80. Debrecen, 1849 április 27. Kossuth rendelete Csányi László erdélyi országos biztoshoz: orvosolja a székelyek sérelmeit, vesse…
80.
Debrecen, 1849 április 27.
Kossuth rendelete Csányi László erdélyi országos biztoshoz: orvosolja a székelyek sérelmeit, vessen véget a Székelyföld katonai hatóság alatt tartásának és állisa helyre a székely székek polgári önkormányzatát.
Debrecen, 1849 április 27.
Kossuth rendelete Csányi László erdélyi országos biztoshoz: orvosolja a székelyek sérelmeit, vessen véget a Székelyföld katonai hatóság alatt tartásának és állisa helyre a székely székek polgári önkormányzatát.
A vitéz és lelkes székely népnek az osztrák uralkodás idejében a közös hazának általános sebein kivül két fő keserves sérelme volt.
Egyik az, hogy polgári életéből jobbandán kivetkeztetve, katonai uralom alatt tarthatott.
Másik: az örökös határőr-katonáskodási kötelezettség. Igen természetesnek találom, ha ez fájt a székely népnek, s természetesnek, ha azon lelkes részvétben, melyet nemzeti szabadságunkat kivivásánál tanusit, a haza szeretetén kivül ösztönül szolgált azon remény is, hogy hazánk szabadsága kivivásával egyetemben e méltán fájlalt sulyos sérelmek is elenyésznek.
Még a vész nem vonult el egészen hazánk egéről, s ha derünek indult felettük a szabadság hajnala, ennek csak ösztönül kell szolgálni ujabb meg ujabb erőfeszitésre, hogy amit a nemzet oly dicsően megkezdett, Isten dicsőségével szerencsésen bevégezze; mert legkeservesebb érzet volna eltikkadás, elhanyagolás miatt akkor látni elszáradni a szabadság fáját, midőn gyümölcsei már érni kezdettek. Azért a még folyvást tartó rendkivüli körülmények rendkivüli buzgalmat, rendkivüli áldozatkészséget, erőmegfeszitést igényelnek.
És én sokkal inkább becsülöm a hazaszeretettől lángoló vitéz magyar székely fajt, hogysem meg ne lennék győződve, miként megvan benne önkénytes hazafiui indulatból ez áldozatkészség, melyre a körülmények sulya, s édes anyánknak, a közös hazának kérése minden becsületes polgárt kell hogy ösztönözzön.
De mig én a nemzet nevében a székelyek ezen áldozatkészségére s csüggedetlen hazaszeretetére számitok, másrészről nyiltan bevallom, Isten s világ előtt, miként hálátlan volnék, sőt kötelességemet mulasztanám, ha székely hazámfiai sérelmeinek orvoslását s a közös szabadság alapján boldogulásuk előmozditását fő gondjaim közé számitom, azon gondok közé, melyeket hiven teljesiteni nemcsak a kötelesség parancsolja, hanem szivemnek is örömöt okoz.
Mindent tudó nem vagyok, mindenütt magam jelen nem lehetek, mindent magam nem végezhetek, tudnom kell a panaszt, hogy azt orvosolni képes lehessek; de arra szavamat adom, hogy a megtudott panasz nem maradand orvosolatlanul.
Értésemre esett pedig, hogy székely hazámfiainak még most is, a szabadság napjaiban, okuk van azon fentemlitett két fősérelem felett panaszkodni, melyet am multban annyira s oly méltán fájlaltak.*
Kossuthhoz különösen Csányitól rengeteg panasz érkezett amiatt, hogy Bem a székelyek erejét a végsőkig igénybe veszi, korkülönbség nélkül katonai szolgálatra rendeli őket s földjüket katonai igazgatás alá helyezte. Ezeket a panaszokat Kossuth összefoglalta Bemhez intézett április 23-i levelében (l. 49. sz. alatt. 91. s köv. l.), Csányinak pedig sorsának enyhítésére. (L. 37. sz. alatt, 66. l.)
Mondatik nekem, hogy polgári hatóságaik törvényes hatásköreik mellőzésével katonai parancsnokságok rendelkeznek velök s egymást keresztül vágó parancsaik által növelik a magában is sulyos sérelmet; – mondatik: hogy a 4 éves kötelezettségű, vagy a háboru végéig szolgálandó haderőnek kiállitásán kivül, mint amint szives elismeréssel s köszönettel hallom, a derék székelyek egész készséggel teljesitenek, még bizonyos évszakig minden fegyverfogható székely állandó határőri szolgálatra köteleztetik.
Ha ezen panaszok valók, ugy nyiltan bevallom, hogy ezek oly sérelmek, miknek megszüntetésével sietni a kormánynak szoros kötelessége.
Hajdan kiváltságok adtak egyeseknek szabadalmakat mások felett, most a szabadalmak ideje megszünt, s a közös szabadság állott helyébe, s e szabadság természetéhez tartozik, hogy a polgári jogok mindenkire nézve sérthetetlenek maradjanak, és senki mások felett igaztalanul ne terheltessék.
A székelység katonai szerkezetének meg kell szünni, s helyébe a polgári jogoknak s polgári hatóságnak kell lépni.
A katonai parancsnokoknak a majdan vármegyékké alakitandó székely székek közigazgatásába nem szabad avatkozni, hanem azon székek törvényhatósági jogaiknak, melyekhez az egész polgári közigazgatás tartozik, épségben és sértetlenül fel kell tartatni, mely épséghez tartozik, hogy a polgári hatóságok csak a kormánytól, vagy akit a kormány biztosa gyanánt erre különösen megbiz, vehetnek parancsokat és rendeleteket.
