352. Budapest, 1849 június 27. Kossuth és a minisztérium felhívása a néphez általános népfelkelése és a keresztes háború megindít…
352.
Budapest, 1849 június 27.
Kossuth és a minisztérium felhívása a néphez általános népfelkelése és a keresztes háború megindítására.*
Budapest, 1849 június 27.
Kossuth és a minisztérium felhívása a néphez általános népfelkelése és a keresztes háború megindítására.*
A felhívás kiadását a jún. 26-i minisztertanács határozta el. (Vö. Kossuth előző napi, Görgeyhez írt levelével, 347. sz. alatt, 597. l.)
A nemzet kormánya a néphez!
A haza veszélyben van!
Fegyverre! fegyverre! minden hopolgár!
Ha rendes eszközökkel vélnők megmenthetni a nemzetet, nem kiáltanók ki, hogy a haza veszélyben van.
Ha egy gyáva gyermek nemzet élén állanánk, melly rémületében inkább elvész, hogysem magát védelmezze, óvakodnánk meghuzatni országszerte a vészharangokat.
De mivel tudjuk, hogy hazánk népei egy férfias nemzet, melly magával számot vetett, midőn a legistentelenebb elnyomás ellen magát megvédeni elharározá: félretesszük a sem hozzánk, sem a nemzethez nem illő szépitgtést, titkolózást és áltatást, s nyiltan és tartózkodás nélkül kikiáltjuk: hogy a haza veszélyben van.
Mivel bizonyosak vagyunk, hogy a nemzet képes magát és hazáját megvédeni, azért tudtára adjuk tartózkodás nélkül a veszélyt egész nagyságában, felszólitjuk Isten és a haza nevében, hogy a veszélynek bátran szemébe nézzen, s fegyverre kiáltunk minden honpolgárt!
Nem biztatjuk, nem kecsegtetjük semmivel, sőt kimondjuk egyenesen, hogy ha az egész nemzet férfias határoztotsággal fel nem kél magát utolsó csepp vérig védeni, hiában omlott annyi nemes vér, hiában volt minden eddigi erőködés, el fog veszni hazánk, elvész nemzetünk, s e földön, mellyben apáink szent hamvai nyugosznak, mellyet Isten szabad örökségül szánt utódainknak, e földön a muszka korbács fog uralkodni a népnek rabszolgasága vetett maradványai felett.
Sőt megmondhatjuk azt is nyíltan, tartozkodás nélkül, hogy a nép közös egyesült erővel nem védi magát, éhen vész el, kit a vad ellenség fegyvere le nem öl, éhen vesz el, mert a vad muszkák nemcsak legázolják véres verejtétök gyümölcsét, a mármár aratásra váró vetéseket, hanem vérző szivvel adjuk a nép tudtára, hogy a hazánkba nagy erővel betört vad muszkasereg, levágja, leéteti, s a mit le nem vághat letiporja vagy alomnak használja fel, az érett és éretlen gabonát; pusztitva, gyilkolva megyen előre, s vért, lángot, éhséget, nyomoruságot hagy hátra maga után.
Amerre a muszka vad sereg jár, ott a nép hiában szántott, hiában vetett, idegen rabló csordák emésztik fel véres verejtéke gyümölcsét.
De az igazság Istenébe vetett bizodalommal megmondjuk azt is, hogy e veszély csak azáltal válhatik halálossá hazánkra, ha a nép maga magát gyáván elhagyja, ha ellenben házának, hazájának, családjának, aratásának, saját életének bátran védelmére kél kaszával, baltával, bottal, kővel, s amivel lehet, a nép elég erős arra, hogy az istentelen austriai császár által szép hazánkra hozott muszka csordák utolsó emberig elhulljanak a szabad magyar nép boszuló karjai alatt.
Ha eltitkolnók, vagy lekicsinyelnők a veszélyt, ez által azt senkiről el nem háritanók.
De ha nyiltan megmondjuk tartózkodás nélkül ugy, amikint van, a nemzetet saját sorsának urává teszszük.
