Magyar academia.
Magyar academia.
Az ujabb belszerkezet szerint üléseket tartó szakosztályok közlései és tanácskozmányai igen érdekesek. Nagyon kivánatos volna, hogy azon szabály mellőztével, melly szerint ha valaki az Academiának nem tagja, a közgyülésen kivül valamelly ülésben megjelenni ohajt, az illető elnöknél tartozzék magát bemutattatni, ezen szakosztályi ülések nyilvánosoknak jelentetnének ki, s nevezetesebb tárgyaikról a közönség hirlapok utján és előlegesen értesitetnék. Egyszerűebben és így könnyebben közhasznuakká válhatnának ez ülések tárgyai mint az, az ámbár kitünő szakértéssel és ritka ügyességgel szerkezett academiai Értesitó által elérhető. Lássuk a dolgot példában. – A történeti szakosztály e hónap 3kán tartott ülésében:
Először elnöklő tiszteletbeli tag b. Eötvös József inditványt tett, hogy lépések tétessenek a történeti kutfők gyüjtésének s kiadásának megkezdése iránt, s a gyüjtemény kiadhatásának könnyitésére országgyülésen a nemzet részvéte is felkéressék. Az inditvány közös helyesléssel elfogadtatott. Ki az inditvány fontos gyámokait hallotta, nem lehetett hidegen maradnia ezen hazánk és nemzetiségünk ügyében megmagyarázhatlan hatásu vállalat iránt, 270minthogy tagadhatlan, miszerint alkotmányunk, polgári institutióink, s ugy szólván nyilvános életünk egész műszerkezete történeti alapon nyugszik. – Nekem ki (jól tudom hazánkban sokad magammal) rég érzem eseménydús és tanulságos multunk felderitésének hiányát, s ki hő indulattal ohajtom az e részbeni minél előbb s minél terjedtebb körben eszközlésbe veendő történeti nyomozást, önként eszembe jutott, milly fontos lenne czélban és eredményben az illy intézkedés főkép, ha mint már egyszer mondva volt, következő szempontokból rendeztetnék.
Ugyan is 1) A történetvizsgálati osztálynak foglalkodása a magyar és vele rokon népek hajdani, közép és ujabb kori történeteit illető, vagy azokra bármiként vonatkozó kutfők gyüjtése, rendezése, azok hitelének criticai megalapitása és közzététele. 2) Felügyelése alá tartozik mind az ekkorig kiadatlan, mind töredékesen, vagy nem híven kiadott oklevelek és köziratok gyüjtése, és pedig nemcsak azoknak, mellyek egyenest az eredetiből vétethetnek, hanem azoknak is, mellyeket csak másolat után szerezhetni meg. 3) Munkálkodásai sorába való a kiadatlan, vagy forgásból enyészni kezdő s most már hivebb szorgalmat kivánó hazai krónikák, életrajzok és egésznek tekinthető emlékiratok megszerzése, és azoknak vagy egyedül eredeti nyelven, vagy fordításban is napfényre bocsátása. 4) Elővonja a könyv- és levéltárakból a kiadatlan hivatalos jelentéseket, felterjesztéseket és válaszokat, békealkudozásokat és rendeleteket, utasitásokat, az egyházi látogatások és zsinatok iratait, egyes tárgyú értekezéseket, töredékeket, és bármi forrásokul használható jegyzeteket. 5) Kiirja s tárgy és évrendbe sorozza a külföldi egy- és közelkoru irók munkáiból mind azon szakaszokat, elszórt töredékeket, észrevételeket és mondatokat, mellyek nemzetünk és hazánk viszonyaira vonatkoznak. 6) Összevont elbeszélő kivonatokat készít minden, ugy nemzetünk életét, mint hazánk boldogságának és szenvedéseinek kutforrásait magokban foglaló kiadatlan országgyülési naplókból és irományokból. 7) Összegyüjti a tisztviselők, hivatalok, hatóságok és nemzetségek köz és magány naplóit, jegyzőkönyveit és urbéri jegyzeteit, vagy azoknak közérdekü egyes szakaszait. 8) Elsorolja az uralkodók, vezérek, cancellárok, országnagyok, ispánok, bánok, valamint más igazgatók és törvénykezésbeliek, püspökök, hielmes és hiteles helyek előljárói s szeméályzete; a várak, azok birtokoasi s várnagyok neveit és éveit. 9) Felvilágositja a püspökségek, káptalanok, szerzetesek, monostorok, iskolák, nevelő s tanitó valamint a könyvnyomtató intézetek és más tudományos segédeszköz-gyüjteményének viszontagságait. 10) Meghatározza a helynevek koronkénti változásait; a városok, faluk, vidékek, tüz, éhség, dögvész, ragály, földrengés, sülyedés, vizár, sáskapusztitás, ellenségdulás és hasonló esetek által szenvedett viszontagságait. 