259. Debrecen, 1849 június 2. Közlemény a néphez Kossuth és a kormány népjóléti terveiről; felhívás az újoncok gyors kiállítására:
259.
Debrecen, 1849 június 2.
Közlemény a néphez Kossuth és a kormány népjóléti terveiről; felhívás az újoncok gyors kiállítására:
Debrecen, 1849 június 2.
Közlemény a néphez Kossuth és a kormány népjóléti terveiről; felhívás az újoncok gyors kiállítására:
Az ország kormányzója a hadügyministeriumhoz következő tartalmú rendeletet bocsátott:
[Budavárt visszafoglalva … vigasztalva legyenek.]*
A közlemény első része – lényegtelen stiláris változásokkal – azonos Kossuth május 27-i, 230. sz. alatt közölt, a rokkantak palotájának felállításáról szóló rendeletével. (409. s köv. l.)
Az ország kormányzója az ország szivének, Pest városának emelésére különös gondot kivánván forditani, a pénzügyministériumot oda utasitotta, hogy a Margit (vagyis ugynevezett nádor-) szigetnek népkertté alakitásáról intézkedjék, s az e végett szükséges építkezések mimódoni legczélszerübb eszközlése iránt magát a budapesti hatóságokkal tegye érintkezésbe.
Az iránt is megtette kormányzó ur az előintézkedéseket, hogy Pest városának keleti oldala egy tágas csatornával vétessék körül, melly akként legyen épitve, hog míg egyrészről Pest városa erődítésének egészitő részét teendi, ugy másrészről necsak a várost a kellemetlen portól megszabaditani segitse, s ez által diszét, csinját és felvirágoztatását előmozditsa, hanem egyszersmind Pest fontosságának kereskedelmi tekintetben is megfeleljen a mennyiben kikötők, rakhelyek (Docks), hajómühelyek s téli biztos állomások alkalmazását is czélba veendi.
Beláthatatlanok a következések, mellyek ezen nagyszerű terv létesitéséből, Pest város virágzására eredentnek, azt nem is emlitve, hogy Pest ennek következésében a keleti oldalon is vetélkedni fog a dunaparttal a nagyszerű emelkedésben, a keletoldali telkek értékökben nagyszerüen növekedendnek, s általában ezen ter v által leszen Pest igazán európai nagyvárossá.
Csányi minister ur vett utasitásai szerint a terv végrehajtásának nélkülözhetlen előintézkedéseiről, már erélyesen intézkedett.
A kormányzó intézkedései folytában, a szolnok–debreczen–kolozsvári és szolnok–aradi vaspályák építéséhez a közlekedési ministerium által a földmunkák e napokban már megkezdettek, melly munkákhoz a vár bevételével hatalmunkba esett hadi foglyok is használtatnak.* Dolgozva használandnak a hazának, mellynek fegyverrel ártottak, s dolgozva saját sorsukon is enyhitendnek, mellynek rendezésénél különben is nemzeti kormányunk humanitása dicső ellentétben áll a nemtelen fenevad Habsburgok barbárságával.
Vö. a hadifoglyok felhasználására vonatkozó intézkedésekkel, 239. sz. alatt, 429. s köv. l.
Országgyülési határozat által ki van tüzve, hogy a Pesten julius elején összeülendő országgyülés* a legelső tárgyak között mindjárt, az urbéri kármenteités azonnali valósitását, s a nem urbéri természetü jobbágyviszonyok felszabaditását, ide értve a korcsmáltatási monopoliumot fogja elintézni. A törvényjavaslatok az elsőre nézve a pénzügy, a másikra nézve az igazságügy ministeriumok által már elkészittettek.*
A képviselőház máj. 31-i – utolsó debreceni – ülésén Szemere miniszterelnök előterjesztette a kormánynak azt a javaslatát, hogy a kormány és a képviselőház helyezze át székhelyét Pestre és az országgyűlés munkáját napolják el júl. 2-ig. Szemere a kormány részéről igéretet tett, hogy a közbeeső időszakban »törekedni fognak a democratiai respublica alapját megvetni« s hogy »mindent fognak merni, ami a rendkívüli időkben a haza megmentésére elkerülhetlen szükséges«, s úgy akarnak számolni e majd visszatérő országgyűlésnek, hogy »megtartottuk a törvényt is, a hazát is«, de ha úgy nem lehet, készen lesznek úgy is számolni, hogy »a törvényes hatalom rendes korlátain túlléptünk, megszegtük a törvényt, hogy megmentsük a hazát«. A képviselőház emelkedett hangulatú rövid ülésben elfogadta az indítványt, a felsőház aznap este – Horváth Mihály indítványára – hasonlóan cselekedett. (Közlöny, jún. 2.)
A képviselőház máj. 31-i záró ülésén jelentette be Szemere miniszterelnök, hogy a kormány a júl. 2-i legelső ülésén »kötelességének fogja tartani a többi törvényjavaslatok között különösen az úrbéri viszonyok megszüntetését és a kárpótlást illető törvényjavaslatot a ház elé terjeszteni.« (Közlöny, jún. 2.)