Ha van a népben életerő, meg fogja magát, meg fogja hazáját menteni.
Ha pedig gyáva félelemtől elfogulva tétlenül marad, ugy elvész menthetlenül.
Aki magán nem segit, azt az Isten sem segiti meg:
Ezennel tehát kötelességünk érzetében, tudtul adjuk Magyarország minden lakosainak: hogy az Istentől, erkölcstől és emberiségtől elvetemedett austriai császár Magyarország legyilkolása végett csakugyan nyakunkra hozá a vad muszka seregeket.
Tudtul adjuk: hogy Gallicziából, Árva, Szepes, Sáros és Zemplén megyéken át mintegy 46,000 főnyi muszka sereg tört be hazánkba, és folyvást ütközve előbbre meg előbbre nyomul.
Tudtul adjuk, hogy ezen kivül Erdélybe is muszka seregek törtek be Bukovina, és Moldva felől; kikkel seregeink máris véres csatákat vivtanak.
Tudtul adjuk, hogy a muszka segitségbe bizakodva, Erdélyben az oláh lázadás ujra kiütött; és hogy az istentelen austriai császár saját utolsó erejét is összeszedte a magyar nemzet kiirtására.
És tudtul adjuk polgártársainknak, miképen, ámbár olly bizonyos, mint hogy Isten a mennyekben van, hogy ha a muszkáknak magyar hazánkat legyőzni sikerülne, ebből Európa minden népeinek szolgasága következnék: mégis külföldről semmi segitséget nem várhatunk, mert az uralkodók leigázva tartják a népek rokoszenvét, s némán és tétlenül néznek igazságos küzdelmeinkre.
Nincs tehát senki, akiben reménylhetnénk, mint az igazságos Isten és saját erőnk, és ha saját erőnket fel nem használjuk, még az Isten is el fog hagyni.
Sulyos napoknak nézünk elibe; de ha bátor szemmel elibe nézünk, szabadság, boldogság, jólét és dicsőség vár a nemzetre.
Az isteni gondviselés utjai kiszámithatlanok – kisérteteken és szenvedéseken keresztül vezeti népeit a boldogságra.
Magyarország harcza nemcsak a mi harczunk többé. – Ez a nép szabadságharca a zarnokság ellen.
A mi győzelmünk, a népek szabadságának győzelme, a mi halálunk a népek szabadságának halála.
Isten minket választott ki, hogy győzelmünk által a népeket megváltsuk a testi szolgaságtól, miként Krisztus a lelki szolgaságtól megváltotta.
Ha mi győzünk a zsarnokok által reánk uszitott csordákon: győzelmünk következtében, olasz, német, cseh, lengyel, oláh, tót, szerb, horvát szabaddá leszen. Ha mi vesztünk, leáldozik minden népek felett a szabadság csillaga.
Érezzük tehát magunkat a népszabadság felszentelt bajnokainak. Ezen érzelem szilárditsa keblünkben az elszánt akaratot; ezen akarat edze meg karjaink erejét; ezen erő mentse meg hazánkat gyermekeinknek, mentse meg a szabadság élőfáját, melly sehol sem fog többé gyökeret verni, ha gyávaságunk miatt nálunk kidűl, a két zsarnok császár istentől megátkozott fejszéje alatt.
Magyarország népe! akartok-e meghalni a vad muszkák irtó vasa alatt? ha nem, védjétek magatokat!
Akarjátok-e látni, mint tiporják a távol éjszak kozákjai apáitok, feleségeitek, gyermekeitek megfertőztetett tetemeit? ha nem, védjétek magattokat!
Akarjátok-e, hogy a lakosság egy része a távol Siberiába, vagy a zsarnokok külháborujába elhurczoltassék, más része járomba görnyedjen a muszka kancsuka alatt? ha nem, védjétek magatokat!
