Vezérczikk. (Tiszaszabályzati pénzügyvitel.)
Vezérczikk. (Tiszaszabályzati pénzügyvitel.)
A tiszaszabályzati egyesület főfeladata pénzről gondoskodni.
Könnyü feladat, ha a tiszaszabályzati egyesület érdekeinek magasságára emeli férfia akaratát, s elhatározza magát karni az egyesületi eszme kellékeit; nehéz feladat, ha ezt nem birja tenni, vagy is nem önmagába helyezi bizodalmát.
Évkönyveinkben sok koromlap van, sok baj torlódott ezredév folytán magyar hazánkra. S megfogyva bár, de törve nem valánk. A jó véletlen kisegítgetett. Ámde a véletlen ideje lejárt. Századok bajai nőttek fejünkre, s mi saját kezeinkkel tetőzők halmazát. Viszony s veszélyek megváltoztanak. Véletlenre hiába támaszkodunk. Véletlen rajtunk többé nem segít; ha még olly nagyokat búsulunk is mint szoktunk régi magyar mód szerint. – A commoditás politicája nekünk már halál, minket csak a cselekvés menthet meg, s minthogy csupán az egyesületi tér az, mellyen a cselekedni akarók munkássága nem függ a cselekedni nem akaróktól, azért mondom én, hogy az egyesületi eszme erejének lelkesült felfogása egyedüli mentő angyalunk.
Elmentek – példaul törvényt hozni. Ötvenen vagytok, hogy számban szóljak. Felkél egy közületek, elpanaszolja a bősz Tiszának kártékonyságát, és a nyomornak minden nemeit, miket a partján lakókra hárit. És elmondja, hogy a kik ott laknak, jobbadán magyarok, kiknek nádas vityillóikba vonult a nemzetiség angyala, midőn a palotákból számüzék. E faj megérdemli a nemzettől, hogy őt megtartsa, hogy ne hagyja őt elnyomorodni a Tisza büzhödt mocsárjai közt. Egy pár millió adó, vagy subsidium vagy mikint hivják 5–6 74éven át, s a Tisza, melly most nyomoruságot tenyészt, jólétnek gazdag forrása leszen, s a partjait lakó magyar faj, nemzetünk anyagi erejének megkétszereztével fizetend a nemzet segedelmeért. Azért hát szabályozást inditványoz emberetek és adózást a szabályozásra. – Ötvenen vagytok a mint mondám. És huszonnégyen igent mondanak. A többi 26 pedig nem-et mond, vagy nem mond nem-et merőn kereken, hanem formákat szab, feltételeket alkot s a szép indítvány nemmel végződik, – Kérdem én: mi eredménye van ama 24 akaratának? kiszáradand-e igen voksától avvagy csak a nagyfalusi tó, vagy a karádi lápos is? A huszuonnégynek egész akarata, egész készsége egy batkát sem ér; mert a huszonhat tenni nem akart. A minoritás cselekvősége a majorigás nem akarása mellett elvész. Vagy is a cselekedni akarók munkakészségét a cselekedni nem akarók ellenkezése semmivé teszi. –
Már most tegyétek át ama tehetetlen huzonnégyet az egyesületi térre; nem látjátok-e, hogy e kis térváltoztatás őt mindenhatóvá tevé? Azon erő, mellyet amott 26 nem semmivé tett; itt teljes erővel müködhetik, habár 126 nemmel találkozzék is.
Jaj pedig a nem akarás, nem tevés, nem áldozás oltárának mindig több hivei voltak és lesznek, mint a cselekvő munkásságénak. Ha valamit tenni kell, akár 15 milliónyi népet; akár 200,000-nyi nemzetet vegyünk; a többség mindig a commoditás politikáját követendi. – Ezért mondom én, hogy csak az egyesületi téren boldogulhatunk. Mert csak ez uton lehetséges, hogy a cselekedni kész kevesebbség ereje el ne veszszen.
