Vezérczikk. (Ismertetés.)
Vezérczikk. (Ismertetés.)
A Budapesti Hiradó 341-dik számában egy levéltöredék közöltetik. E töredék a legcsodálatosabb dolgok legcsodálatosabb logicájával van tele, minőt valaha ember olvasott. A magyarországi állapotok olly szinben tüntetnek elé, minőben azokat Magyarországban ember nem láthatja, bár minő szemüvegen nézzen is, s minőnek azt legfölebb olly emberek láthatják, kik Magyarhont André Delrieu-féle jelentések után ismerik.
De a nyájas olvasó talán nem is tudja mi isten szülöttje ez a Delrieu? oh ez kérem szivesen, egy igen különös ember. Tourista – mikint nevezni szokták – ki utaztában különös dolgokat lát. Mint mondja Magyarországon is volt, és mint mondja saját szemével látta az 1840iki országgyülést; és aztán azon csodadolgokról, miket Magyarhonban látott és nem látott, egy czikket irt a Siecle franczia hirlapba, mellynek czime: Visszaemlékezés Németországra, – Magyar profil.” Ezen németországi magyar profilban aztán elregéltetik, mikint gróf Sz. félretolván homlokáról gazdasg szép hajazatát, s földre sütvén szemeit, ezt mondá Pest hölgyeinek, kik seregestől vágytak kezére: Nőm Magyarország, s nem leend soha más gyermekem mint ennek törvényszerü függetlensége; elmondatik mikint merült el s jött ismét vizszinre Budapest könnyező hölgyeinek szemeláttára a gróf csolnakja a vaskapunál. Mikint tiltatott el a gőzhajózás Dunánkon. Mikint alakittatott egy társulat a londoni Athenaeum mintájára, mikint szerettek e társulatba a magyar hölgyek el annyira, hogy isten tudja mi nem történik vala, ha ezen társulat megszüntetik. Mikint alapita ezután gr. Sz. egy heti szemlét s egy naponkint megjelenő hirlapot, mikint forditatott le magyarra Dumas 330Sándornak hires dramája Christine, s magyar viszonyokra alkalmazva eljátszatott Pesten egy valóságos szinházban. Mikint hozatott alattomban angol sajtó Londonból, s mikint állitá fel Kossuth ur, egy másik szinte föllengő ifju mágnás, annak anyagi részeit. Mikint jöttek ki ezen naponkint megjelenő hirlapban az uj dráma feletti biráló czikkek és kertmivelésrőli értekezések, mikint adtak ki gr. Sz. és Kossuth együtt országgyülési tudósitásokat, mikint szerkeszték a „Hitel”” czimü könyvet Deák, Wesselényi és gr. Károlyi György együtt stb.
Ez mind nem tréfa, nyájas olvasó, ez mind s még tizszer ennyi olvasható Delrieur ur magyar profiljében, mit németországi visszaemlékezés gyanánt tálalt ki a Siécleben.
A B. P. Hiradó emlitett számában megjelent czikk, szintilly szabatosan értesiti az olvasót a magyarországi állapotokról. – És aztán bánatos kebellel kiált fel a czikkiró gróf: „külföldön mindenre, a mi magyar olly szemmel tekintenek csak, mintha indiai páriák volnánk” (már az a „magyar minden:” például a még Bécsben lakó magyar urak gazdag equipage-ai, s általában a magyar magas aristocratia miért hasonlitson semmi máshoz mint épen az indiai páriához; a jó isten tudja.) – És ismét igy sohajt a levéltöredék irója „nem az már széles Európában a magyar tekintélye, melly még csak tiz év előtt volt” – miről a gróf azt mondja, hogy helyzetében ezt jól láthatja, s illusio nélkül megitélheti.
Valóban épen nem volna csoda, ha részint olly tréfásan-különös értesitések után mint a Delrieu profilja, s azon levéltöredék, és olly álnok rágalmazások után, millyenektől az augsburgi hemzseg, a külföld roszabbul gondolkoznék felőlünk, mint 10 év előtt gondolkozott. – Azonban a czikkiró vigasztalására mondhatom, hogy nem ugy van, s hogy helyzetében ezt sem jól nem láthatja, sem illusio nélkül meg nem itélheti. Legfölebb is lehetnek amott a szomszédban fogadósak, kalmárok, uzsorások és fiakerek, kiknél mióta az absentismus csökkent, a magyarok „reputatiója” is csökkenhetett; de különben biz’ a magyarnak széles Europában tekintélye sem tiz év előtt nem volt, sem most nincs; sem akkor, sem most nem igen sokat gondoltak velünk, – hanem hogy a mennyire gondolnak, jobb véleménynyel vannak az ismeretlen magyar 331föld lakosairól, állitani merem, mert az hogy mikint áll a vélemény a honban, és külföldön, azt magunk forma szegény, de kötelezetlen egyének csakugyan jobban láthatják, mint az a czikkiró oda fent a ködös regiókban.
De lássuk hát az emlitett értesitést. Oh ebben sok épületes dolgok vannak, gyönyörü históriai hűséggel előadva. Ha valahol vérengzés történt az elbeszéltetik ad norman „Kiniglhas”” historia, melly meg vagyon irva egy tengeri nyulnak gyászos haláláról, mellyet egy vizsla fojtott vala meg, de a miről kisült „dass der Kiniglhas’ angfangen hat.”
