358. Budapest, 1849 június 28. Kossuth és a minisztérium kiáltványa Európa népeihez és kormányaihoz: siessenek a szabadságért küz…
358.
Budapest, 1849 június 28.
Kossuth és a minisztérium kiáltványa Európa népeihez és kormányaihoz: siessenek a szabadságért küzdő magyar nép segítségére az egész Európát eltiprással fenyegető zsarnokság ellen.
Budapest, 1849 június 28.
Kossuth és a minisztérium kiáltványa Európa népeihez és kormányaihoz: siessenek a szabadságért küzdő magyar nép segítségére az egész Európát eltiprással fenyegető zsarnokság ellen.
Európa népeihez!
A magyar kormány, a magyar nemzet nevében, de minden szabad nemzetek érdekében, kötelesnek érzi magát, ünnepélyesen felszólalni:
A magyar földön a szabadság vív a szolgasággal harczot, a jog viv a durva erőszakkal, a humanitás küzd az embertelenséggel tusát életre halálra.
Isten megáldotta csodamódon igazságos fegyvereinket, s az osztrák hadsereg kikergettetvén hazánk szent földéről, többé már nem birta megtámadni határainkat, hanem félelmében Bécset és Olmüczöt őrizte.
A másik hadsereg Slavoniába menekedett.
A harmadik Oláh- és Szerbországba tolatott ki, anélkül, hogy a népek közti jog szerint ott lefegyvereztetett volna.
Isten megáldotta fegyvereinket, mert ügyünk igazságos mint az erény, ellenségünké igazságtalan mint a bűn.
Az uralkodóház vétkeket követett el, egy a vakságig hüségi nemzet ellen, mellyeket ember nem felejthet el, s Isten nem bocsáthat meg soha.
Tudniillik:
Az uralkodott ház szövetkezett az ország s alkotmány ellenségeivel, egyes rabókkal, és pártütőkkel, a nemzet elnyomására.
Az uralkodott ház ünnepi esküvel szentesitett alkotmány s statusélet eltörlésére fegyverrel támadta s támadtatta meg alattvalóit, kik ellen fel nem lázadtanak, sőt akik fegyvert csak akkor és egészen készületlenül fogtak, midőn az udvar által pártütésre felhivott Jellachich Pesttől már három órányira volt.
Az uralkodott ház az ország területi épségének erőszakos eldarabolását s megcsonkitását elhatározta, s meg is kezdette, a mellynek fentartására hittel megesküdött.
Az uralkodott ház idegen fegyveres erőt, szerbeket és muszkákat használt, saját alattvalóinak legyilkolására s törvényes alkotmányuk elnyomására.
A bünöket a Habsburg-lothringi ház mind együtt és egyszerre követte el el, s elkövettetett annyi árulás, annyi rablás, gyujtogatás, öldöklés, kegyetlenség közepette mihez hasonlithatót nem mutat fel a történet, sem az uj, sem az ó.
Csak innen megmagyarázható azon rögtönös és óriás fordulat, melly a nemzet gondolataiban, nézeteiben, érzelmeiben végbement. Előbb imádta királyát, – és most gyülölőjévé lett. Előbb hitt az eskünek, – és most bizodalmát minden régi tekintély iránt elvesztette. A békét a bűnig megszokta, a szelídséget az elpuhulásig megkedvelte a nemzet, és most bosszút lehel, harczot kiván, a győzedelmérti halálban gyönyörködik. A szabadságot mint ajándékot váráta, most mint jogot követeli, s a nemzet lelkében az elpusztult s kiölt orszgárészek világánál nincs más rém, mint a királyi kép, melly gyötrője, kinzója, öldöklője, gyujtogatója, pusztitója, legalávalóbb hitszegője az országnak.
A közérzelem s közhit e fordulata nem egyes embernek, nem igazgatóknak műve. Az uralkodott ház bűnei idézték elé mind ezt. Tetteiknek természetes gyümölcse. Vallja a nemzet, bizonyitani fogja a történet.
Innen van, hogy mig a határokon még dühösen foly a harcz, benn az országban paradicsomi béke és egyetértés uralkodik.
Gazdagon gyülnek perczenként a hivek áldozatai a haza szent oltárán, és szenvedély nem a gonosz tett, hanem a hazafiság táplálékává válik. Egy a legragyogóbb tünemények közül, melly forradalmat valaha jellemezett.
