Egy franczia nézetei Sir R. Peel vámszabályiról.
Egy franczia nézetei Sir R. Peel vámszabályiról.
Az angol minister, hogy hazájának műiparát nagyobb hatalomra emelje, vámokat törül, szabad kereskedést nyit némi tekintetben. Mi pedig szinte azon czélból, hogy müiparunk fejledését segitsük, vámokat óhajtunk, védelmet rendezünk. –
Ezt ott a másik oldalon, olly ellentiségnek akarnák láttatni, melly a mi kivánatink tekintélyes czáfolatát foglalja magában. Azt mondják, tanuljatok Peel-től s hagyjatok fel a védvámokkal, a védegyesülettel s mindennel, mi a kereskedés szabadságát korlátozza. – Követnünk tanácsolják a hatalmas angol müipart, követnünk és mivel? csekély, most szülemlő munkásságunkkal; mondhatni, csecsemő műiparunkkal? –
Még meg volt mondva e lapokban, mikint e jámbor tanács, körűlbelől ebből áll: az övé nyilott, az enyém kivánja = ásitás. – Azért ne pereljünk velök, ezen mi tanácsadóinkkal, ne háborgassuk őket fontos országos dolgaikban, a devalvatióban = vizenyős elménczségeikben, aljas gunyaikban.
Nézzük inkább, mit mondanak a francziák, kiknek müiparuk fejlett már, nagy, sok tekintetben előbb van, mint az angoloké, sokban vetekedhetik ezekével, – de kiknél igen sokágazatokban távol van még az angol tökélytől, tömegszerüségtől s olcsóságtól.
A francziák nem hagyják vakitani magokat, nem akarnak birkái lenni az angol kolomposnak. Sőt inkább azon öntudatra, meggyőződésre vezeti figyelmes éberségök, hogy ezután még inkább kellend félni az angol versenytől, ha ez a vám-eltörlések következtében az eddiginél is olcsóbb productióval árasztandja el a világ piaczait.
Olvassuk el egy franczia vezércikkét:
466Sir R. Peel most teszi közzé vám-reformjait. Nem lehetnek jobb combinatiók Anglia haladása érdekében.
De, hogy eltalálhassuk Sir Robert gondolatát, hogy láthassuk, hová igyekszik, ne maradjunk sem szavainál sem számainál; tovább kell mennünk.
Mind azok, kik az utóbbi időkben, figyelemmel kisérték Angliát, látták, mikint az nem haladt többé olly gyorsan, mint másszor; mikint készitményeit sokkal nehezebben adja el a külpiaczokon; miképen műipara nem hoz immár annyi száz milliókat; hogy gazdagságának fejledése megállapodni látszik, dolgozó osztályainak insége pedig, daczára az úgy nevezett mennyei ország kapui megnyilásának, folyvást növekszik. –
Másutt illy helyezet balságos crisist idézhetett volna elő: de Angliában a kormányok hanem fölötte, bizonyosan szinvonalán vannak az eseményeknek.
Vannak népek, kiknél a közgazdászat megállott tudomány, melly a tényeket modositja, s nem maga módosul a tények szerint. De ez nem Anglia közgazdálkodása.
Egykor Anglia megakarta akadályozni a népeket, hogy tudjanak szép posztót szőni, s akkor halálra itélte, ki gyapjut vitt ki az országból. Később maga müiparos ország levén, abban törekedett gátolni más népeket, hogy ezek iparosok legyenek: s ekkor börtönbe, birságra kárhoztatta, kik gépeket vittek ki. Nem régiben azt látta, hogy más népek gépeket kezdenek csinálni, s érezvén miképen a nép, melly valamelly iparágnak gépeit késziti, ez iparágat már valóban birtokában tartja, arra határozta el magát, hogy a népek iparosságát ő tartsa kezében s ezért megengedte, hogy a gépek kivitethessenek.
