37.
Debrecen, 1849 április 20.
Kossuth levele Csányi László erdélyi országos biztoshoz: meghívja az új minisztériumba közlekedési miniszternek és utasításokat ad neki különböző erdélyi kérdésekkel kapcsolatban.
A nemzetgyülés kimondotta a hitszegő dynastia számüzését és hazánk függetlenségét.
A dolog érett volt. Késni vele nem lehetett. Majd elmondom okaimat. Most nincs teljességgel időm.
Véget kellett vetnem az ármánynak.
Megvan. – Azt hiszem nem csal politicám. – A manifestum nyomtatás alatt van. Holnapután megküldöm.
Balsorsom ugy akará, hogy velem parancsoljanak, legyek kormányzó. – Helyzetem átok, de huzom az igát, mig becsülettel nem mehetek szántani, vagy pipázni veled a Márk piaczra, vagy a mi hihetőbb: összeroskadok. – Hagyján: csak a haza mentve legyen.
Ministeriumot kell alakitanom. Szándokom ez:
Közlekedés Csányi (ha ismered.)
Igazság Vukovics vagy Perényi
Cultus Perényi vagy Horvát Mihál
Kérlek Isten és a haza nevére, ne tagadd meg tőllem a ministeriumba belépésedet.
De arra is kérlek, addig ne hadd el Erdélyt, mig a megküldendő függetlenségi manifestumnak elismerést nem szereztél Erdélyben, s mig utódról nem gondoskodhaték.
Ki legyen? Csak nem aristocrata. Erdélyben az aristocratia borzasztóan emeli fejét.
Még egy minister sincs itt; magam vagyok minden, azért csak röviden irhatok. Pedig hosszan kellene.
1. Pénzt megint küldtem – s most érkezett futárod megint viend. – Örvény az az Erdély, véghetlen örvény. Kaphatok-e valami nemét az előleges számvetésnek, s hogy mennyi pénze lesz ott havonkint szükség; mert igy minden levélben az improviso pénzsürgetés van – nem győzhetem.
2. Mi és mennyi erő van Erdélyben készen? s mi van készülőben?
3. Posztót, fegyvert, semmit sem kaphatok Erdélyből?
4. Bémre reá parancsoltam az oeconomiát – megtiltottam, hogy 7000 embernél többet ki ne vigyen, ha vitt, küldje vissza; s hosszu, fontos levelet irtam neki, hogy fontolja meg, nem okvetlen szükséges-e személyesen visszamennie?
5. Egy pillanatig sem lehet tovább a székelyeknek adandó concessiokat s régi sérelmeik megszüntetését halasztani – különben lázadás lesz. Ezt tedd meg édes Barátom azonnal.
6. Két embert küldök holnapután birónak Kemény dolgában. Egy köve. Bajos innen követeket elküldeni, kevesen vagyunk.
7. Az erdélyi királyi tábla – már most: Itélő tábla, avagy minek nevezzük – elnökevé Pálffy Jánost fogom kinevezni.
8. Czecznek tábornoksága iránt még egy kissé hallgatok. Vederemo.
9. Az Ormay vadászok iránt ne tégy nekem semmi nehézséget Mert Ormay ugyan ember ám a talpán; 5000 vadászt állított már ő nekünk, s nem kért és nem kér sem fegyvert, sem ruhát, mindent maga szerez. És emberei gyönyörűen állják a tüzet. – Azt tehát ápold és segítsd édes Barátom – ő nem von el semmit Erdély felszerelési erejéből, de vadászai nekem kellenek – s az ő vadászait teljességgel nem számitom az erdélyi armadához, csak amennyiben oda fogom rendelni. – Azért kérlek, őt ne akadályozd, se ne engedd akadályozni, több neki semmi sem kell. Ő mindent maga szerez.
Hanem német és lengyel formatioról semmit sem tudok. Azt hagyasd abban.
10. Az oláhok közti ujonczozást ne igen erőltessed.
11. Czecznek szép módjával adasd tudtára, hogy kötelességet mulaszt és illendőséget sért, hogy nekem nem ir. Emlékeztesd, hogy kötelessége minél sürübben raportokat küldeni, a küldeményekről, a sereg létszámáról, dislocatiojáról, a passusok állapotjáról – és adasd tudtára, mikint nem jó vért csinál, hogy csupa merő mágnás van körülte.
Mig a levélirásban százszor megakadályoztak, elkészült a manifestum, s a kormánybiztosokhoz, főispányokhoz szóló körlevelem, küldök ebből 50, amabból 100 pédányt eőlegesen. Majd küldendek még 400-at s közöttük a törvényhatóságokhoz czimzendőket is, mihelyt a pecsét készen leszen.
Méltóztassál a biztosokhoz és főispányokhoz szóló körlevelemet az illetőknek cimeztetni, magad is egy rendelettel kisérvén, mellyben a helybeli viszonyokhoz mért specialitásokat meghagyod.
Méltóztassál sikeres lépéseket tenni, hogy minden jurisdictiok ne csak elfogadják ezen függetlenségi nyilatkozványt, hanem, hogy addresseket is irjanak hozzám, mellyben az ország határozata iránti örömüket kijelentsék, annak fentartására hüségüket, áldozatkészségüket felajánlják a hazának, és (azt hiszem, te nem magyarázod balra, hanem hazai szükségnek lenni elismered) kormányzóságom iránti bizalmukat kijelentsék.
Eszközölj kérlek hasonlót mindenek felett a hadseregnél is. Ennek nagy momentuma volna.
Ez most a fő – a legsürgetőbb teendő.
12. Az ide zárt levelet kérlek juttasd el Beöthyhez.
13. Steint Károlyfejérvárt s a passusokat inspicálni küldtem. – Itt nem maradhatott. Pedig hidd el, nem csal meg, s mérnök tiszt ollyan, – mint több nincs.
Csak már tudnék valaki alkalmast találni Erdélybe, hogy jöhetnél mi hamarébb Debreczenbe.
Az ármádától 3 nap óta nincs hirem. Igen messze vannak. – Már alkalmasint tul Komáromon.
A muszkákra vigyáztass kérlek és tudósits. A passusokat 20 öles árokkal kellene keresztülvágni – vagy megfuratva a szikla hegyeket, vagy puskaporral lerepeszteni a szirteket az ut szorosokba.
Isten áldjon édes barátom. Nagyon kifáradtam.
Debreczen april 20-án 1849.
S. k. eredeti. O. Lt. Csányi iratok 1278. rakt. sz.
Közli Tábori Kornél: Titkosrendőrség és kamarilla. Bp. 1921. 130. l.