Hetilap elleni zajgások.
Hetilap elleni zajgások.
Kimondtuk bevezetésünkben (Hetilap 1-ső szám) hogy a Hetilap cziménél és programmjánál fogva mint a közgazdászat, műipar és kereskedés, továbbá a még mindig elhanyagolt mezőgazdaság naponkinti tökéletesülése és nemesitése érdekében nyilatkozó nemzeti cselekvőségnek organuma, nemcsak hűséges hirlője lesz a hazai munkásságnak, iparnak és vagyonosodásnak, hanem főkép azon leend, hogy az e téren tenni kész erőket ébressze, gyámolja, s mennyire lehet és szükséges, irányozza is, részint szemmel kisérésével az egyetemes műiparnak és kereskedésnek, részint terjesztésével isméreteknek. Kimondtuk azért, hogy a Hetilap mig egy részről a közgazdászat terjedelmes mezején véleményeket, nézeteket és terveket a gyakorlati élet mérőserpenyőjében méreget, mig az egyensulyozás e nemében a leghatározottabb hazafiui indulattal hazánk viszonyait, hajlamát, képességét, institutioit mint a kivitel mellőzhetlen feltételeit kellő tekintetbe véve a ritkán öszhangzó érdekeket, mellyek a status eszméjében egymással többnyire a közelőmenetel rovására küzdenek, tájékozza, tisztázza és egyesiti, mig az adja isten szép jövendőü magyar hont historiai, közgazdászati, geographiai, ethnographiai, természettudományi, mezőgazdasági s egyéb tekintetekben saját erejével és előnyeivel megismértetni törekszik: addig más részről a hasznos isméretek jótékony sugarait a szorgalom szerény műhelyeibe is bejuttatni, az átalános iparfejlődés utmutatása szerint saját körülményeink felderitésére adatokkal szolgálni, a gyáripar és kereskedés fogalma, s főkép mezőgazdaságunk érdekeinek ezekével egyesitendése körül divatozó tévedéseket kijavitani s mind ezekre nézve a külföld hason irányu mozgalmait, működését és eszközléseit okulási eszközül felmutatni hivatásának érzendi.
És a Hetilap ezen irányával hazafiui csatlakozását nyeré meg a hazafiak sok jelesének. Igy határozá el magát a többek között legfőkép és leghatározottabban azon férfiu, ki mióta a haza anyagi érdekeinek socialis utoni eszközlése terén üté fel a zászlót, ernyedetlen buzgalommal, és hazafiainknál kitartásra nézve példátlan erélyességgel hat, kinek minden perczei a socialis mozgalmak egész tömegével teljesen azonulva vannak, kinek buzgósága és csüggedetlen egyszersmind áldozatteljes készsége már is nem csekély 439gyümölcsöket érlel a magyar iparnak ápolásra szorult kertjében, és kinek e miatt nevét a magyar haza iparának évkönyvében kitörölhetlen betűkkel jegyzendi fel az igazságos utókor, e férfiu mondom, kiben e gyenge jellemvonásokból is mindenki rá ismer Kossuth Lajosra, elhatározá magát időszaki sajtó utjáni működésében kizárólag a Hetilapot választani közlönyeül, melly választását a Hetilapot hálára kötelező alapos czikkei élő jelek gyanánt tanusitják.
Semmit sem tartozkodom kimondani, hogy midőn a Hetilap uj életszakába lépvén nyiltan kimondta elveül, hogy a magyar hazát önerejével, tehetségével, fogékonyságával, előnyeivel és balságaival megismertetni szándékozik, (1-ső sz. bevezetés és vezérczikk) hogy kitelhető erővel arra fog hatni, miszerint már a socialis uton biztositott kelendőség védszárnyai alatt a honi ipar nemzeti szükségeinkkel, polgári institutioinkkal, földünk és népünk képességével öszhangzóan gyarapodjék (IV. sz. a dolgozó néposztály); hogy a gyakorlati élet mezejéről soha sem térvén puszta elméletekbe tántorithatlanul oda akar hatni, miszerint ha már az ipar fejlődésének az önfentartásai hazafiuság legtermészetesebb nyilatkozványa megadta az első ösztönt, a gyár- és műipar a magyar elemekben okosan beléjek illesztett magyar bélyegü institutio legyen, melly ne csak jutalmazza a dolgozó néposztály fáradalmait, hanem a munkát értékesitse is és kamatoztassa; (IX. sz. iparérdekeink előmozditása) végre midőn a Hetilap positiv térre állva nyilt homlokkal bevallotta, hogy valamint a világnak gyarmatilg kezelt tartományaiból nemzetet nagygyá tevő valami kifejlődést nem várhatni, ugy a mesterkélt atyáskodásokat az anyagi világban sem tartja czélszerüknek, s csak azon haladást vallja jótékonynak az ipar mezején