Ekkint az idő szerint, a körülményekhez képest Anglia közgazdászata változni, másulni, módosulni látszik. Vagy hogy elméleti közgazdáink nyelvén szóljunk, a közgazdászat elveit a kor kívánatai szerint illeszti nemzeti szükségeihez. –
De alapjában nem mindig ugyan az-e? Szemeinket kellene behúnynunk, hogy ezt ne lássuk. Anglia közgazdálkodása nagyon tanulságos könyv. Ha valamelly rendszer képessé teszi sokat producálhatni, sokat eladhatni, s igy tetemes jótéteményeket valósithatni, azt két kézzel minden tétovázás nélkül elfogadja. Ha pedig ugyan azon rendszer, előre nem látott események következtében, nem szolgál többé ugyanazon eredményekkel: mint időhöz és állapothoz nem illő ruhát, vagy mint elhasznált eszközt minden tétovázás nélkül elhagyja. Nem formulák, hanem milliók azok, mik után ő indul,
És S. R. Peel nem akar máskint tenni mint elődei. Az ő czélja ugyan az, csakhogy különböző eszközökhöz kell folyamodnia. És ez őt meg nem zavarja, nem, mert ő azzal tartja, hogy ő a kor és nemzet kivánatainak teljesitője, és nem kényszeritője.
Tudjuk, mikint Angliának földe csak keveseké. A gabnák és élelmeik kizárásával e kevesek csaknem ugy adhatták s adták is az első szükségeket, a hogy nekik tetszett, mi lett ebből? Mig a müipar készitményei elvalának adhatók, mig a földnek külön piaczain vásárt lehete találni: addig a status és földbirtokosok jövedelmei iszonyu nagyok voltak. Ugyde más népek sem aludtak, hanem erősen hozzá fogtak a gyártáshoz, – és a külföldi vásárok nem gyarapultak egyenlő arányban a productióval. Ekkor érezték, mikint az 467élelmeik drágasága az iparos készitmények árát is emeli, és mikint, hogy a világ piaczain megtartathassék az uralkodás továbbra is, kevesbiteni kell a kiállitási költségeket.
És ime, itt van ezen egyszerü körülménykében magyarázata, oka és czélja Sir Robert reformjainak.
De ne higyük, hogy Sir Robert, Smit Ádámot követi. Ő lángeszével belátta, hogy olcsóbbá, s jövedelmezőbbé téve a munkát, azt szükségképen fejlesztendi, – hogy ezt annyira fejlesztve, miszerint az iparosok olcsóbb árakat szabhassanak, fejlesztendi egyszersmind a kereskedést, gyarapitandja az ország jótéteményeit; – szóval mikint reformja nem csak derék eszköz javitani a mostani állapotot, hanem alkalmas arra is, hogy terjessze Anglia uradalmát a föld minden piaczain.
Már négy év előtt, midőn javitásaihoz hozzá fogott, mondá S. Robert: müiparunk gyakran megakad haladásában. Rég ideje, hogy ez előttem bizonyos. De Anglia jövendője nem nyugtalanit, mert idéje korán teendő javitások határozatlan időre biztosithatják nekünk az „egész világ szállitóinak” szerepét.
Ekképen S. Robert nem gyöngiteni fogja Anglia müiparát, sőt inkább erősebbé, hatalmasabbá teendi. stb stb.
Mondani is alig kell talán ezek után, hogy a franczia vezérczikk-iró nem ajánlja nemzetének a szabad kereskedés szabályait Anglia irányában. Mert mint mondja, bár némi készitmények kivitele Angolországba növekedhetnék, még is más részről ennek industrialis ereje Francziaország ellenében iszonyu nagy lenne. És igy nemengedvények azok, mikről e perczben Francziaországnak gondoskodnia kell. Más gondok vannak, s kell hogy legyenek. Anglia megtalálta az eszközt, mellyel müiparos munkásságát erősitse, midőn azt jobb gazdasági állapotokba helyezi. Bár a franczia kormány is követve az angol példát, törekednék, a saját hatalmában álló eszközökkel tökélyesiteni, fejleszteni s boldogulásra segiteni az ország nagy iparágait, e valódi forrásait az ország gazdagságának és hatalmának. Nem szólunk többet ez uttal, csak azt jegyezzünk meg, hogy az alkalmazás illyesekben nem felesleges.
O. J.