Hanem e lapokat közelebbről érdekli a levéltöredék irónak egy másik állítása, mellynek tévedésébe, a mennyiben tényt mond az érdemes gróf, nemes kebele alkalmasint André Delrieu-féle touristák reportjai által vezettetett; a mennyiben pedig a vámrendszerekről itéletet mond, egykis statusgazdászati botlásnak tulajdonitható. – Halljuk:
„A haldokló védegylet maradéka – igy szól – következése a filialis egyletek főegyleti kormánnyali közlekedéseinek – a védegylet eredményei elszunnyadásával most kivált minekutána Sir Robert Peel, és a hatalmas Britannai Liszt ur tanai ellen a védvámok czéliránytalanságát, mint az industria emeltyüjét tekintve, az egész civilisált világ előtt ünnepélyesen felfedezték, e még lappangó systematisált elágazás, az ellenzéki hadi őrnökség által, a municipiumok, tanácskozások manoeuvriorozására, vezetésére használtatik.”
Nagyon különösek ezen jó urak amott a másik oldalon. Mig Sir Robert Peel a védvámok mellett harczolt, s a szabad világkereskedés Cobden és az anti-cornlaw társaság tana volt; – addig, s még csak kevés hetek előtt is, amott a másik oldalon Cobden és társai revolutionalis embereknek, s a consevativ politica gyilkosainak, a szabad kereskedési tan pedig forradalmi tannak hireszteltetett. Most midőn a bölcs Peel mint okos status férfiuhoz, s alkotmányos ministerhez illik hátrálót fú, s a feltarthatlan tory-politicát, tory-pártot elviselt keztyü gyanánt magától ellöki és elleneinek táborába szegődik, az egész civilisált világ előtt ünnepélyesen fel lőn fedezve, hogy a régi Peel s a régi dicsőitett toryk kábák, s Cobden tana nem forradalmi tan, hanem merő bölcseség.
Midőn Ausztria magát a külföld jobb és olcsóbb gyártmányai ellen védvámokkal oltalmazza, – midőn Csehországban egyesület alakúl, mellynek egyik czélja csak cseh gyártmányokat fogyasztani, midőn Victoria királynő tánczvigalmakat adott azon kikötéssel, hogy a vendégek spitalsfieldi selyem-kelmékben jelenjenek meg: ez mind helyes, ez ellen a másik oldalon nincsen kifogás; de midőn a magyar ősei példáját követi, kik már Zsigmond király alatt törvénybe iktaták: hogy bolondság idegentől venni, mit magunk készithetünk; – midőn az uralkodó ausztriai ház egyik nagy férfiának József császárnak intését követi, ki Passardi Péternek adott donatiójában hasonló értelmet nyilvánított; – midőn azon ősök példáját követi, kik Maria Theresia hozzá járultával törvénybe iktatták, hogy a magyar hadsereg magyar posztóval ruháztassék, szóval midőn a magyar azt mondja, hogy a mi belföldi iparmüczikket kap, abból külföldit nem veszen; – oh! ez már ama tuloldali következetes urak szemeiben bolondság, rendzavarás, forradalom. – 332Logicának istene, ugyan mikint merik ezen urak igényelni, hogy az ő ingadozó, következetlen, ma fejér, holnap fekete, és a nemzetiség érzelmeitől egéászen idegen tanaikat kövessük? –
De hiszen illyenek ők! midőn a Pesti Hirlapot szerkesztém, könyvek irattak ellenem tele roszalással, hogy miért utánozom a francziákat, és tele oktatással, hogy tanuljak az angoloktól, és a Budapesti Hiradó anyjának vezérével gróf Desssewffy Aurellel harczokat kellett vínom azon áltan ellen, miszerint nekünk Angliát, Angliában az aristocratia elveit ajánlgatá követési példaúl, s most pedig ugyan csak a B. P. Hiradó 342 számában, egyet fordúl sarkán, s megfelejtkezik minden multakról, s a la Delrieu azt veti szememre, hogy én vaktábani utánzásra ajánlgatám az angol szerkezeteket. Épen olly igaz, mint a minő igaz hogy a „Hitel”t D. F. és b. W. M. és gr. K. G. szerkeszték!
Aztán induljunk ezen jó urak után hazafiak! Mi legalább megtudjuk mondani, hogy statusgazdászati elveink minő irányban vezetnek. De ők megtudják e mondani, mellyik irány felé fordulnak holnapután? ki tudná a holnapi meggyőződés rejtelmeit? ki tudja, mikint változik a szél holnapután? mikint nyilatkozandik Sir Robert Peel a világkereskedés elveiről? mikint változandik a torypárt meggyőződése Angliában. – Induljunk utánok ha ugy tetszik. Annyit foghatunk tudni hogy e peczben a homloksort merre állitják, de azt, valjon egy óra mulva rechtsum vagy linksum felé fordulnak e; azt nem ők, de még a jó isten sem tudja talán. – Induljunk utánok ha ugy tetszik.
De a Hetilapnak mint statusgazdászati organumnak szoros kötelessége kimutatni, hogy az iparpártolás haldoklásának vádja rút ámitás, ha pedig igaz volna, a velei kérkedés nem volna más, mint a nemzeti szent érzelmek profanatiója; a Hetilapnak szoros kötelessége azon hamis vádat mintha a védegyesület politicai manoeuverek vezetésére használtatnék, mint alaptalan rágalmat kereken visszautasitani, és kötelessége kimutatni, hogy iparmozgalmaink ellenei nem tudják mit beszélnek, midőn ellenünkben Sir Robert Peel-nek a szabad kereskedés hitérei megtérését hozzák fel. – Mind ezek kimutatását a jövő számra feltartjuk.
Kossuth Lajos.