A nép szivesen fizeti adóját, örömest hordozza a hadviselés nehéz terheit, bár az ellenség által kegyetlenül kizsaroltatott.
Kilencz hónap alatt 200,000 honvédet önként ada a nemzet nemcsak kényszerités nélkül, de az anyai szemek bú-könnyei nélkül is.
Ez az erény, ez a hazafiui hűség az, a szabadságszeretet forradalma.
A nemzetnek nincs baja ön kebelében, csak külső ellenséggel küzd.
Ekképpen nem meglepő eredmény volt, hogy a nemzet, illy általalános, s egyetértő lelkesedésében, a pokoli ármánynyal felizgatott oláhot, ráczot legyőzte; hogy Erdélyből kikergette az osztrákot s muszkát, hogy Windischgraetzet, Weldent, Wohlgemuthot, Jellachichot egymásután meggyőzte, s midőn Budán és Pesten kitüzte a háromszinü zászlót, a megrémült osztrák kormány Bécsből Linz felé hordotta kincseit.
Pedig a magyar nemzet forradalma ment a terrorismus minden szörnyeitől, s hadviseletünk hódol a müveltség s humanitás isteni elveinek.
Az osztrák sereg ingyen éli a szegény földnép vagyonát, mi saját határainkon belől is mindenütt készpénzért fizetünk.
Az osztrák sereg ingyen éli a szegény földnép vagyonát, mi saját határainkon belől is mindenütt készpénzért fizetünk.
Az osztrák sereg rabol, öldököl, gyujt, mi a magyar határon tul ritkán léptünk át és soha nem pusztitottunk, sőt visszapótoltuk, ami kár elkövettetett.
Az osztrák zsarnokság annak, ki saját hazája mellett vív, elvéteti vagyonát és gyalázatosan felakasztatja tiszteinket; a mi kezünkben 2 tábornok, 500 főtiszt és 20,000 fogoly van; ezek közt több nemzetünkbeli hazaáruló, de mi még egyet sem végeztetnénk ki, és 4000 horvát fogolynak nagylelküleg visszaadtuk a szabadságot.
Istenen kivül ime tetteink tesznek tanubizonyságot arról, hogy mi a zsarnokság és barbárság ellen harczolunk, hogy mi a szabadságot és humanitást nemcsak hirdetjük, de gyakoroljuk is, azon nehéz körülményekben is, midőn az önvédelemnek szüksége nemzetet rendkivüli szabályokra is feljogosithat.
A magyar nemzet fegyvere az osztrák sereggel már végezett is. A megszabaditott országot csak fel kellett virágoztatni. És a Habsburg-Lothringi háhz másodszor folyamodik a muszka zsarnok segedelméhez. S Brassótól kezdve Lembergen keresztül Bécsig 120,000-ből álló muszkahad tört be hazánkba, a népszabadság vértanúinak országába.
Mi nem teszszük le fegyverünket. Mi megvivandunk Európa szövetkezett két tyránjának hadaival. Isten igazságos és egyszersmind mindenható, ki megszenteli a gyengébbnek pallosát, s megtöri az elbizakodottnak és a rossznak erejét.
De egyszersmind kiáltó s komoly szózatot emelünk Európa alkotmányos kormányaihoz és népeihez.
Ti kormányok, hivatalos őrei vagytok nemcsak országtok, hanem egész Európa szabadságának és jogszerü érdekeinek is. Roppant felelősség nehezedik rátok. A bün, mellyet bármely országában Európának a szabadság és örök jog ellen elkövetni engedtek, bosszuállva fog titeket és országaitokat megbüntetni.
Ti népek, ti ébredjetek fel a szörnyü veszélyre, midőn a zarnokok hadai szövetkezve kezdik eltiporni s kioltani a szabadság szent igéjét, Németföldön, Itáliában és Magyarhazánkban.
Te büszke angol nemzet, elfelejtkeztél az általad felállitott be nem avatkozás elvéről, s tűröd azt épen az alkotmányos szabadság érdeke ellen? Nemcsak nem véded a szabadság s emberiség szent ügyét, sőt a zsarnokokat szövetkezni engedvén, a szolgaság diadalmát segited elő. A britt árbocz kevély zászlóját gyalázat fenyegeti. Isten levonja róla áldását, ha hűtlen lesz az ügyhöz, mellytől dicsőségét kölcsönzötte.
