190. Debrecen, 1849 május 18. A minisztertanács előterjesztése Kossuthhoz a cári beavatkozás elleni keresztesháború meghirdetésér…
190.
Debrecen, 1849 május 18.
A minisztertanács előterjesztése Kossuthhoz a cári beavatkozás elleni keresztesháború meghirdetésére; Kossuth jóváhagyó záradéka; a magyar nemzet ünnepélyes óvása a cári beavatkozás ellen.
Debrecen, 1849 május 18.
A minisztertanács előterjesztése Kossuthhoz a cári beavatkozás elleni keresztesháború meghirdetésére; Kossuth jóváhagyó záradéka; a magyar nemzet ünnepélyes óvása a cári beavatkozás ellen.
A ministeri tanács előterjesztése a kormányzóhoz.
Az országot idegen hadsereg beavatkozásnak veszélye fenyegeti. A muszka katonaság egy csoportja azóta talán már át is lépte a magyar föld határait.
Mi nem hisszük, hogy Európának alkotmányos kormányai a zsarnokhatalom e példátlan vakmerőségét tétlenül elnézzék. Mi nem hisszük, hogy ha a kormányok azt elnéznék is tétlenül, Európa szabad népei a nemzetek örök jogának e halálos megsértésére harczra ne keljenek. Mi nem hisszük, hogy volna Európában szabad kormány és szabad nép, mellynek mind jogérzetével, mind érdekeivel ellentétben nem állana elnyomása egy nemzetnek, melly egykor a kereszténységnek bástyája volt a keleti bálványimádás ellen, s jelenleg előharczosa a szabadságnak a sötétség és szolgaság ellen, egy nemzetnek, melly idegen segély és a szomszéd népjogok sérelme nélkül képes volt jogszerű önállóságra és függetlenségre emelkedni Európa szabad nemzeteinek sorában.
Mi nem hisszük soha, hogy a népek elhagyjanak egy népet, s hogy Isten veszni engedje a szabadság és emberiség örök elveinek dicsőséges diadalát.
Mi megvárjuk az Európa, sőt az egész müvelt világ által megállapitott és bevallott nemzeti jogok sértetlenségének nevében, hogy Európa népei fogják teljesiteni kötelességeiket.
Azonközben a magyar nemzet is fogja teljesíteni kötelességét, hogy saját függetlenségét megvédvén, ereje legyen Európa minden népei veszélyezett szabadságának biztositásában is közremunkálni.
Isten, az igazságos és mindenható, megáldotta eddig fegyvereinket, a szent szabadság fegyvereit, az osztrák hadsereg legyőzésében. A muszka hadsegedelem honvédeink lángpallosa elől gyalázatosan futamlott ki hazánk föléről. Folytassuk a harczot bátran. Seregeink megszokták a győzelmet, Európa népei ébredeznek fegyverrek kezökben, Isten pedig kisértetbe ejti bár a szent ügyet, de áldása még nem hagyta azt el soha.
Megnyugtató ugyan annak tudása, hogy a nemzet sorsa felett egy hatalmas hadsereg áll őrt, mellynek mind számát, mind lelkesedését, mind vitézségét tekintve, az igazságos diadal kivivásán egy pillanatig sem kételkedhetünk, kivált miután néhány rövid hét lefolyása alatt számára nézve csaknem még egyszer annyival fog az szaporittatni.
De kell, hogy hadainkon kivül az összes nemzet részt vegyen a harczban. Veszélyben van hazánk, nemzetiségünk, vallásunk, szabadságunk, életünk: mindezt megmenteni hirdettessék keresztes háború országszerte.
A muszka jogtipró beavatkozás által mindenkinek mindene veszélyezve van.
A muszka szabadságunkat fogja elragadni, mert a muszka csak rabot és szolgát ismer.
A muszka hazánkat fogja gyarmattá alacsonyítani, mert a muszka nem tűr maga körül önálló s tőle nem függő birodalmat.
A muszka nemzetiségünket fogja kiölni, a magyarét, a németét, az oláhét, a ráczét, a tótét egyiránt, mert gyűlöli mindazt, mi nem muszka, s testvérjének a lengyelnek ásott sirjába minden más nemzetiséget is még kegyetlenebb szivvel eltemetend.
A muszka vallásunkat fogja eltiltani, mint Lengyelországban a catholicismust lödözi, Lieflandban, Esthandban a protestansoakt kinozza, az óhitüekre saját formáit és patriarcháját erőtleti, az izraelitákat pedig rémületes szenvedésekkel sanyaragatja.
