279. Budapet, 1849 június 8. A minisztertanács határozata Perczel tábornok lemondásának elfogadásáról.
279.
Budapet, 1849 június 8.
A minisztertanács határozata Perczel tábornok lemondásának elfogadásáról.
Budapet, 1849 június 8.
A minisztertanács határozata Perczel tábornok lemondásának elfogadásáról.
A folyó hó 8-án tartott ministeri tanács határozat következtében Perczel Móricz úrnak:
Gyurgyevótól május 31. a kormányzó elnöknek irt levelében* következőket irta Tábornok Ur: »Görgey titlassék el hozzám parancsokat küldeni, mellyeket, mint közelébb egyet, megvetéssel utasiték vissza. Én kész vagyok neki utóbbi szolgálataiért kezet nyujtani, de magam neki alárendelni soha nem fogom; inkább én a nemzet előtt felkelek ellene. Ha meg akarok felelni rendeltetésemnek, Önök parancsait vissza kell utasitani. – Tehát kérem Kormányzó Urat, tiltsa el Görgeyt, Klapkát, nekem parancsokkal alkalmatlankodni, én nem alattok, de mellettök is csak a haza miatt maradok; Hadikot, hogy ne merészeljen Szegeden korteskedni. Ezt, ha nem szünik, biz Isten fejbe lövetem s kérem ne feledje soha, hogy nem csupán a haddvezér, hanem egy polgár szól s cselekszik itt, kinek szava nem sokkal kevesebb, mint kormányzó uré.«
Perczel szóban forgó levele 7716. sz. alatt szerepel az iktatókönyvben, az iratok között azonban nincs.
Görgey hadügyminiszternek pedig Gyurgyevón május 24. kelt levelében ezeket irta:
»Ha Önnek mint hadügyministernek valamely általános administrationális rendelkezést tetszik hadamhoz küldeni, nincs mit szólanom; de hadi operatiókat illetőleg Öntől mint tökéletesen független hadvezér tekintem magamat, s ha én nem adok Önnek utasitásokat, ugy tartóztassa Ön magát vissza ily merészlettől. Ha Ön véleményt, értesitést küld, noha Ön irányában igen sok vádolni valóm van, mégis szeretett hazám érdekében, feledve mindent, – ezt szivesen fogadom s teszem is viszont, sőt előzőleg is. De parancsot, hogy merészli ezt ön?«
És továbbá egy más helyen:
»Egyébként legyen Ön meggyőződve, hogy én igen nagy örömmel hallám Önnek sikeres operatióit s való készséget a haza függetlensége biztositására. De amint ez Ön iránt mult feledtetésére, a jövő szives barátságára nyujt alkalmat s nyit ösvényt keblemben, ugy minden felsőbbségi arrogantia Ön részéről irányomban a legnagyobb határozottsággal fog visszautasittani. Elannyira, hogy ha azt Ön folytatni merészkedné, az összes haza népségéhez teendek interpellátiót. Önnek Ozoráért, Mórért, Kápolnáért, Dembynszkyért, egy proklamációért* kell még engem engesztelni, nem pedig parancsolgatni.
Görgey váci proklamációjára céloz itt Perczel.
Ön hadminister, de nem az én hadam fővezére, ez én vagyok, – s nem seregvezér.
Ha Ön az én fővezérem akar lenni, – ugy előbb számon fogom kérni, hová tette Ön 55.000 főnyi hadát e honnak december- és januárban mint hagyá el védtelen Budát, mint hagyta Mórnál cserbe? – miért adta ki egy bizonyos proklamátiót, mint tagadá meg egy hónapon át a debreceni kormányt, mint veszteté el Kápolnánál az ütközetet, miért záratta el Dembinskyt, miért engedé Jellasichot a Duna mentén 12.000-rel levonulni, – a nélkül, hogy csak egy-két ezer embert küldte observatiójára.«
Tábornok Úrnak ezen eredeti hivatalos két leveléből hiven idézett nyilatkozatai által hazánknak ugy polgári, mint katonai törvényei a legmélyebben sértettek.
Ily törvénysértésnek szomoru következéseit Tábornok Ur maga előreláthatta s minthogy azon körülménynél fogva miszerint a nevezett két levél nem is ugyanegy napon kelt, – Tábornok Urnak a kormányt fenyegető, a törvényt sértő nyilatkozatai – fájdalom – még elhamarkodásból eredeteknek sem tekinthetők, sőt azon nyilatkozatok elhatározott hangjából Tábornok Urnak még a tettlegi törvénysértésre mutatkozó s hazánk jövőjét komolyan veszélyeztető szándéka is kirémlik: tehát szomoru kötelessége a kormánynak Tábornok Urat mindezekért a megsértett törvény nevében a legszigorubb feleletre vonni.
Méltányolván azonban egyrészt Tábornok Urnak szeretett hazánk iránti bokros érdemeit: tekintvén másrészt főleg a katonai törvények kérlelhetetlen szigorát és szorongatott hazafi kebellel tartván egy ezen szigor által feltételezett itélettől, reménylvén egyszersmind elvégre, hogy Tábornok Ur, – ha netalán a higgadt megfontolásnak jövőre több tért engedne – szép tehetségei és szive tiszta érzelmeinél fogva még sok éveken át áldásteljesen müködhetnék szeretett hazánk függetlensége kivivása és szilárditásában: – Egybevetvén mindezeket, hazánk legszentebb érdekében legjobban látta az összes ministeri tanács saját felelősség terhe mellett, azon rendkivüli némileg kiengesztelt határozatot hozni, miszerint a Tábornok Ur ellen szükségelt törvényes eljárást kikerülvén, Tábornok Ur május 26-án benyujtott önkéntes lemondása ezennel hivatalosan elfogadtatik, meghagyván Önnek, hogy minden keze alatt levő hadierő parancsnokságát az egyuttal a hadügyminister által evégre kirendelendő egyénnek időhalasztás nélkül adja át.*
Vö. Kossuth előző napi Perczelhez intézett levelével, 275. sz. alatt, 485. s köv. l.
Ered. fogalm. Kossuth s. k. javításaival. Hadtört. Lt. 1848/49-ki vegyes anya 13. csomó. Közli Steier L.: Haynau és Paskievics. I. köt. 127. s köv. l.