Te francia respublica, elfelejtkeztél azon elvekről, mellyeket születésedkor kijelentettél. Azt mondád: Francziaország respublica. A s kormányalakot változtatni természeti joga, melylyel bir minden nemzet, erre a jogczimet saját akaratából meriti. Azt mondád: az 1815. szövetséget csak létezőnek tekinted, de jogszerünek nem ismered el. Azt mondád: szives és lélekszerinti frigyre hivod fel mindazon népeket, a kik általában a szabadság, s küönösen respublica elvét fogadják el nemzeti létök alapjául. Azt mondád, hogy te elöljáró világitásod által uj ösvényekre akarod átvezérelni a népeket és országokat. És mint azelőtt
Lengyelországot szemeid előtt darabolták fel a tyránok három izben.
Itáliának, ha az alkotványos, a democratiai, szövetséges haza kivivásában gátoltatnék, fegyveres segedelmet igértél,* és Olaszország hős fiai s kies tartományai szemed látásával veretnek bilincsekre.
A felsorolt elveket a Francia Köztársaság vezető államférfiainak 1848 február-márciusi megnyilatkozásaiból vették, elsősorban azonban Lamartine külügyminiszter híres körleveléből, amelyet 1848 március elején küldött meg az európai hatalmaknak. (Hasonló gondolatmenetű, de valamivel részletesebb Szemere miniszterelnök júl. 21-i képviselőházi beszédének külpolitikai része. Közlöny, júl. 22.)
Rómát magad hóditod meg s adod áldozatul a pokol bálványainak.*
Napoleon Lajos elnök 1849 áprilisában Oudinot tábornok parancsnoksága alatt intervenciós serege küldött Italiába, hogy a római köztársasági forradalom által elűzött IX. Pius pápát visszahelyezze trónjára.
Elhagysz mindent, aki benned bizva, a szabadság véres utjára lépett, s erőtlenül nézed, mint garázdálkodik szép földünkön is kegyetlenül az idegen vad muszka, tapodván minden isteni s emberi törvényeket.
Törökországot az északi óriás már megfosztotta szabad akaratától.
A dunai tartományok régóta zsarnoki önkénye alatt nyögnek.
Ha Magyarországot is sikerülne leigáznia, nem hazánk sorsa, de Európáé döntetett el.
Tehát ébredjetek fel ó népei is a nemzetei is a szabad és keresztyén Európának! Mindnyájan, akik a Megváltó tana szerint a humanitásnak hódoltok. Mindnyájan, kik a szabadságnak lélelekkel, s ha kell, párolgó vérrel áldoztok. Mindnyájan, kik az emberek és nemzetek fejlődésében az isteni jogszerüséget imádjátok. Mi nem vagyunk utolsók a sorban; a vihar, mellyet nem tartóztattok fel, elsodor titeket is. A bosszuálló Isten megtorolja a jogtalanságot és igazságtalanságot harmad- és negyediziglen,* mindazokban, kik ezt elkövették, mindazokban, kik elkövetni engedték, mert arra valók a jók, szabadok, mint az emberek, mind a népek között, hogy egyetértsenek, a rosszak, zsarnokok pedig, hogy meghasonljanak.
Itt a Közlöny szövegében – nyilván helytelen olvasás következtében – ha majd és negyediziglen áll.
Ébredjetek fel ó népei s nemzetei Európának. Magyarország terén Európa szabadsága döntetik el. Ez országgal a világszabadság egy nagy földet, e nemzettek egy hiv bajnokot fog elveszteni.
Mert mi küzdünk utolsó csepp vérig, hogy e föld vagy választott tartománya legyen a vérrel vivott szent szabadságnak, vagy örökké kárhozatos emléke annak, mint birnak szövetkezni a zsarnokok, s mint tudják a szabad népek és nemzetek egymást gyalázatosan elhagyni.
Budapest, junius 28. 1849.
Kossuth Lajos,
kormányzó
kormányzó
A ministeri tanács elnöke,
Szemere Bertalan.
Szemere Bertalan.
Megjelent a Közlöny júl. 1-i számában.
Közli Pap Dénes: Okmánytár II. köt. 486. s köv. l.
Francia szövegét l. Borsod-Miskolci Múzeum, 1848/49-es anyag.
