531. Lugos, 1849 augusztus 12. Kossuth levele Görgeyhez Lugosról: figyelmezteti a reánehezedő felelősséget és felszólítja, hogy t…
531.
Lugos, 1849 augusztus 12.
Kossuth levele Görgeyhez Lugosról: figyelmezteti a reánehezedő felelősséget és felszólítja, hogy tárgyalásainál az egész nemzet érdekeit tartsa szem előtt.
Lugos, 1849 augusztus 12.
Kossuth levele Görgeyhez Lugosról: figyelmezteti a reánehezedő felelősséget és felszólítja, hogy tárgyalásainál az egész nemzet érdekeit tartsa szem előtt.
A hatalom átadása után, aug. 11-én délután 4 órakor hagyta el Kossuth Damjanich tábornok kocsiján Aradot, Asbóth Sándor alezredes kíséretében, hogy Lugosra menjen, ahol a Temesvárnál megvert sereg töredékei gyülekeztek és ahová a kormány néhány tagja és az állami hivatalnokok egyrésze már korábban elindult. Utközben találkoztak a cári fővezérségtől visszatérő Pöltenberggel és Beniczkyvel s tőlük megtudták Paskievics elutasító válaszát a békekísérletre. Radnára érkezve, Kossuth talákozott Szemere, Batthyány és Duschek miniszterekkel és tájékoztatta őket az utolsó aradi órák fejleményeiről. Az éjszakai órákban indultak tovább Szeemrével és Batthyányval együtt s a reggeli órákban érkeztek meg Lugosra, ahol az elmult két nap alatt a sérült Bem igyekezett rendbeszedni a déli sereg maradványait. Megérkezésükkor Bem már nem volt Lugoson s helyette Guyon folytatta a sereg szervezését. Itt Lugoson érte utól Kossuthot egy futár azzal a hírrel, hogy Görgey a feltétlen megadást javasolta az előző este tartott haditanácsban. Ez a hír ösztönözhette Kossuthot arra, hogy utolsó figyelmeztetésként a következő levelet írja Görgeynek:
Görgey Arthur tábornok urnak!
Augustus 12-kén 1849.
Ön tegnapi napon kelt levelében* oda nyilatkozván, miszerint arra, hogy azt, ami a nemzet számára megmenthető megmenthesse, elkerülhetlenül szükségesnek tartja, hogy a kormány lépjen le, s Ön ruháztassék fel a polgári s katonai legfőbb hatalommal.
Vö. előbb, a 845. l. 1. jegyzetével.
Én önnek ezen kivánatát – bár igen különös dolog, hogy valaki maga magát kandidálja kormánynak – mégis teljesitettem; teljesitettem t. i. annyiban, amennyiben azt teljesiteni rajtam állhatott, anélkül természetesen, hogy a nemzet felsőségi jogainak ez által legkevésbé is derogálni akarhatnék.
Önmagam iránt tartozom a kötelességgel, röviden elmondani az okokat, mellyek ezen rendkivüli lépésre inditottak; egyszersmind a nemzet jogainak tiszteletbentartása iránt tartozom Önt azon határokra figyelmeztetni, miket, ha csak zsarnok lenni nem akar (mit a nemzet semmi esetre nem türne) respektálni tartozik.
Indittatva találtam magamat Ön kívánatát teljesiteni mert:
1-ör a körülmények olly rendkivülileg súlyosnak, miszerint ha kormányzói fáradozásimnak sikere nem volt volna, a história előtt azon vádnak voltam volna kitéve, hogy elbizakodottságomnak, vagy hatalomvágyamnak a haza javát alárendeltem, s hogy a dolog másképen üthetett volna ki, ha Önnek, midőn kivánta, a hatalmat átadom vala – s talán (mert ellenkezőjét bizonyitani lehetetlen volt volna) saját lelkemismeretét is nyomta volna a vád, hogy a megmentésnek valamely lehetségét elmulasztottam.
2-or: Tettem azért, mert a mint tudja Ön – boldogabb körülmények közt már hónapok előtt tettem Önnek azon ajánlatot, hogy helyemet átadni akármikor kész vagyok; sőt, ha elérkezettnek véli az időt erre, kész vagyok Ön számára magam pártot csinálni, pedig akkor, midőn ezt mondám, a párt, mellyet csinálhaték, nagy vala, t. i. az összes nemzet. – Én pedig adott szavamat meg szoktam tartani szintugy, mint a hatalom iránt sokat vágyat nem érztem – nem akkor sem, midőn markomban koronák sorsa feküdött.
