397.
Budapest, 1849 július 6.
Kossuth és a kormány utasítása Klapka tábornokhoz: hajtsa végre erélyesen az előző napi minisztertanácsi határozatot, kezdje meg a sereg levonulását Szegedhez és akadályozza meg, hogy a haditanácsban a kormány rendeletei fölött vitatkozzanak.
Az ország kormányzója Klapka tábornok hadtestparancsnok
Visoczki tábornok ma seregével Czeglédre megérkezett, holnap útját Kőrös-, Kecskemétre s onnan egyenesen Szabadkára folytatandó.
Perczel tábornok – kinek ma már 10.000 embert teremtettünk össze – holnapután a Tiszán átkél. Ma már előörsei Kisujszállásig [nyomultak,] némely ereje Törökszentmiklóson és Szolnokon van.
Az ellenség tul a Tiszán Debreczenben van.
A népfelkelés azonban erélyesen munkában van, s amint Perczel a Tiszán átlép, az egész tömeg segiti őt.
Nagy-Várad előtt 1200 honvéddel, 350 huszárral 5600 fegyveres nép már is ott áll nyolcz ágyuval.
Tiszántulra nézve nincs aggodalmam, annyival kevésbbé, minthogy Erdély dolga javult. [Azon muszkák, kik Brassó felől Háromszékba betörtek s Kézdivásárhelyt elfoglalták, onnan nyakra-főre, még Szepsiszentgyörgyön élelmiszereiket is hátrahagyva visszavonultak Brassó felé, egész a háromszéki határon tul. Igy irják hivatalosan a julius 3-ról. Bem pedig Tekéről a besztercei ellenség ellen előrenyomult, erősitést huzva magáhz, melyekkel – hátulról már nem fenyegetve – az előtte lévő ellenséggel biztosan megmérkőzhetni hiszen.]
A haza megmentése tehát Tábornok Úrnak mi müködésétől s holnapi marschának szerencsés végrehajtásától függ.
De függ főképen attól, hogy a felső hadseregben a politikai és katonai korteskedések megszűnjenek.
Ennek következtében a nemzet nevében, pontos végrehajtást követelve, rendelem, mint következik:
1-ször: Haditanácsnak egyedüli tárgya csak oly ügy lehetvén, mely a hadviselésre vonatkozik, Tábornok Urnak gondja leend arra, hogy a haditanács tisztán e körre szoritkozzék, s ki ne terjeszkedjék a nemzetgyülés és kormány rendeleteinek akkénti birálgatására, mely a hadviselés természetével tökéletes ellentétben áll.
Tábornok Ur e szabályt felelet terhe alatt fogja megtartani és megtartani; – sajnálom, hogy ez eddigelé meg nem tartatott.
2-szor: Ludvigh János tábori kormánybiztos ur a seregtől visszahivatván, helyébe Bónis Sámuel álladalmi titkár úr neveztetik ki, kinek kötelessége a hadi tanácskozmányokban résztvenni, nem azér, hogy katonai, tacticai és stratégiai dispositiókba ereszkedjék, hanem hogy a kormány a seregnél is képviseltessék, s ekképen a polticai és katonai működésbe egyenlő lépést tartó összhangzás hozattassék be.
Magában értetik, hogy midőn a kormánybiztos egy részről őrködni fog, hogy az érdemet dicsőség koronázza, másrészről arra is felügyel, hogy az ország törvényei, a kormány rendeletei, a kormányilag megállapitott hadjárati tervek s a polgári közszabadság szent érdekei hiven megtartassanak.
Mint a kormány képviselőjét, Önök Bonis Sámuel urat, oly bánásmódban fogják részesiteni, melyet állása igényel.
3-szor: Szükségesnek tartom az iderekesztett szózatot napiparancsképen a hadseregnek kiadni.
A nemzet, s a nemzet akaratából származó kormány a hálának mély érzetével becsüli, tiszteli és méltányolja a hős vitézséget, mert ez menti meg a hazát az ellenségtől.
De a haza nemcsak ellenség által veszhet el, hanem belső visszavonás által is elveszhet. – És ama halál lehet dicső, de ez csak szégyenteljes, mert ez a nemzetnek öngyilkolása.
Tábornok Urban római jellemet tapasztalék, s Önben nemcsak a vitéz katonát, hanem a szabadságszerető polgárt is tanultam tisztelni.
És erősen hiszem, hogy Ön a kormányt segiteni fogja mind a hazát megvédeni, mind a hazában a szabadságot fenntartani.
Budapest, 1849 július 6-án.
Ered. fogalm. első fele OHB 1849: 9109. számmal ellátva, második fele Szemere kezétől. Hadtört. L. 1848/49-i vegyes anyag 10. ill. 33. csomó.
Kihagyással közli (valószínűleg az egyesített tisztázat alapján) Klapka Gy.: Emlékeimből. Bp. 1886. 191. s köv. l.