És vele, mint sötét borulat, a vadság és műveletlenség hosszu uralkodása közeledik.
Nincs e szerint sem jog, sem érdek, nincs vallás, nincs nemzetiség e hazában, mellyre a muszka beavatkzás által védelem helyett eltipratása és végveszély ne várakoznék.
Tehát minden vallás, minden nemzetiség, a szabadság, a függetlenség mind egyesülni fog, mindennek egyesülnie kell az országos keresztes háborúban résztvenni. Hadseregünkhöz igy milliók csatlakoznak. Egyesek elvesznek, de a nemzet megél s megáll, és megmenti erejével és példájával Európát magát.
E keresztes háboruja a szabadságnak Felső-Magyarországra nézve, véleményünk szerint, azonnal kimondandó, hogy ha a fölkelés órája üt, az országos háborura a nép készen találtassék.
Szükségesnek tartjuk különösen:
1. Hogy a muszka bevatkozás ellen, Európa szine előtt, a nemzet nevében, ünnepélyes óvás tétessék.
2. Hogy a nép felhivások által az általános fölkelésre buzdittassék.
3. Hogy folyó hónap 27-étől kezdve 3 héten keresztül minden ünnepnapon és csütörtökön az egyházakban mise tartassék és könyörgések s egyházi beszédek mondassanak, elháritása végett azon irtózatos veszedelemnek, melly az európai népek szabadságát, különösen a magyar nemzet legdrágább kincseit fenyegeti.
4. Hogy minden polgárra nézve a f. é. junius 6-dikára a böjtölés kötelezőleg mondassék ki.
5. Hogy a 2-ik pontban meghatározott napokon, napjában kétszer, minden templomban minden harangok meghuzattassanak.
6. Hogy annak idejében a püspöki kar és a papság, a papi öltözetében a fölkelő néppel együtt jelenjen meg, s a népet az emberi nem szabadságáért halált szenvedett Megváltó nevében hősi harczra buzditsa.
7. Hogy intézkedés történjék, miképen a határszéleken a beavatkozó muszka sereg elől minden élelmi szerek és szükségletek egész mérföldekre elhárittassanak, az álladalom tökéletes kárpótlást igérvén azoknak, kiknek ez által kár okoztatik.
Mindennek végrehajtásával a közoktatási, és a polgáriakra nézve, illetőleg belügyminister bizatnék meg.
E hallatlan, zsarnoki, jogellenes beütés illy rendkivüli módokra kényszeriti a kormányt, azon kormányt, melly a nemzet által megállapitott népfölség elvét, a nemzeti jogok szentségét és a magyar név becsületét minden áron épségben meg akarja őrizni.
S a ministeri tanács ohajtja Önnek megegyezését és nevét itt is szemlélni s szemléltetni, miután a nemzet megszokta annak sükeres vezérlete és elővilágitása mellett vivni, és kivivni a szabadság diadalát.
Debrecen, máj. 18. 1849.
Ministerelnök Szemere Bertalan.
Külügyminister gr. Batthyány Kázmér.
Vallás és közoktatási minister Horváth MihályPénzügyminister Duschek Ferencz
Közlekedési minister Csány László
Igazságügyminister Vukovics Sebők.
A ministeri tanács fönnirt előterjesztését az igazságos Isten segedelmébe vetett bizodalommal, sikerének teljes reményében helyeslem, jóváhagyom, s megerősitem, annak végrehajtásával a belügyi, vallás és közoktatási ministerek azon meggyőződésem kijelentésével bizatván meg,* hogy a nemzet e rendelet felhivásnak vallásos ihlettséggel fog megfelelni, és leszen országos létételünknek s vallási és polgári szabadságunknak dönthetlen oszlopa, – mert Istennek, vallásnak s a hazaszeretetnek paizsa alatt egy lelkesült nemzet győzhetetlen.
Ennek az utasításnak megfelelően a minisztertanács előterjesztésével és az ünnepélyes óvással együtt jelent meg a Közlöny lapjain Horváth Mihály vallás- és közoktatásügyi miniszter felhívása az ország lelkészeihez és egységes utasítása az egyházi téren követendőket illetően, valamint Szemere belügyminiszter részletes utasítása az érdekelt megyék főispánjaihoz és kormánybiztosaihoz a keresztes háború megszervezésével kapcsolatos teendőkről. (Közlöny, máj. 22., 23., 24.)
Kelt Debreczenben, május 18-án, 1849.