Figyelmeztetés.
Mindezek megannyi jelei annak, mi általánossá tétetnék kis idő alatt a szabadság, mikint volnának gyógyitva a sebek, miként a hitszegő Habsburgok hazánkon sujtottak, minő óriási léptekkel terjedne a jólét, s virágzás hazánkban, mint változnék a rövid évek alatt egy szabad és viritó paradicsommá, ha nemzeti kormányunk, az ország boldogitásának nemes feladatában a nemzetgyülés által ugyis teljes készséggel támogattatva – minden gondjai és erélyét az ország boldogitására fordithatná, s hazánk ellenségeinktőli biztositásának elsőbb magasabb gondjai által nem volna főképpen elfoglalva.
Erre pedig: hogy a harcz mielőbb bevégezve legyen, a nemzetnek egy nagyszerű erőfeszitése kell.
Fontolja meg mindenki, hogy e harczot, a nemzet életének harczát, minden esetre győzedemlesen be kell végezni. Ha összeszedünk minden erőt, rövid idő alatt, s kevesebb áldozattal lesz bevégezve; ha félszegen, hanyagul vinnők, többi időbe, áldozatba kerülend, és a nemzet boldogitásának áldott munkája, a szenvedések vigasztalása, a sebek gyógyitása késleltetve, vagy épen zavarva s akadályozva lehet.
Ha a megrendelt ujonczozás, s a tavalyi hátralékoknak kiállitása 14 nap alatt befejeztetik, nyugodban nézhetend a nemzet ugy a jelenbe, mint jövendőbe, ha a despotismus minden kigyói összeesküdendnek is ellenünk, majd őrködik felettünk a szintolly nagy, mint vitéz hadsereg; és mi békében folytathatandjuk a nemzetboldogitás hatalmas* munkáját.
A Közlöny szövegében ugyan hármas van, de ez sajtóhiba.
De ha késik az ujonczozás, bizony még sok, bár mulékony baj és szenvedés szállhat reánk. S ennek bizony csak magunk lennénk okai.
A népben megvan a hajlam, készség és akarat. Mutatja ezt azon általános öröm, mellyel a függetlenségi nyilatozatban minden helység osztozik, mutatják a sokszerű ajánlatok, mellyek a honvédsereg szaporitására a kiszabott kötelességen tul történnek.
Ha tehát az újonczozás eszközlése, imitt-amott tán mégis hanyagabbul megyen mint kellene, hol van a hiba? A népben nem, hanem némelly tisztviselőkben, kik a nagyszerü feladatot amugy békeidő-szerű táblabirói kényelemmel gombolyítgatják.
Fontolják meg, mit cselekszenek, minő bajba dönthetik a hazát; minőbe magukat. Tisztök gyors teljesitése felelősséggel jár, s amint a kormányt és szándokait ismerjük, kérlelhetetlen lesz a számvételben, és semmit kevésbé nem tűrend, mint tisztviselői hanyagságot.
Az egész ujonczilletőségnek két hét alatt ki kell állani!!
Még egy szót a tévedőkhöz, kik akár gyávaságból, akár szivtelenségből a hazának ártottak. – El akarják* büneiket, el akarják gyávaságukat felejtetni a nemzettel? erre csak egy mód van, használjanak többet a hazának, mint mennyit ártottak. A pap, ki Windischgraetz parancsait gyáván hirdette, fogja kezébe a Habsburg-muszka elleni keresztes háboru zászlóját, s vigye a keresztet előre, kinek lelkiismerete mondja, hogy ha nem szegődött is az ellenséghez, de vétkezett a haza ellen, gyávaság, hanyagság, tétlenség, megadás által – fogjon fegyvert, vagy állitson katonát, értéke szerint a haza oltalmára. Két tett egy rosszat elfelejttethet, de rosszat semmi jó el nem felejttet.
A Közlöny szövegében sajtóhiba következtében eltakarják.
A rácz és oláh pedig, ha gondolkozni képes, gondolkozzék. Legyen béke a szabadság, függetlenség, jogegyenlőség alapján; mi boldogok lehetnek – ha magokba térve a fegyvert leteszik. Ha pedig le nem teszik, mi vár reájok, még álmodott, de lehetetlen győzelmük esetére is? Örökös szolgaság, szenvedés, szegénység és örökös kiszivatyuztatás a telhetetlen Habsburgok számára. Mi bódult vakság illyenért küzdeni!
Az üdvességnek csak egy utja van. Erőt fesziteni azon három szóért, mellyet a kormány az ujon veretendő magyar pénzek felirásául választott: »Istenért! Hazáért! Szabadságért!«
Ujonczokat! ujonczokat!
Közlöny, jún. 2.
Pap Dénes: Okmánytár, II. köt. 466. s. köt. l.
