a) Felveti Bem fővezérségének gondolatát:
a) Felveti Bem fővezérségének gondolatát:
Kedves Barátom!
Én megvallom, az eperjesi retiráda* miatt aggódom.
A Paskievics herceg parancsnoksága alatt Duklánál álló cári főerő előőrsei jún. 17-én lépték át a magyar határt. Jún. 19-é már Bártfán volt Paskievics főhadiszállása. Wysocki a túlnyomó erővel szemben nem mert csatát vállalni, hanem lépésről-lépésre visszavonult és így történt, hogy a cári sereg jún. 23-án ellenállás nélkül megszállhatta Eperjest.
Azt hiszem, hogy ezen visszavonulás következtében, nem csak az árvai ellenség* nyomuland a bányavárosok, s Jellasich Baja felé, hanem itt fent is az egész vonalon meg fogunk támadtatni egész erővel.
Árva megyében Sass altábornagy hadoszlopa tartózkodott, ezt jún. 17-én Grabbe altábornagy különítménye váltotta fel Alsókubinban.
Ugy látom, hogy minden percz kimondhatatlanul becses, s még csak azon időveszteség is, mellybe utad a hadseregtől ide, s innen vissza* kerül, a gyakran igen rögtön alakuló körülményekhez képest, előre ki nem számitható bajt okozhat, s okozza minden esetre azt, hogy Te aztán helyrehozhatod ugyan a bajt, de csak helyrehozod – s nem ragadhatod meg a pillanat alkalmát nyereséget teremteni a hazának.
Görgey a balsikerű peredi ütközet után jún. 25-én tért vissza a fővárosba és újból átvette a hadügyminisztérium vezetését.
Mi ketten bizonyosan olly érdektelenül szeretjük a hazát, mint mások kevesen, de ép azért egész őszinteséggel kérdezhetlek – nem gondolod-e hogy a hadügyministeriumnak seregteremtő roppant hivatása mellett, még a fővezérséget is lehetetlen, hogy elbird – kivált midőn Aulich, Damjanics hibáznak mellőled – roppant teher! és két helyütt jelen lenned nem lehet; pedig mindenütt szükség volna, hogy jelen légy.
Nem kellene e hát a Duna balparti seregnek – vagy talán a mindkét partinak együtt valami fővezérségéről gondoskodni?
De a baj az, hogy a hadügyminiszterségre kivüled nincs possibilis ember. Fővezérségre? körülbelül szintugy nincs. – Damjanicstól még hat hétig meg leszünk fosztva. – Tehát ki? – Vetter? nem lehet – még egy possibilitás Bem. – Mit gondolsz? Ha nem helyesled, absolute nem szóllunk róla, ha pedig okszerüen lehetségesnek tartanád, tudósits a feltételekről, mellyeknek alapján entamiroznám vele az érintkezést. Mert azt becsületemre mondom, hogy illyesmiről neki eddig a legtávolabbról sem adtam soha egy reménysugárt sem.
De azt érzem, hogy igen fontos napoknak nézünk elibe – olly fontosaknak, hogy minden perczben itt is, de a seregnél is óhajtanálak jelen látni.
Adj tanácsot mit cselekedjünk
25/VI. 1849.
barátod Kossuth
S. k. eredeti. O. Lt. Görgey Artur iratai, 11. csomó.
Közli Görgey István: 1848 és 1849-ből. Élmények és benyomások. II. köt. Bp. 1888. 590. s köv. l.
