Vezérczikk. (Tájékozás.)
Vezérczikk. (Tájékozás.)
Iparmozgalmaink ellen szélmalom-csatázni, még mindig kedvencz tárgy némelly kül- s belföldi Status gazdáknál. – Az 1845-ik esztendő nyomorúságos szük esztendő volt. Egy terményben még is rendkívül bővelkedett; s ez az ellenünk intézett statusgazdászati tanácsolatok gomba serege. Csak az kár, hogy e tanácsolatok egész özöne olly merőben negativ természetű, miszerint ha minden cseppje szeintirás gyanánt vétetnénk is, egyetlen egy munka után sovárgó embernek sem nyujtana 24 órai munkakeresetet; egyetlen éhezőnek sem egy nyomorú falat kenyeret. Mert az ismeretes „Eduard és Kunigunda” kint; mindezen tanácslatözön csak örökös változata e szónak: „Magyar ne védd hazádnak műiparát” s örökös rettegtetés a’ műiparos irányzatoktól. Arra, hogy ne tegyük a mit teszünk, van tanács akármennyi; de arról, hogy mi mást tegyünk, még szót nem hallánk ime bölcsektől.
Részemről azon csodálkozom leginkább, hogy iparvédelmi mozgalmaink azon ellenei, kik triesti s augsburgi lapokban rakják le savanyú bölcsességöket, egy kis tényecskét észre nem vesznek. Azt t. i. hogy mi magyarok, évek tapasztalása jó és üdvösséges, a mit ők nekünk nem tanácsolnak; s annál jobb és üdvésségesebb, minél szenvedelmesebben rosszalják ők. – Ha ezt szemügyre vennék, talán sok epétől megkimélhetnék becses személyöket. – Én legalább és barátaim azon hitben vagyunk és maradunk, hogy ha valamelly dolog, valamelly cselekvés, valamelly mozgalom iránt nem volnánk egészen tisztában; mi lesz jobb szegény hazánkra nézve, ha pártoljuk-e, vagy ellenezzük? mindig egész bizonyossággal eltaláljuk a jó utat, ha épen ellenkezőjét teszszük annak, a’ mit ők tanácslanak. Probatum est.
De ámbár törhetetlen állhatatossággal lelkünkben, ernyedhetlen buzgalommal munkásságunkban, s nyugasztaló eredményekkel szemeink előtt; törekvéseinkben sem gúny lankasztani, sem komor tekintet csüggeszteni, sem sophismaözön 4kétségesíteni soha nem fog; gondolkozó emberhez illő még is, hogy a puszta makacsságbóli cselekvés vádját magáról elhárítsa; s megmutassa elleneinek, mikint tetteiben az ész szövétneke vezérli; s elvei kiállják a Statusbölcsesség latoló mérlegét diadalmasan.
E nézettől vezéreltetve szükségesnek tartom a Hetilapban, mint a nemzeti közgazdászat organumában, industrialis mozgalmaink vezérelvei körül tájékozólag föllépni; kijelentvén: hogy a mennyire rajtunk áll, a Hetilap jövendőben mindig erélyesen fölveendi a keztyüt, mellyet hazánk bármelly statusgazdászati érdekeire nézve, az eszme surlódás küzdhelyén akárki ledob.
Tisztába kell itt mindenek előtt azon eszmével jőnünk, hogy minő kutfőből erednek ipar védelmi törekvéseink. Tisztába kell jőnünk annyival inkább; mert elleneink akkint szeretik mozgalmainkat magyarázni, mint a mult országyülés végével a’ kereskedelmi ügyben támadt ingerültség találmányát.
Ez általában hibás fogalom; mellyet már csak azon körülmény is elegendőleg megczáfolna, hogy az iparvédegyleti eszme teljességgel nem uj; mert már négy öt év előtt keletkeztek honunkban illy egyesületek; s megjegyzésre méltó, hogy nem csak szó nem emelkedett ellenök, de sőt több aláirási iveket tudnánk mutatni, mellyeken sok ugynevezett conservativek köték le magokat becsület szavokkal az Iparvédegyletek tagjaivá, kik most ez en ügynek legszenvedélyesebb ellenei, – mihez egyébiránt nem kell kommentár.
Az iparvédegyletek ezek régebbi létele azonban nem szolgál az eredet magyarázatául. Ez maga is csak okozat volt; az okot másutt kell keresni. Az ok ugyan is magában Europa civilisatiojának jellemében fekszik.
Minden kornak van Istene, mint a’ költő szól. Pontosan kilehet mutatni, Európa történeteiben a vezér eszméket, mellyek koronkint ezen világrész közéletének irányt adtanak. S nincs, és nem lehet eset, hogy az illy világ eszmék hatása előtt a keresztény Európa bármelly nemzete elzárkozhatnék. Mint Isten uja előtt meg kell hajolni a legdaczosabb zsarnoknak is; ugy a civilisatio vezéreszméi sem hagynak kisebb nagyobb mértékben érintetlenül Europában egy nemzetet is. Igy érintené meg a kereszténység, igy a keresztes hadak fanatismusa, igy a kőzépkor feudalis lovagiassága, igy a reformatio, igy az 1789-ki szellem és minden más vezér eszme még azon népeket is, mellyek annak gyupontjától legtávolabbra látszottak állani.
