek az illető hatóságokkal, kivettetik az egyetemes kulcs szerint egyesekre s behajtatják a tartozásokat, és számot vesznek saját vidéki választmányaiktól; ezen választmányok pedig végrehajtják a szabályozást s beszedik a tartozásokat, és számolnak osztályaiknak. –
Ezek volnának a szerkezet és kulcs-kidolgozás alapelvei. – Ez a csontváz, mellyre testet csak tárgy és adatismerők adhatnak.
– S.–