is, melly a nép életéből, a nép szükségeiből és fogékonyságából fejlik ki önként és szabadon (I. sz. vezérczikk), valamint bevallotta azt is, hogy azon munkás kezek, mellyek a műipar telkét mivelik, nem a földmiveléstől vétetnek el, s azért határozottan akarja erősiteni a belső értékesitéssel összekötött szaporitott belfogyasztást s a fiumei vasuttal megszületendő külkereskedést gyámolitó jó akaratot, ezeknek feltételeül pedig jelen körülményeinkben, minekutána cselekvésben a századok hibáiból vagy akaratlan kénytelenségből keletkezett állapotok kapcsait ignorálni akarni kábaság, a védrendszert látja jelenleg mellőzhetlennek (II. és V. vezérczikk); midőn mind ezeket a Hetilap eljárásban vezéreszmékül nyiltan bevallotta, semmit sem tartózkodom kimondani, miszerint elkerülhetlenül bekövetkezőnek hittem azt, hogy az önismerésnek nem baráti, az önfentartási hazafiuság legtermészetesebb nyilatkozványát gyanusitók, és a szabadelvü cselekvékeny hazafiui jó akarat ellen a negatio terén csak házsártoskodó kényelem-politicusok zajogni fognak: de azt hinni soha sem mertem volna, hogy e terészetszerü zajgások legbecsesb hazai érdekeink ellenében elvitázhatlan igazságok megtagadásával, nemzeti jelentőségünk emelkedésének káros compromissiójával, a személyeskedés illoyalis fegyverével gúnyára a nemes hazafiui indulatnak, s teljes bebizonyitására az időszaki sajtó kezeléséveli visszaélésének olly borzasztóan gonoszkodó modorban induljanak, s olly émelgős okszerütséggel vitessenek. Ezt hinni soha sem mertem volna, pedig hitben erősebb ember nálam alig van. Nem hittem pedig, 440mert gondolám hogy az időszaki sajtó kezelésében a divatba jött vezérek erős meggyőződéssel birnak a felett, miszerint egy nemzet életében több szinvegyület van az árnyéklatnak tarkaságával biró, de mellyek egymás mellett csupán az igazság napfényre deritésénél fogva is megférhetnek; miszerint a különböző elvü időszaki organumoknak is elvégre ugyan azon végczéljuknak kell lenni, melly a közjó; és miszerint mind ezen pályatársaknak e végczélhoz becsületes versenynyel kell iparkodniok az igazság napfényénél. De a gondolatokat sokban üres ábrándnak kell tapasztalnom, és nem azért, mintha az emlitettemeket az illetők nem értenék, hanem mert többnyire érteni nem akarják. Vajmi nemes pedig alkotmányos hazában az időszaki sajtó organumainak hivatása, csak az induló pontot ne tévesszék, mellyet én röviden ebben látok. Kell-e haladni? e már nem kérdés, mert ezt, mint Kossuth hatalmas tolla egykor már megirá, a mindenható midőn a világot megteremtette, eldönté. Hanem csak az, miben és miként? És ennél, mivel nem mind javitás a mi egyes érdekeknek hizeleg, és tartós csak az, melly igazságon épülve valódi szükségen segített, s a nemzet életéből önkint fejlett ki, meg kell vitatni czélt és eszközöket, dolgot és módokat minden oldalról, szükkeblüséget, előszeretetet vagy előgyülölséget és elbizakodást egyiránt kerülve, észnek, értelemnek és jó akaratnak higgadt kebellel, mérséklettel és illedelemmel megnyitni az utat. Csak ezen induló pontból felelhet meg az időszaki sajtó-organum magas feladatának, melly a közmeggygőződés nyilvánulásának eszközlésében, s igy a törvényhozás előkészitésében rejlik sok máson kivül legfőbbképen.
A Hetilapra nézve ez induló pontot nevezetesen a Budapesti Hiradó, valamint édes testvére is az austriai Lloyd lapja, mi okból – miből nem – veséket vizsgálni nem ember dolga – egészen eltévesztette, el pedig szembetünő szántszándékossággal. Azért e rovatban nem feleselési viszketegből, mert ez épen nem diszes tulajdon, hanem magunk iránti kötelességből, nehogy a hallgatás csak némellyek előtt is ludasságra mutatónak látszék, latra vetjük elleneink fenakadását, kötelözkedését, gyanusitását, gáncsoskodását, viczeskedését, gunyolódását stb. stb., szóval zajgását. Nem mulasztván el állitásinknak és izgatásinknak indokolását, nem eljárásunk okszerüségének kimutatását, nem a főkép gyanakodásban, elménczkedésben és ironiákban alapuló zajgások ürességének felfedezését, legkisebb tekintettel sem lévén arra, ki? hanem mit?
W.
