363.
Budapest, 1849 június 28.
Kossuth utasítása Bayer József ezredesnek: a Duna jobbpartjára kell összpontosítani minden erőt és ott kell döntő csatát vívni az osztrák fősereggel.
Görgey jún. 27-én indult vissza Pestről a sereghez, miután a minisztertanáccsal abban állapodott meg, hogy Komárom környékére, a Duna jobbpartjára a lehető legnagyobb erőt összpontosítják és ezzel támadó előretörést tesznek a nyugati határ irányába. A Kossuthtal folytatott tanácskozások során felmerült annak a lehetősége is, hogy maga a kormány is átköltözik Komáromba.Ezek az elgondolások azonban elkésetteknek bizonyultak. A magyar fősereg nagyobb része még a Duna balpartján állomásozott, amikor a közben már összevont túlnyomó erejű, cári csapatokkal is megerősített osztrák fősereg megindította a támadást. Jún. 28-án indult meg a támadás a Győrben állomásozó, Pöltenberg-vezette 7. hadtest, valamint a Pápán levő Kmety-hadosztály ellen s az előretolt két alakulat kemény harcban alulmaradt a többszörös túlerővel szemben. Görgey az ütközet végére érkezett meg Győrbe, elrendelte a visszavonulást Komáromhoz, maga pedig azonnal írt Kossuthnak. Közölte vele a győri csatavesztést és felszólította, hogy vagy jöjjön a kormánnyal együtt Komáromba, vagy költözzék a kormány a pénznyomdával, raktárakkal, készletekkel együtt Nagyváradra, mert ő a főváros biztonságáért nem tud felelősséget vállalni. Hasonló tudósítást küldött Kossuthnak Ludvigh kormánybiztos is: ő is a főváros kiürítését és a kormány elköltözését tanácsolta. Kossuth előtt világos volt, hogy a vereséget és a helyzet gyors megromlását a központosítás elmulasztása okozta; a sorozatos hibák egyik főokát a Tatán működő, s hibát hibára halmozó központi hadműveleti irodában látta, s ezért Görgey levelének vétele után a következő erélyes utasítást küldte annak főnökéhez, Bayer ezredeshez:
Az ország kormányzója Bayer ezredes úrnak Tatán.
Kelt Pesten, 1849 június 29-én.
Most semmi más combinatio nem mentheti meg a hazát, csak az: hogy a csapatok ne hosszu vonalakra széjjelosztva, hanem egyetlen tömegbe összevonva, egyenest neki vezettessenek az ellenségnek. – Ha Ön a II. és VII. hadtesteket Ácsnál viszi a csatába, akkor Ön elveszti a csatát; de ha Ön a III. hadtestet is beviszi a harczba, akkor megnyeri a csatát. – Én soha nem voltam, nem is vagyok azon véleményben, hogy a manővernek valamit érnek, mellyek az erők szétforgácsolásán alapulnak.
Vessen Komáromba 12.000 embert; mind a többit gyüjtse gyorsan a jobbpartra: és Ön többet 30.000 embernél állíthat szembe az ellenséggel, s ezzel őt visszaveheti. Ha Ön nem gyüjti rögtön össze az erőket: akkor a haza elveszett.
A kormány nem fog máskép távozni el Pestről, csak a hadsereggel együtt, – meghalni igen, ha kell – de Nagyáradra menekülni, ami csak oda vonná az oroszokat és osztrákokat, – az nem megmentés. – Nekem ahhoz ragaszkodnom kell, amiben Görgeyvel megállapodtunk, hogy ne a Tisza mögött, hanem a Duna mögött operáljunk. Azért rakja meg Komáromot és a többi erőket mind dobja a jobbpartra. Ne hagyja a III. hadtestet Szőny mellett vesztegelni, ha Ácsnál csatáznak. Csak összeszedni mindent Ezredes Ur! és aztán előre! Nincs más választásunk.
[A levél szélén]: Nagyon sok időt vesztegettünk el. Engedtük, hogy az ellenség megrősödjék. Most csak az menthet meg bennünket, ha a balpartot feladjuk, Komáromot kivéve – s a jobbparton egyesült erővel ütközünk. Adja Isten, késő ne legyen!
S. k. ered. O. Lt. Görgey-család iratai 14. fasc.
Közli Görgey István: 1848 és 1849-ből. Élmények és benyomások. III. köt. 35. s köv. l.