Kossuth Lajos,
kormányzó
kormányzó
Belügyminiszter
Szemere Bertalan
II.
A magyar nemzet ünnepélyes óvása az orosz avatkozás ellen.
A magyar nemzet országos életének velejében megtámadtatva, az igazságos Isten engedelmével lehóditotta a pártütést, mellyet törvény és alkotmány ellen, maga a hitszegő uralkodóház a legirtózatosabb ármány és erőszak által felbujtogatott.
És az ország határszéleig visszakergette a nemzet szabadságának s önállásának meggyilkolására törő austriai hadseregeket.
S az egész nemzetnek egyhangu lelkesedésével, s közmegegyezésével, elidegenithetlen nemzeti jogánál, s az önfenntartás szent kötelességénél fogva kimondotta örörke való számüzetését a Habsburg-lotharingiai háznak, melly magát a legirtózatosabb bűnökkel és hitszegésekkel megfertőztette.
Soha nemzet igazságosabb harczot nem vivott.
Soha uralkodóház igazságosabban nem büntettetett.
Soha nemzet méltóbb várakozással nem reménylheté, hogy közmegállapodással alakitott nemzeti kormányának a béke s nyugalom ölén azon sebek gyógyitására lehetend forditani gondjait, mikkel a trónvesztett zsarnok e nemzet keblét elárasztotta.
És ime minden hadizenet nélkül orosz fegyveres tömegek mutatkoznak a szomszéd Gallicia és Krakkó területén, Magyarországot az istentelen Habsburg-ház fölhivására betöréssel fenyegetők.
Minden készületek, minden tudósitások arra mutatnak, hogy a szintolly zsarnok, mint saját bűnei miatt erőtlen Habsburg-lotharingiai ház, az orosz hatalommali szövetkezés által igyekszik a sokat szenvedett magyar nemzet sirján emelni fel ujra zsarnok hatalmának trónusát.
A magyar nemzet el van határozva, e megtámadásnak is ellentállani.
El van határozva inkább utolsó emberig elvérezni, mintsem hogy gyiklosát urának fogadja el valaha.
De midőn e komoly és rendithetlen határozatában ájtatos reménnyel hiszi igazságos fegyvereink győzelmét, egyszersmind az engesztelhetlen elkeseredés érzetével kiált fel Isten s a mivelt világ népei előtt, és ünnepélyes óvást teszen az orosz hatalmasság igazságtalan avatkozása ellen, melly egy hitszegő zsarnok kedveért minden emberi és nemzeti közjogot szentségtelen lábbal készül tiporni.
Teszi ezen óvást, a knéyszeritett önvédelem kétségbevonhatlan kötelességének érzetében.
Teszi azon köz népjog nevében, melly az álladalmak kölcsönös viszonyainak föslzentelt alapját képezi.
Teszi azon szerződések, nyilatkozatok, és óvások nyomán, mellyek a nemzetek életét a bitorlás túlhatalmaskodásai ellen, minten más népek jogérzetének közös oltalma alá helyezik.
Teszi a szabadság, az európai egyensuly s a civilisatio nevében.
Teszi az emberiség, s azon ártatlan vér nevében, melly illy háboruban kiontva, bosszuért kiáltand fel az igazságos Istenhez.
A magyar nemzet biztosan számít reá, hogy ezen óvására minden jogot tisztelő és szabadságot szerető nép, meleg rokonszenve felelend.
De bár az egész világ által elhagyatnék is, határozott öntudattal jelenti ki Isten és világ előtt, hogy a zsarnok erőszaknak meghajolni nem fog, hanem önvédelmének igazságos harczát utolsó csep vérig megvivandja.
Isten, s a mivelt világ legyen biró közöttünk és zsarnok megtámadóink között.
Kelt Debreczenben május 18. 1849.*
Az előterjesztés és az ünnepélyes óvás keltezésével kapcsolatban l. később a 357. 1. 2. jegyzetét.
A magyar nemzet nevében.
Kossuth Lajos,
kormányzó
kormányzó
G. Batthyány Kázmér
külügyminister
külügyminister
Az I. rész egykorú nyomtatvány, O. Lt. 1848/49-es nyomtatványok; a II. rész Batthyány Kázmér külügyminiszter kezétől származó eredetije O. Lt. Újkori gyűjtemény. Kibontott anyagrész: 106/1., magyar, német és francia nyelvű nyomtatott példánya az 1848/49-es nyomtatványok között. Együtt megjelent a Közlöny máj. 22-i, 23-i és 24-i számaiban.