Ha ezen tant e hon népének 15 milliója közül, csak 50,000 szivére venné, s a törvény korlátai közt szerinti fejtené ki munkáságát; nem volna semmi baj Izraelben; – mig más különben legalább is 7,500,001-nek akarata kell; – s ez soha sem lesz. –
Az egyesületi eszme mindenhatóságát azonban az feltételezi, hogy a kik igy szólnak: egyesülünk ne csak szóval egyesüljenek, hanem minden tehetségökkel, különben gúnyt üznek Isten ajándokából, mellyet e szóban egyesülés adott az emberi faj boldogságára.
Bocsássanak meg kedves tiszai hazámfiai, hogy az egyesületi eszmét ekkint fejtegetém; tettem azt: mert Isten adja, hogy csalatkozzam, s lehet, hogy az élet borús tapasztalásai elkomoriták nézetemet, de ha végig gondolok 75azon bizonyos határozatlanságon, azon bizonyos habozáson, bizonyos állapodatlan széttekintgetésen, mellyet e kérdéseknél: hol vegyük a pénzt? ki garantiroz kamatokat stb.? észreveszek: azon boldogtalan sejtelemre jövök, mikint vagy nem adtak még magoknak számot arról, hogy mit tesz egyesülni, vagy igazán nem is akarnak egyesülni; hanem csak felhagyták magokra e szót beszélni, mint ollyat, mellynek firmája alatt nagyokat lehetend busulni a Tisza árvize mellett; busulva kérni a status segedelmét, könyörögni pénzért, garantiákért, s várva sült madarak röpteit, követni a commoditás politicáját.
Egyesületnek a siker fő eszközeit önmagában kell föltalálnia. – A melly egyszersmind nem így gondolkozik, az saját munkásságának sikerét mások akaratának rendelte alá, s meglehet, igen könnyen meglehet, hogy elteszik, mint nappal a hálósipkát.
Hol vegyen tehát pénzt a tiszaszabályzó egyesület? kérditek. Én e kérdésre a fentebbiekben már megfeleltem, de specifice is megfelelek.
Két ut van, mellyen a dolog kimenetele bizonytalan; és kettő, mellyen bizonyos. Bizonytalan: ha egyesületének sikerét azon thesistől föltételezi, hogy a Tiszaszabályozás az országnak használ, tehát adjon rá a status pénzt. – Ám legyen urak! igazságtok van; hanem akkor kérem alkalmazni ama parabolát, mellyet fentebb a 24, és 26-ról mondottam. Ha ezen thesistől várjátok üdvötöket, kiestetek az egyesületi szerepből, s átestetek a hálósipkai szerepbe. Lehet, hogy szépen összeraknak s eltesznek: én nem tudom: de azt tudom, hogy az egyesületi feladat: nem mástól várni, hanem cselekedni.
2. Bizonytalan, ha kölcsönnel akartok magatokon segiteni, de a kölcsönérti kezességet mástól várjátok. Lehet hogy teljesül óhajtástok: de akkor aztán igen természetesnek kell találnotok, ha ti lesztek a gazdagság s más lesz a gazda. – Nem irigylem. –
Ellenben bizonyosnak hiszem a dolgot, ha az egyesület önmagára támaszkodandik.
Elmondám előbbi czikkemben, mit kell nézetem szerint tenni az egyesületnek, hogy egy részt a költségvetéssel, más részt a költségbeni részesülés felosztásával tisztába jőjön. – Ezekkel tisztába jövén, a szükséges pénzt két uton teremthetni ki.