Jelenelg a vezér eszme, melly a civilisatio mostaniphasisának irányt ad: az ipar. Ez most törvénye Europa népéletének. – És ez nagyon is természetes. – Egy franczia iró szerint az ember munkásságának csak két tere van, az ipar, vagy a háboró tere. Harcz és ipar kézt választania kell. Az emberi nem soha sem vesztegel. Vagy életet szór az, vagy szór halált. Vagy teremt vagy ront; itt középut nincs. – 30 év óta zárogatják hát, hogy a teremtő munkásság ereje vagy is az ipar nyujtotta ki a népek felett vezérpálczáját, s intését minden népnek követni kell. Hasonlít az a fatumhoz, melly a rege szerint Ahasvért, a kóbor zsidót előre hajtá. Menni kell, menni előre”„ a ki nem megyen, eltiportatik.
És ki merné mondani, hogy az egész keresztény Europában, csak a magyarnak nem szabad, nem kell ezen iránynak 5hódolnia? – Ki merné mondani, hogy akaratjában állhat ezen iránynak nem hódolni? Balgatagok, kik azt gondoljátok, hogy Isten törvényének kerekét parancsolt haragotok, engedelmes boszonkodástok megakaszthatja! – Vessetek számot önlelketekkel; tekintsetek végig magány éltetökön. Hiszen ti magatok is, mig a mozgalomnak, melly már nemzeti, hangos szavakkal ellenszegültök; magány éltetökben követitek azt, s önkényt és örömest hódoltok neki.
Vagy tévedés, vagy tévesztés tehát azt hiresztelni, hogy iparmozgalmaink országgyülési neheztelések szüleményei. – Ez csak alkalom volt, hogy az europai népélet törvénye magát erélyesen nyilatkoztassa; de a dolog maga megvolt Europa civilisatiójának jellemében, megvolt a nemzet szükségeiben, megvolt a nemzet érzelmeiben, megvolt emberi s nemzeti méltóságunk öntudatában; s épen csak innen magyarázható, hogy nincs azon erő és hatalom, melly e mozgalmak maradandó hatását nemzetünk jévendójéből kizárja, nincs erő s hatalom, melly a mozgalmaink által felköltött érzelmeket megsemmisitse, összeforrtak azok a nép életével, összeolvadtak lelkünk lelkével; s nincsen parafa széles e világon, melly annyi nyilást képes legyen bedugni, mennyin ezen érzelmek nyilatkozványa kitör, ha száz meg száz nyilást egymásután bedugnátok is. –
Az európai civilisatio irányzó lökése képezi tehát iparmozgalmaink kutfejét. – És ebből önkényt következik, hogy alaptalanul kerestek következetlenséget iparvédelmi tetteink és iskolánk azon tanja között, miszerint a mesterkélt atyáskodásokat az anyagi világban sem tartjuk czélszerüknek, s csak azon haladást valljuk jotékonynak az ipar mezején is, mellye a nép életéből, nép szükségeiből fejlett ki önkényt és szabadon.
Igen is uraim, ez a mi hitünk. Ép e hit cselekvé, hogy a müipart fejtjük, emeljük. Számot vetettünk nemzeti becsület érzéseinkkel, számot vetettünk szükségeinkkel; és e számvetésből fejlik ki az ipar önkényt szabadon. A mi mozgalmaink nem a népéleten kivül álló gyámatyáskodás, melly mesterkélten növeli az ipart, mint üvegház a délszaki növényt; a mi mozgalmunk maga az ipar, melly a népéletből önkényt fejlett ki. Mozgalmunk nem ok, hanem okozat. Mi nem állunk kivül a népéletén; nem is akarunk kivül állani. A mi életünk az ő élete, s az ő szüksége a mi szükségünk; Iparmozgalmunk gyökere a mindnyájunkkal közös népszükség; s a mit cselekszünk, hogy e szükségeinket fedezzük, az nem egyébb, mint a népszükségből szabadon fejlő müipar maga. Mert e szó többféle tényezőből áll. Egyik gyapjut tenyészt, a másik fon, sző, a harmadik kereskedik, a negyedik vesszen. – Ezek mind együtt teszik az ipart; s egyik a másikat föltételezvén s emelvén egymást viszonlagosan, mindnyájan együtt a népőletnek fejleményei. Egyikre sem lehet reá fogni, hogy a nép életéből önkényt fejlődő iparmozgalmon kivül áll, mint áll a kertész, kivül a növényen, a mellyet ápol; mi magunk együtt a növény vagyunk; s kertészünk a nép életéből, a nép szükségeiből kifejlő cselekvőség. De nektek szokástok, az óramutatóra ráfogni, hogy azért van dél, mert a mutató tizenkettőn áll. Pedig ez azért áll tizenkettőn, mivelhogy dél van.
Legyen ez elég bevezetésül. Mozgalmaink eredetét akarám mindenek előtt tisztába hozni, s álláspontunkat constatirozni. 6Ezt igy megtévén, negativ doctrinátok ellenvetéseit elgiazitandjuk sorban, egyenkint.
Kossuth Lajos.