11) Ide tartozik a hazai irodalom, és könyvészet története, vagy az irók, életviszonyaik, és azoknak minden, akarmi nyelven kiadott és kiadatlan bár hol rejtező irományaik ismertetése. 12) Nemzékrendtan. Minthogy a keresztelő könyvek nálunk 1515-ben hozattak be: a régi magyar, kun, székel és ezekkel rokon, valamint a jövevény nemzetségek leszármazását, atyafisági s rokonsági elágazását, nem annyira a keresztelő, bérmáló, egybekelési és halotti könyvek, mint az osztálylevelek, nemzetségi krónikák, czímerek azonsága s más hiteles kútfők után alapíthatni meg. 13) Czimertan. A 271királyi jegyzőkönyvek, czimerlevelek, emlékkövek, koporsók, pecsétek, érmek és más hiteles kutfők segedelmével gyüjtött czimerek, azon korú arczképeket, különféle fegyvereket, öltözeteket, nemzetségi összeköttetéseket és más érdekes korjellemző tárgyakat állítnak előnkbe. 14) Az Időtan. Valamint mindennemü oklevelek, régi kéziratok, névrejtőjegyek és titkos iratok olvasása, ereklyék és jelképek magyarázata, továbbá a fejedelmek, országnagyok, tisztviselők stb. aláirásainak képmásban összegyüjtése. 15) Régi törvények magyarázata; az uralkodók és alattvalók, egyháziak és világiak, országnagyok, nemesek és néposztályok hajdani viszonyainak kikutatása, egyszóval nemzetünk vallási, polgári és házi egykori egész életének, miveltségi fokának, elveinek, eszméinek, balitéleteinek, izlésének, szertartásainak, szokásainak és műveinek megismertetése.
Másodszor. Bártfay László közlött közérdekü tárgyakat a szathmári országgyülés naplójából, miknek folytatása azonban rendkivüli ülés óráira rendelteték halasztatni.
Harmadszor. Waltherr László olvasott fel néhány levelet moldvai vajdáktól ugyan azon korból. És hogy azon kor nemzetünk életéből egyik legeredménydúsabb, valamint legjelentékenyebb, mondani sem szükséges.
Negyedszer. Schedel Ferencz titoknok, ki meleg érzelemmel és dicséretes buzgósággal iparkodik a szakosztályi üléseknek érdekességét nevelni, Rákóczy Györgynek a Mátyás könyvtár dolgában a török szultánhoz irt levelét olvasta fel.
Végre Luczenbacher János I. Lajos királyunk azon nemü érmeinek néhány példányát mutatta be, mellyeken szerecsen fő látható. Erről eddig érem-tudósink csak sejtelemmel birtak, különféle hypothesist vevén fel a magyarázat alapjául. Luczenbacher okokkal, és pedig meggyőző okokkal támogatva világositá fel e jelt, melly a szeremi és pécsi pénzverő intézetek akkori kamara igazgatójának Szerecsen Jakabnak (Jacobus Saracenus) nevét jelenti. Hogy ez állitás meggyőző okokkal lőn támogatva, azért említem, mert a Pesti Hirlap s utána már más lapok is azon megjegyzést tevék, hogy e vélemény nem találtatott kielégitőnek. – Már historiai bebizonyitás kielégitőbb alig lehet, mint e volt. Mert hogy a szeremi és pécsi pénzverő intézetek-kamra igazgatója Szerecsen Jakab volt, magának I. Lajos királynak 1362ik évi ez alkalommal is közlött okleveléből világos. De más részt bizonyos, azért is, mert gyámokul magának a közlőnek érem-gyüjteményéből előmutattatott egyszersmind egy réz számlaérem (barcza, jetton, Rechenpfennig), mellyen szintazon szerecsen fej látható. Hogy pedig e barcza I. Lajos korába tartozik sőt, hogy épen e Szerecsen nevü kamra-igazgatónak barczája, azt az annak hátlapján szemlélhető anjoui liliomok bizonyitják. És ezen előadásból nemcsak az tünt ki, hogy a szóban levő szerecsen fej valósággal az akkori szeremi és pécsi érmező kamra-igazgatónak Szerecsen Jakabnak nevét jelenti; hanem az is, (és e még majd nem nagyobb figyelmet érdemel!) hogy magyar éremtanunk má rI. Lajos korából mutathat elő számlabarczát, és igy azon korból, mellyből a francziák, kiknél illyenek VI. Fülöp (” 1350) korában jöttek keletbe; holott a német I. Maximilián császár (” 1519.) előtti korból számlabarczát előmutatni nem képes (mint maga Bergmann Medaillen auf berühmte und ausgezeichnete Maenner. Bécs 1844. I. kötet 120 lapon állítja.)
W.
