308. Budapest, 1849 június 16. Minisztertanácsi határozat a Mednyánszky László és Gruber Fülöp kivégeztetésével kapcsolatos megto…
308.
Budapest, 1849 június 16.
Minisztertanácsi határozat a Mednyánszky László és Gruber Fülöp kivégeztetésével kapcsolatos megtorlásról és a székelyek katonáskodási kötelezettségéről.
Budapest, 1849 június 16.
Minisztertanácsi határozat a Mednyánszky László és Gruber Fülöp kivégeztetésével kapcsolatos megtorlásról és a székelyek katonáskodási kötelezettségéről.
Kivonata az 1849 évi junius 16-án tartott rendkivüli ministeri tanács jegyzőkönyvének
Görgey Arthur hadügyminiszter 1. alatti irásában előterjeszti mindazon okokat, mellyek szerént ő b. Mednyánszky László, mint Lipótvárának táborkari főnöke, és Gruber Fülöp mint honvédtüzér ugyanott tanusitott hazafiui hüségökért az osztrák katonai törvényszék által kötéllel történt kivégeztetésök ellenében a visszatorlást szükségesnek nem látja.*
Görgey emlékirataiban azzal indokolja meg korábbi nagyhangú fenyegetésének – hogy ti. minden kivégzett magyar fogolyért három osztrák foglyot végeztet ki – be nem tartását, hogy egy ilyen lépés megnehezítette volna azon tervének végrehajtását, amely szerint a Függetlenségi Nyilatkozat visszavonása után ki akart békülni Austriával. (Vö. Görgey A.: Életem és működésem. II. köt. 118. l.)
A ministertanács a hadügyministernek emlitett iratában a visszatorlás ellen felhozott okait méltányolván, a visszatorlást még jelenleg időelőttinek találta.
A külügyminister pedig arra bizatott meg, miszerént diplomáciai iratokban az európai nemzeteket, s ezek kormányait Austriának ellenünkben elkövetett iszonyatos vérengzéseiről értesitendő, egyuttal hivja a külhatalmakat fel, hogy az emberiség tekintetéből tiltakozzanak Austriának, a magyar hadi foglyok irányában elkövetett borzasztó vérbosszuállásai ellen.
Az austriai hadseregben Magyarország elleni harcban elfogott magyar foglyok, mint honárulók szigoru fogságban tartandók, s az illető igazságügyminister által vád alá vétetni rendelendők.
A hadügyminister előterjeszté a székely nemzet abbéli sérelmét, hogy Bem altábornagy által kiadatott rendeletnél fogva minden székely élete 40 éves koráig katonáskodni kényszerittetik.
Tekintetbe vétetvén az, hogy az ujonczok kiállitásáról szóló törvény az ujonczok számát meghatározva, az e részbeni illetőséget nem törvény vagy hatóság, nem városok és községek, hanem életkor szerént rendelte kiállitani, ugy, hogy ha a 19–20 sat. évesekből ki nem kerülne, fokonként az idősebbek is kötelesek 4 évig katonáskodni: Azonban ha a székelyek a reájok esett törvényszabta ujonczok összességét kiállitották, a ministeri tanács határozatánál fogva az illetőségükön felül katonai szolgálatra a haza jelen rendkivüli körülményei miatt igénybe vett székelyek, valamint más hazai polgárok is, mozgó nemzetőröknek tekintendők – s rendes és folyamatos szolgálatra nem kényszerittethetvén időszakonként fölváltandók.
És e határozat teljesitése a hadügyministerre bizatott.*
Vö. Kossuth ápr. 27-i rendeletével, amellyel a székelyek katonáskodási terhein kívánt könnyíteni. (80. sz. alatt, 147. s köv. l.)
Kiadta Záborszky Alajos
a ministertanács tollvivője.
Ered. O. Lt. Hadügymin. 1849: 24687.
