491. Szeged, 1849 július 31. Kossuth levele Görgeyhez: rámutat a késedelmes levonulásból származott súlyos hátrányokra, közli vel…
491.
Szeged, 1849 július 31.
Kossuth levele Görgeyhez: rámutat a késedelmes levonulásból származott súlyos hátrányokra, közli vele Dembinski ideiglenes fővezéri megbizatását és kéri, hogy az összpontosítást illetően kövesse Dembinski rendelkezéseit.
Szeged, 1849 július 31.
Kossuth levele Görgeyhez: rámutat a késedelmes levonulásból származott súlyos hátrányokra, közli vele Dembinski ideiglenes fővezéri megbizatását és kéri, hogy az összpontosítást illetően kövesse Dembinski rendelkezéseit.
Az oszág kormányzója
Görgey Arthur tábornok urnak.
Tábornok urnak a hadügyministerhez a vezénylete alatti hadseregről tett közleményei* s ez alsó részeken a lefolyó hónap alatt fejlett viszonyok eléggé bizonyitják annak káros következéseit, hogy a komáromi hadsereg nem jullius első napjaiban, hanem két héttel későbben indittatott le az összevonulási központ felé. És főleg abban éreztetik az elhalasztásnak kára, hogy Wisoczky hadteste nem rendeltetett le a déli hadsereghez, miként eleinte elhatározva volt,* hanem a komáromi hadsereg elmaradása miatt azon hadtestnek kellvén az orosz erő előnyomulását feltartóztatni, az ekép minden neki szánt erőket magához sem vonhatott déli hadsereg Jellasicsot teljesen megverni képes nem volt. – S miután az az osztrák főerőnek Pestről lefelé nyomulása folytában még Guyon hadtestét is a déli hadseregből ide a szegedi táborba felrendelni kellett, Vetter altábornagy ereje annyira megfogyasztatott, hogy Jellasics ellenében a védő állást is megtartania nehéz munka leend. Jellasich teljes megveretésének elmaradása pedig az osztrák hadsereget oly kedvező állapotba hozá, hogy az alkalmasint ma vagy holnap Szeged alatt vivandott csatának szerencsés sikere esetében is nagyobbszerű eredménye nem lehet; holott kétségbevonhatlan, hogy a komáromi hadsereg idején lejövetele azonkivül, hogy Jellasich annak következtében megverve lett volna, teljesen azon előnyt idézte volna elő, hogy vagy 75 ezernyi had állana most együtt, bizonyos és nagy eredmény kilátásával lehetne csatát vivni.
Görgeynek a hadügyminisztériumhoz intézett jelentései közül egyikre, a júl. 27-ire történik utalás. Aulich júl. 29-i válaszában (L. előbb, 487. sz. alatt, 797. l.). Maga a jelentés nem ismeretes. Egy másik, júl. 30-i jelentése – ugyancsak a hadügyminisztériumhoz – olvasható a Közlöny aug. 5-i számában.
Erre l. a 367. és 377. sz. iratokat, 623. és 636. l.
A körülmények szoritása azonban nem engedi, hogy az itt összevonva levő erő munkálkodása Tábornok Ur hadseregéveli egyesülésig halasztassék el – s ez okból a szegedi hadsereg vezérletét, miután Mészáros altábornagy a fővezérségről lemondott, közvetlenül vezénylő parancsnok kezébe átadni mulhatlan szükséggé vált.
A kormány a jelen lévő tábornokok meghallgatása után ezen fővezényletre a szegedi mintegy 35.000 főnyi,de nagy részben ujoncz hadsereg felett Dembinszky altábornagyot választotta, mi annál inkább szült közös megnyugvást, mert Aulich hadügyminister szenvedett betegsége folytán még lóra nem ülhet, Damjanics javulásban van, de szolgálattételre még nem rendelhető, Perczel oly bámulatos nyilatkozatokat teve a haditanács előtt hadvezéri függés felőli helytelen fogalmáról, hogy még a hadtest vezénylete alól is fel kelle őt menteni.
Dembinszky tehát a jelen szegedi hadsereg fővezényletét viendi; az összes hadsereg feletti fővezérség elintézése addig elhalasztatott, mig Tábornok Ur az alsó hadereggel egyesül s Tábornok Ur befolyásával történik az általános áttekintés összes hadi erőnk felett. Meg kell őszintén érintenem, hogy Dembinszkynem csak helyesli a fővezénylet be nem töltését Tábornok Urrali egyesülés előtt, hanem addig fővezért kinevezni egyenesen czélellenesnek mondja ki.
A szegedi hadsereg jelen állása, melyben az osztrák legnagyobb erejével szembeállitva van, olynemű, hogy midőn egész háborunk alatt mostanig az ellenség főerejével odafent Tábornok Ur vivott, most ellenkezőleg idelent a szegedi hadseregnek jutott a sors az ellenség főhatalmával szemközt állani. Csatát csak ugy fogunk itt elfogadni, ha győzelmi kiáltással lehet – bizonyos személynek annál kevésbé teendjük ki, mert a Tábornok Ur seregéveli egyesülés jövendőnkre még igen jó kilátást nyujthat.
És igy a szegedi hadsereg képezvén most a honvédelem központját, e helyzet szükségessé teszi, hogy a szegedi hadsereg hadjáratához a lehetségig alkalmaztasék a többi hadsereg harczi iránya is.
Mit e tekintetben az egyesülésig Tábornok Ur seregének irányában rendelni szükséges leend, azt én s a hadügyminiszter önrendeleteink által eszközlendjük, addig t. i. mig Dembinszky főhadiszállásával ugyanazon, vagy közel helyen vagyunk. De magától értetődik, hogy mind a hadjárat körülményei magokkal hoznák, miszerént Tábornok Ur rögtön értesitessék az összehangzásra megkivántató teendőkről, a rendelkezés czélját vesztené, ha Dembinszky a rendelkezést a távolból is általunk megtétetni kérné.
Ez okból nem lehetett máskép, mint ugy intézkedni, hogy midőn én s a hadügyminister másutt vagyunk, Dembinszky altábornagy a mi nevünkben közvetlenül intézze értesitéseit Tábornok Urhoz az irány felől, mellyet követnie kell, hogy a seregek összpontositása eszközöltessék s én Tábornok Urnak hazafiuságáról biztosan várom, hogy hasonló esetekben a rendelkezést oly készséggel teljesitendi, mintha tőlem s a hadügyministertől venné.
Az egyesülés eszközlése után mind a fővezénylet kérdéséről, mind hazánk általános hadi viszonyairól bővebben és Istenben bizom, sikert biztositó egyetértéssel értekezendünk.
Most ezuttal arra kérem Tábornok Urat, méltóztassék hadi operatioit aként intézni, hogy Nagyváradot fedve vagy Várad, vagy Arad körül egyesülhessünk.*
Görgey serege ezen a napon Nagykállón és Hajdúhadházán volt.
Bem bent Moldovában megverte a muszkákat, s oly helyzetbe tette a Moldvába bevitt seregünket, hogy Erdélyt onnan biztositva a moldvai nemzeti felkelésnek gyül- és támaszpontot ad.
Szegeden, julius 31-én 1849.
az ország kormányzója
Kossuth Lajos.
A 9755. sz. ered. tiszt. Hadtört. Lt. 1848/49-i vegyes anyag 10. csomó.
