A tengerhajózó társaság rögtöni alakulása.
A tengerhajózó társaság rögtöni alakulása.
Ha van valami a világon, mi a haldokló embert vagy nemzetet lelkesitheti, az a tenger, s annak felülmulhatlan nagyszerüsége. Ezt mondánk vagy 14 nappal ezelőtt első felszólitásunkban, s a Budapesti Hiradói ép olly badar mint lekiismeretlen, vizben fuladozó, s a széthányt hajónak deszkadarabjain menedéket kerseő emberevők, a devalvationalis silány s rágalmazó rovatok irói gúnyolnak s piszkolnak bennünket ez axioma kijelentéseért. De a tapasztalás ez árva nemzet életében is igazolá a világtörténet előzményeit, s meghazudtolá azoknak nevetséges birálgatásait, kik nem átallanak egy és ugyan azon nap két háromféle egymással merőn ellenkező elvek szerint irni vagy igéreteket tenni. – Igen is, a tapasztalás most ismét felvilágositá a nemzetet, melly oldalon van az igazság, s 333gyakorlati tapintat, az istennek ezen megbecsülhetlen utmutatója ujja, mert alig penditettük meg a tengerhajó épitését, ma már közel 20,000 pft van aláirva (30,000 pft kivántatik.) Még néhány efféle példa, s bizonyosabban tudni fogjuk, hanyadán vagyunk.
S e vállalatnál nem hallgathatunk el egy tüneményt, melly a legfáradtabb szivet is feldobogtatja, melly tanuságot nyujt, hogy létez e nemzetben még is bizonyos életerői csira, melly előbb utóbb talán virulásra is fakadand. E tünemény a nőnemnek élénk részvéte. Hazánk legelső hölgyeinek nevét voltunk szerencsések aláirási iveinkre iktatni, s ha megfejthetlen lethargiában sorvadó Magyarországra nézve kétséges is volt eleinten a tengernek lelkesitő hatalma, első kisérlet bebizonyitánk, hogy itt is, e holt testben, ugymint az egész világon, felébreszté az önállóság magasztos s nagyszerü eszméjét. – Ezen tünemény reményszikrát lövell az ember keblébe, mert írva van, hogy hol a férfiak megakadtak, ott a nők léptek fel buzditólag s mentőleg. – Áldja tehát a magyarok istene hölgyeink koszorúját, s vezesse ama szent kötelesség teljesitésére, hogy nem csak jó hazafiak szülői s nevelői, hanem a vésznapok elháritóji is legyenek! – Alkalmatosb helyen s pillanatban nem közölhetnénk e forró elismerésre méltó tapasztalást.
Az aláirás még csak rövid ideig maradhat nyitva: kérjük ennél fogva a t. cz. közönséget, valamint az ivtartó urakat a részeltetést velünk mi hamarébb tudatni.
Ifj. Szabó Pál.