Akarjátok-e lángba boritva látni falvaitokat, leétetve, letiporva vetéseiteket? akartok-e éhen halni a földön, mellyet véres verejtékkel miveltetek? ha nem, védjétek magatokat!
Mi a nemzet akaratából Magyarország és hozzá tartozó részek és tartományok kormánya, az örökké való Isten és a haza nevében felszólitjuk a népet az önvédelemre; a reánk bizott hatalomnál és kötelességnél fogva pedig rendeljük és parancsoljuk:
1. A hazánkba betört muszkák és azokat behívó istentelen ausztriai császár ellen az általános keresztes népháboru ezennel megkezdetik.*
A cári beavatkozás elleni keresztes háború meghirdetése a minisztertanács javaslata és Kossuth hozzájárulása alapján már máj. 18-án megtörtént. (L. előbb, 190. sz. alatt, 341. s köv. l.)
2. A keresztes háborunak megkezdése a legközelebbi hétköz- és vasárnapon minden templomokban a lelkészek által, minden község piaczán az előljárók által kihirdetendő s harangzúgással az egész országnak tudtul adandó.
3. Kihirdetés után minden ép férfiu, ki karját birja, magát 48 óra alatt valamelly fegyverrel ellátni tartozik, akinek lőfegyvere vagy kardja nincs, az kaszát és baltát ragadjon; a kasza rohamra, a balta pedig kézi viadalra, bátor kézben alkalmas fegyverül szolgál.
Nem magyar az, czudar az, aki fegyverben válogat, és nem védi magát azzal, ami kezébe akad
4. Amerre a vad muszka had közelg, éjjel-nappal őrök állittassanak ki, tornyokra, hegytetőkre; kik ha az ellenség közelg, jelt adjanak, s jeladásra a harangok az egész vidéken félrevezessenek; a vészharang-szóra pedig a nép minden községben gyüljön össze azonnal, tömegestől menjen azon gyűlhelyre, mellyet vidékenként az illető törvényhatóság tisztviselői, vezére előre kijelölendnek.
Ahonnan pedig a vad ellenség előbbre nyomul, háta mögett a nép keljen fel tömegestől és rontsa és pusztitsa a rendetlenül száguldozni szokott kozákokat s elmaradozó más fegyvereseket.
Különös gondja legyen a népnek, hogy az ellenséget éjjel soha pihenni ne hagyja, hanem véletlenül megrohanó és ismét hirtelen visszavonuló támadásokkal, lármával, harang félreveréssel, tüzrakásokkal örökkén nyugtalanitsa, hogy ne ismerjen soha pihenést e földön, mellyet istentelenül megtámadott.
5. Az ellenség elől, minden eleséget, marhát, bort, pálinkát el kell takaritani, rejtett hegyközi helyekbe, vagy lápok, mocsárok közé, hogy éhen legyen elveszni kénytelen.
6. Mielőtt valamelly helységet megszállana, abból minden élőlény takarodjék ki, s ha megszállotta, bátor férfiak gyujtsák fejökre a házakat, hogy vagy lángok martalékaivá legyenek ellenségeink vad csordái, vagy legalább pihenésüktől megfosztassanak.
E század elején, midőn Napoleon a muszka birodalmat megtámadá, ez által menték meg magatokat a muszkák az enyészettől.
Most pedig ugy is látjuk, hogy az ellenség gyujtogatva pusztit: hány város és falu lett már az ellenség kanóczainak martalékává! csak most e napokban is az austriai császár katonái Sopron megyében Bősárkány védtelen lakosait megtámadva, minden házat egyről egyik felgyujtottak.
Ha már tehát égni kell, égjen akkor, midőn az ellenség tanyáz benne. Ha győzünk, lesz hazánk, és az elpusztult falvak felvirágoznak, ha pedig legyőzetünk, úgyis minden elpusztul, mert irtóháborut viselnek ellenünk.
7. Amelly városok vagy helységek utban, s akkint fekszenek, hogy eltorlaszolhatók, elsánczolhatók – mint például Eger városa – azok közös munkával azonnal védállapotba helyeztessenek, hogy a kozákok beszáguldozása akadályozva legyen!