Ha katona-állitásról van szó, ezt a kormány rendelete nyomán a törvényhatóságoknak kell illető polgári tisztviselőik által eszközlésbe venni.
Ha a határszélek őrzése végett a nemzetőrségnek mozgóvátételére, agy felváltására van szükség, ennek ismét csak a kormány rendelkezése folytán a polgári törvényhatóság utján kell eszközöltetni.
A katonai parancsnokságoknak rendelkezhetési hatalma és hatásköre csak azon percznél kezdődik, midőn a kiállitott vitézlő sereg a hatóság által nekiek tartozó kötelesség szerint átadatik, vagy a mozgóvá tett nemzetőrség hadi munkálatra alkalmaztatik, de a törvényhatóság s annak közege önállósága katonai parancsnokságoknak alávetve nincs és nem lehet.
Van tehát és kell lenni a székely földről kiállitott fegyveres erő katonai parancsnokságának, de a székely földnek és székely népnek katonai parancsnoka nincs és nem lehet.
Én a nemzet által reám ruházott hatóságnál fogva szükségesnek láttam elrendelni és el is rendeltem, hogy azon törvényhatóságok, melyek a haza ellen fegyveresen fellázadni nem iszonyodtak, polgári hatóságaiknak a majdan elkövetkezendő reconstitutiojáig polgári hatóságokban felfüggesztve, hadi törvény alá állittassanak, ilyenek például a szász székek;* de a hazához nemcsak hű maradt, hanem azt lelkesen is védelmező székely törvényhatóságoknak polgári önállásukból nem csak nem szabad kivetkeztetni, sőt a multak sérelmei orvoslásával azoknak teljes épségökben vissza kell helyeztetni, amint ezt teszem, és tétetem az ország minden vármegyéinél, amint az ellenség foglalása alól a nemzet birtokába egymás után visszakerülnek, nyomban első gondom az lévén, hogy azoknak polgári közigazgatását reorganisálva, a tövényes és alkotmányos kerékvágásba visszavezessem.*
Kossuth márc. 23-án adta ki az utasítást Csányinak, hogy a Szászföldet helyezze katonai törvény és igazgatás alá. (Vö. Kossuth a Honv. Bizottmány élén, II. rész 702. l.)
Ilyen rendeleteket adott ki Kossuth ápr. 4-én Repeczky Ferencnek, Nógrád megye újjászervezésére (l. Kossuth a Honv. Bizottmány élén, II. rész 814. l.), Batta Sámuelnek Pest megyével kapcsolatban ugyanarra (uo. 850. s köv. l.), legutóbb pedig Fiáth Istvánnak és Batthyány Istvánnak Tolna, ill. Fejér megye alkotmányos életének helyreállítására. (L. előbb. 76. sz. alatt. 139. s köv. l.)
Kinyilatkoztatom továbbá, hogy a székelyeknek örökös határőri katonáskodási kötelezettségük megszünt, s hogy ezt a nemzetőri kötelesség teljesitésének s e végett a nemzetőrség idő s körülméyn szerinti mobilisatiójának kell pótolni addig, míg a rendes határvédelem ujabban megalakitandó rendszerre egyes vidéknek különös terheltetése nélkül átalános országos szempontból megállapitatnék.
Mely ebbeli törvényes rendeleteimet azon utasitással adom Országos Biztos Urnak tudtára, hogy azokat minden székely hatóságokhoz megküldve, közhirré téve, és a székely népet minden sérelmeik orvoslás iránti készségemről s legszivesb hajlandóságomról biztositva, ezen rendeleteimnek ugy a katonai parancsnokságok, mint a polgári törvényhatóságok körében sikeres végrehajtással foganatot szerezzen s a székely polgári hatóságok törvényes önnállását teljes mértékben feltartassa.
De mivel eképen a hatósági tisztviselők hivataloskodása teljes fontosságát visszanyeri, s annak az ország védelmére intézett rendeletek teljesitése körüli buzgó eljárása mulhatlan szükséggé válik, Orsz. Biztos Ur intézkedni fog, hogy minden tisztviselő hivatása körében kötelességét buzgón és pontosan teljesitse, s minden mulasztásért vagy visszaélésért kérlelhetlenül feleletre vonassék, – ahol pedig a körülméynek ugy javasolják, tisztujitó székek tartassanak, vagy a hiányzó, mint szinte a hiányosan vitt hivatali helyek czélszerüen kipótoltassanak, mire nézve a székelység közvéleményével gondolom találkozni, midőn kijelentem, hogy a székely törvényhatóságoknak jövendőben főispáni névvel nevezendő főtisztjeit a vármegyei főispánok példájára az ország kormánya fogja nevezni, ellenben a törvényhatóság egész tisztviselői kara szintugy, mikép ez a magyarországi megyékben történik, valláskülönbségre való ügyelet s megerősités végett felsőbb helyrei fölterjesztés nélkül, választás utján fog betöltetni.
Adja Országos Biztos Ur székely hazánkfiainak tudtára, hogy valamint bizton hiszem rólok, hogy a reájok eső honvédsereg kiállitása készségében senki más által magukat fölül nem mulatni dicsőségüknek tartandják, ugy én viszont, a tudtomra hozandó minden igazságos sérelmeiknek gyors és gyökeres orvoslását s szabadságuk megőrzését és boldogságuk gyarapitását legkedvesebb kötelességeim közé számitom.
Közli Kővári László: Okmánytár az 1848/49-i erdélyi eseményekhez. Kolozsvár 1861. 176. s köv. l.
