449. Temesvár, 1849 július 19. Kossuth látogatása a temesvári táborban.
449.
Temesvár, 1849 július 19.
Kossuth látogatása a temesvári táborban.
Temesvár, 1849 július 19.
Kossuth látogatása a temesvári táborban.
A kormányzó minden egyes tábort megvizsgált, a zászlóaljakat kiállitották tiszteletére, a zászlók földig meghajoltak előtte, s »éljen« rivalgással fogadtatott.
A mehálai táborban, hol jelen voltam, végig tekinte a sorokon, következő beszédet intézett a csaptokhoz: »Miként személyesen meggyőződtem, lelkesitő szónoklatom felesleges volna itt, ahol ily rend s hadi fegyelem uralkodik, s ahol minden egyes vitéznek arczáról a megelégedést s szemeiből lelkesedést olvasok le. – Legyenek Önök türelemmel és kitartással, szenvedésök mindössze egy pár hétig fog tartani, s azután hosszas békének s nyugalomnak nézünk elébe«…
Ezután a kiállitott zászlóaljból több altiszt s közhonvédet megszólitott, születésök helyét, valamint szolgálatuk idejét kérdezé, s a tábornok és zászlóalj-parancsnok által megdicsért hősöket harmadrendü édemjellel sajátkezüleg földiszité, a többek között egy román származásu közhonvédet is, ki örömében magán kivült volt, s e magas kitüntetését elragadtatva beszélé mindenkinek.
S tény, hogy e percztől foga a honvédek közé besorozott román származásuak közül egy sem szökött el, miként ez eddig napirenden volt, sőt a legközelebbi éjjel történt csata alkalmával, ugyanazon század, melyben az emlitettt harmadrendű érdemjellel földiszitett románajku honvéd is szolgált, a várőrség által megtámadtatván, mely század csaknem egészen románokból állott, hősi rohammal verte vissza a megtámadást.
Ki volt boldogabb és büszkébb mint azon honvéd, akivel Kossuth beszélt?
A többiekkel való beszélgetés után az egész csapathoz fordult s kérdé: »Kikapják e rendesen fizetésöket s mindennapi élelmöket?« vajjon nem vesz-e észre elégületlenséget valamely arczon, s néhány percznyi szünet után ujra szólott: »Ha van Önök közt valaki, kinek nehézsége volna, szóljon nyiltan és bátran, mitől se féljen, és mint Magyarország kormányzója, mindenki panaszát hallani ohajtom.«
Beszédjét néma csend követte. – Ezek után a csapat háta mögé kerülve, a közhonvédek tölténytáskáiba nyult, azokból a töltéseket ki-kiszedegette, s azokban a lőport vizsgálta, és ezen mütétet több honvédnél és sokáig folytatta. Továbbá kérdi, mily távolságra hullanak ide az ellen golyói, s midőn mondtuk, hogy igen gyakran a táborban is elpattannak az ellen gránátjai, a felett csudákozását fejezte ki.
Ekként járt össze valamennyi pontot a Temesvár alatti táborban, s végre a várat körülövedző futóárok mélyében gr. Vécsey táborok, s több törzstiszt kiséretében körülkocsikázta az erődvényt. Hogy mily harczedzett és bátor a temesvári hadtest, arról igen könnyen meggyőződhetett a kormányzó, midőn látta, hogy az őt környező tisztek e körutat valódi kéjsétának tekintik, mi őt, ugy látszott, szinte meglepte és Vécseytől, valamint az azt környező dandárparancsnoktól s főtisztektől kérdé: »Hány lépésre van a tranché a vártól?« »Öt-hatszáz lépésre« válaszolt a tábornok. »Hiszen akkor a lővonalba esünk,« jegyzé meg a kormányzó. »Mit sem tesz« mondá a tábornok »az árok oly mély, hogy abból a legmagasabb huszár forgója sem látszik ki.« E felelet után megnyugodott Kossuth s beleereszkedett a tranché-ba. Mi felett ki, kik bár az ágyudörgést naponta zeneként, s a 18–24 fontos golyókat dongó legyekként meg-megszoktuk, épen nem csudálkoztunk, s fel tudtuk fogni, hogy Kossuth élete, kivált e válságos időben sokkal drágább volt, mint a miénk, következéskép, azt kimélnie kellett.
Ezekután Kossuth rögtön visszatért Aradra, ahová már akkor az összes országgyűlési képviselők s a kormány Szegedről lassanként szivárgott.*
Kossuth temesvári látogatásával kapcsolatban Szilágyi S.: A magyar forradalom története 1848 és 49-ben c. munkájában (403. l.) tévesen azt állítja, hogy Kossuth Bemmel találkozott Temesvárnál.
Részletek Potemkin Ö.: Az 1848/49. évi magyar hadsereg feloszlásának okai c. művéből. 80. s köv. l.