8. A lelkészek mint illik és immár el is rendeltetett, keresztet ragadjanak s vezessék a népet a vallás és szabadság oltalmára.
9. Az egész országban mindenütt népgyülések tartassanak, és azokon helybeli körülmények szerint a hon- és vidék-védelem módjai elrendeztessenek.
10. Borsod, Gömör, Abauj, Zemplén, Heves tiszáninneni része, Nógrád, Fülek vidéke, és a Jász kerület a keresztes háborut mindjárt mozgásba tegyék, s a keresztes hadak alkalmazása iránt magokat a Miskolcz táján táborozó vitéz hadseregünk parancsnokával érintkezésbe helyezzék. Szabolcs megye, a Hajdukerület, a Nagykunság, Heves tiszántuli, s Biharnak alsó része és Debreczen a Tisza őrzésére, s a tiszai vonal megvédésére különös gondot forditsanak, s a Tiszának az ellenség általi átlépését lehetetlenné tenni iparkodjanak. Pest megye pedig, Csongrád, a Kiskunság, Fejér, Tolna, Esztergom s Nógrád alsó része a keresztes hadakat rendezzék, miszerint első felszólitásra a Rákos mezején öszvegyülhessenek.
11. Mindezen rendeletek végrehajtása, rendezett tanáccsal biró községekben magoknak a községi előljáróknak, egyébiránt pedig a törvényhatóságok bizottmányainak s tisztviselőinek kötelességökké tétetik – miért is az illető törvényhatósági kormányzók e rendeletnek a Közlönybe megjelenése, s annak megkapása után azonnal bizottmányi ülést tartani, s annak közbenjöttével kellőleg intézkedni, az intézkedésekről pedig a belügyministeriumot sürgöny utján folyvást értesiteni kötelességüknek ismerjék.
Aki a hazát fegyverrel támadja meg, az ellenség, aki pedig a haza megmentésére kötelességét nem teljesiti, az honáruló és illyennek fog a haza, s a kormány által tekintetni.
Csak egy nagy erőfeszités a nemzettől, és a haza örökre mentve van: de ha a nép e rendelet értelmében kötelességét hiven nem teljesiti, a haza elveszett menthetlenül.
Az ország veszedelemben van.
Van ugyan vitéz, bátor, a szabadságért halni kész hadseregünk, mellynek száma megközeliti a 200,000-et, mellyhez mint a szabadság lelkesült hőseihez nem lehet hasonlitani a szolgaság bérenczeit, mert azok az Isten sugárai, ezek a sötétség őrei, de e harcz nem kétellenséges tábor harcza, ez a zsarnokságé a szabadság ellen, ez a barbároké az összes, a szabad nemzet ellen, tehát a hadsereggel keljen fel a nép maga, mellynek milliói ha segitik seregünket, kivivtuk a diadalt és szabadságot magunknak és Europának.
Tehát a hadsereggel együtt kelj fegyverre óriás nép!
Fegyverre! Fegyverre! minden honpolgár!
Igy bizonyos a győzelem, de csak igy.
S ezért általános népfelkelést rendelünk és parancsolunk a szabadságért, Isten és a haza nevében!
Kelt Budapesten, junius 27. 1849.
Kossuth Lajos, s. k.
kormányzó
Szemere Bertalan, s. k.
Csányi László, s. k.
Görgei Arthur, s. k.
Vukovics Sebők, s. k.
Batthyány Kázmér, s. k.
Horváth Mihály, s. k.
Duschek Ferencz, s. k.
ministerek.
Kossuth s. k. fogalmazványa Szemere javításaival és kiegészítésével. O. Lt. Szemere vegyes miniszteri iratai 273. rakt. sz. Megjelent a Közlöny június28-i számában. Megjelent magyar és német nyelvű nyomtatványként is: O. Lt. 1848/49-i nyomtatványok.