3-or: Tettem azért, mert én csak addig leheték a kormány élén hasznos hazámnak, mig a nemzetben egységet eszközölni, vagy legalább szinét feltartani képes valék. – Ez vala mindig igyekezetem, s ennek köszönhetem azon nagyszerű eredményeket, mik kormányzatom alatt történtek. Egy idő óta azonban, különösen az Ön vezénylete alatti seregben, egy neme a politikai corteskedésnek, sőt restaurationalis jeleneteknek, s bizonyos gunyolása a polgári hatalomnak kezdett kifejleni – a nemzet ügyének roppant kárára – mellyhez midőn legközelebb a pártcsinálási viszketeg magába a képviselőházba is beharapódzott – egységet többé nem eszközölheték, s a szakadást – mellyet Austria magának nyiltan bevallva olly ügyesen, s annyi sikerrel czélul kitüzött, többé meg nem előzhetém. Nekem szakadást nem legyőzni, hanem eltávolitani volt feladatom; s kitértem Önnek utjából, hogy ezen feladathoz hü, s emlékezetem minden ambitiótul tisztán maradjon. Kitértem pedig annyival inkább mert:
4-szer: Ön maga lépett fel azt követelni, az egyetlen hadsereg élén, melly a dolgok gyúlpontján akkor jelen volt. Önt pedig férfiunak ismerem, ki ha valaminek szükségéről meggyőződve, magában feltesz valamit, azt nem hiában tette fel. Én pedig a 18-ik brumaireket nem igen kedvező eseményeknek tartom a szabadság érdekében.
5-ör: Tettem azért, mert három minister Ön inditványát támogatván, s egyszersmind resignálván, vagy ministereket kellett volna neveznem – mia jelen körülmények közt lehetetlen volt – vagy ministerium nélkül kormányoznom, az a dictaturát gyakorolnom, mitől magamat mindig idegennek éreztem, most pedig, midőn minden teendő ugyszólván a hadsereghez concentrálódik, a hatalmat katonailag képzett kezekben czélszerűbbnek véltem.
Ezen okoknál fogva, s mert magam sikerrel most nem kormányozhatva, az országot kormány nélkül nem hagyhatám, átadtam önnek a kormányzati uralmat.
Tudom, hogy kormányformát változtatni nem volt jogom – de az országgyülés nem volt együtt; s azért hiszem, hogy lépésem a kénytelenség által mentve van.
De átadtam önnek a kormányzati hatalmat a nemzet javára s nem kárára; s kötelességem Önt emlékeztetni, hogy a felelősségtől a nemzet irányában feloldva magát nem képzelheti – a különbség csak az, az Ön s az én felelősségem között, hogy én formák megtartásáért is felelős valék, Ön csak azért, hogy rosszat ne, jót pedig amennyit csak lehet, tegyen a nemzetnek.
Kérem és emlékeztetem Önt a nemzet nevében, tartsa tiszteletem a nemzet felségi jogát. Emlékezzék meg, hogy Ön nem ura, hanem első szolgája a nemzetnek; s emlékezzék, hogy a hadsereg is nem Öné, hanem a nemzeté.
Egyet tehát meg kell emlitenem. – Én árulásnak tartanám, ha minden okszerü tehetség meg nem kisértetnék a nemzet megmentésére. – Árulásnak tartanám, ha Ön nem a nemzet, hanem csak a hadsereg részéről, nevében és számára bocsátkoznék alkudozásba. Lehet eset, hogy hadseregek becsülettel letehetik a fegyvert a tulnyomó erőszak előtt, de nem lehet eset, hogy becsülettel letehessék a fegyvert, vagy kevés egyes egyének személyes javának árán.
Ezen nyilatkozattal tartoztam magamnak, s a hazának, kivánom azt a hivatalos közlönybe beiktattatni.
S. k. fogalm. O. Lt. Újkori gyűjemény. Kibontott anyagrész: 99/4. Megjelent számos szakmunkában.
