Az iparvállalkozók adómentesitése.
Az iparvállalkozók adómentesitése.
A Jelenkornak tornamegyei levelezője arról tudósít, hogy, miután Tornamegye a dernői vasgyár öntészeit, kovácsait a mesterségöktől járó adótól felmenttete, ez iránt a n. m. Heltartó Tanács által kérdőre vonatott, s válaszul a Codex Maximilianeusra hivatkozott. – Ha egy kissé a történetek nyomán vizszatekintünk, valamint már Nagy lajos és Mátyás királyok alatt a nemzeti nyelv ügyében igen derék intézedésekre akadunk, úgy főkép az utóbbik korában a gyárvállalkozók és iparüzők iránt különös gondoskodást látunk. – Azonban nem olly rég is még hozatott egy e tárgyra vonatkozó törvényünk, és ez az 1723 117 czikely de diversi generis mechanicis in regnum inducendis a különféle iparüzőknek honositasáról. – Igy szól e törvény: „mechanici omnis generis, cum assecuratione libertatis ab omnibus publicis oneribus per quindecim annos obtinendae in regnum vocentur” az az: „mindennemű iparüzők a közterhek mindnyájától 15 esztendeig leendő mentesség biztositásával hivassanak az országba.” – És ez élő törvény. Ha jól emlékezünk Pestmegyének azon közgyűlésében, melly az óbudai hajógyár technikusait az adózók közől kihagyatni rendelte, hivatkozott ezen törvényre a Corpus Jurisban ritka jártasságról közösen ismert Kendelényi Károl táblabiró ur. Ne is vesse ellen senki, hogy ha áll is e törvény a külföldről behivott iparosok javára: azt még sem lehet 90alkalmazni a hazai iparvállalatok tulajdonosaira és hazai születésü munkásaira. Akkor, midőn a törvény hozatott, még nem igen nagy hajlam mutatkozhatott a hazai népesség között a magasabb körü iparosság iránt, s azért lehetett a törvényhozásnak oka kedvezményeit a külföldiek tekintetében fejezni ki. De az ok, melly a műipart ekkint is gyámolítani javaslá, bizonyosan nem valamelly sovár lelkendezés volt az idegenek után, hanem azon szükség érzete, melly parancsolólag sürgete már akkor is, hogy legyen a hazának saját industriája. És ha ez idő szerint annyiban örvendetesbek műiparunk viszonyai, hogy már most hazánk nagyai között szintugy, mint a többi rendekben élénk, tettre kész akarat és vállalkozás van az industriának gyár- és műhelyeket alkotni: de az 1723-ki szükséget nem általában s még elevenebben érezzük-e most a műipar istápolása körül? – Sőt, igen, s nem csoda. Már fejlettebb iparu országokban, hol rendezettebb hitel, hatalmas hitelíntézetek, tehát olcsó pénz, hol világkereskedés, és roppant népesség, tehát biztos kül- és belfogyasztás-, hol nevelt gyárnépesség, tehát ügyes és olcsó kéz, azaz, mind olly dolgok, mik nálunk hiányoznak, állanak az iparos vállalkozó segedelmére, még az illy hazákban is kizáró szabadalmakkal láttatik el minden ujnak feltalálója s honositója. Hát nálunk, hol a műiparnak csaknem mindenütt gyepet kell törnie, hogy ne volnánk meggyőződve arról, hogy az industrialis kezdeményeket minden nem törvénytelen módokkal kell segélnünk? – A kérdésbefogott adómentesités pedig törvényes mód, mellyet ha ki külföldiek irányában alkalmazásba venni ne kétkednék, bizonyosan nyugodt lelkiismerettel s a törvény bántalma nélkül magyarázhat a belföldi vállalatok javára is. Különben is alig lehet hazánkban nagyobbszerü gyárt felállítani a nélkül, hogy idegen technicusokra szükség ne volna. – Teljesitsük tehát apáink üdvös rendelkezéseit, ha csak azért is, mert az ipar körében vajmi ritkák azok! – Ide tartozónak véljük megemliteni I. Józseftől 1708-ban martius 25-kén Bécsben kelt ezen nemesi, s igy adó mentesitő oklevelet: Josephus divina favente clementia sat. Egregio Joanni Petro Passardi salutem et gratiae nostrae ceasareae atque Regiae Incrementum. Quoniam inter ea Regnorum et populorum ornamenta, quibus summi orbis moderatores ditiones suas fulcire et adornare consveverunt, non postremo loco ponendum videatur, si artes et fabricae usui regnorum et populorum cumprimis necessariae inducantur et conserventur; quo sic quod ab exteris oris profuso aere, maximo labore longeque distantibus intervallis cum prodigali sumtus patrii profusione et velut emendicata ope parandum venit, id levi demestici laboris methodo ac industria citraque profusum opum internarum dispendium cum fructu et decore publico compensetur. sat. Datum Viennae die 25-a Mensis Martii A. D. 1708.