Első ut. Tudni fogja, mennyi költségre leend szüksége, és tudni fogja, kik minő arányban tartozandnak azt fizetni. Szerkezze magát az egyesület, s a törvény által kimutatott uton szedje be, minden illetőktől évenkint, az évi költség illetőséget, – és meg van a pénz. – Bizonyos, – egyszerü – de kissé terhes feladat. Mert ha például 6 millióba kerül a munka, s 6 év kell reá: illy nagy fizetés, illy szük időben a Tiszamellékén nehéz dolog, s minden esetre jobb s könnyebb volna, ha 6 év alatt a Tisza szabályozva lenne, de a szabályozás költségét 27-év alatt kellene csak leróni. – Igy több pénzbe kerül, de könnyebb szerrel. Tehát
Második út: A kölcsön 5 pcent kamat 2 pcent törlesztés s egy év premium tehát 27 even át fizetendő 7% mellett, azt hiszem, hogy eszközölhető. – Ha például 766 millio ftra, vagy talán helyesebben egy millió ft értékü törvényhatósági közmunkák mellett 5 millio kész pénzre, s erre is csak részletekben volna szükség: ennek fedezésére évenként 350,000 ft kivántatnék. Szabadjon reménylenünk, hogy a felemelt só árábóli közpénztár, előbbi czikkemben emlitett arány szerint, ehhez 150000 fttal járuland évenkint, s lesz még 200000 ft kivetendő, s ezt mind azon birtokosok, kikre a szabályozás haszna háruland, könnyen megbirják.
Ámde természetesen kell valakinek lenni, a ki ezen kölcsönt hypothecával biztosítsa. – És erre nézve tartózkodás nélkül kimondom: hogy azon költségrészlegek, mellyeket az egyesületi törvény értelméebn az illetőktől beszedni jogositva lesz, nem hypotheca. Ez kimutatása a jövedelemforrásnak, mellyel a törlesztés eszközöltetni fog, de nem hypotheca, melly a költsönnek alapul szolgál. – Ezen hypothecát az egyesületnek, (mellynek alapitóit, minőségét előbbi czikkemben értelmezém) kell kimutatnia, s ő neki magának kell a kamat és törlesztés rendes fizetését ezen hypothécával garantiroznia. Ha ezt teszi, ugy kap pénzt bizonyosan, s maga lesz gazda a gazdaságban.
Az egyesületnek tehát feladata az: hogy annyi, – nem a tiszaszabályzozástól remélt, hanem már valósággal meglevő fekvő birtokot mutasson ki solidaris hypothecául, mennyi a kivánt kölcsön fedezésére szükséges. – Azonkivül a rendes fizetési hiedelem megnyerésére ki kell mutatnia a jövedelem forrást, mellyből a hypothecája által biztositandó kölcsön kamatjait s törlesztését fizetendi, a mi nem lehet más, mint az illetőknek azon részeltetése, mellynek rövid uton birói hatalommal is behajtására, a törvény fejogositja az egyesületet. – Ezen behajtást, s a hitelezőnek leendő rendes kiszolgáltatást, az egyesületnek el kell vállalnia, s épen ezt szükség, fentemlitett hypothecája, s annak solidaritása által biztositnia, – mert ha oda akarná a hitelezőt utasítni, hogy ő szedje be évenkint száz meg száz éreklettektől részleges illetőségeit, illy föltételre minden bizonynyal nem kapna pénzt. –
Az emlitett feltételek mellett azonban nem csak azt hiszem, hogy kaphat pénzt, de sőt a magyar kereskedelmi társaság összeköttetéseibe, különösen pedig barátom ifjabb Szabó Pál ur megnyerni remélt közredolgozásába vetett bizodalommal, talán, el is merném vállalni a kölcsön kieszközlését.
Fontolják meg a kiket illet. – Én elmondanám az egyszersmind feladatát, teendőit, és anyagi szerkezetét, meg vagyok győződve, hogy ha kölcsönt tart szükségesnek, annak kamatjait, s törlesztését magának lehet, magának kell garantiroznia, s az csak akkint történhetik, a mint megirám. – Ha magánkivülről várja a megváltót, ugy kár egyesületről gondolkoznia, mert vagy megcsalódik, vagy nincs reá szükség. A ki az egyesületért garantiát vállalna, az az egyesülettől magának kivánna garantiát, s ekor sokkal egyszerűbb, hogy maga szabályozza a Tiszát, s maga szedbe be az illetők törvényes költség részlegeit, s akkor nem látnám át minek az egyesület. –
Kossuth Lajos.
