126. Debrecen, 1849 május 7. Kossuth rendelete a törvényhatóságokhoz és a kormánybiztosokhoz a magánkézben lévő fegyverek beszedé…
126.
Debrecen, 1849 május 7.
Kossuth rendelete a törvényhatóságokhoz és a kormánybiztosokhoz a magánkézben lévő fegyverek beszedésére.
Debrecen, 1849 május 7.
Kossuth rendelete a törvényhatóságokhoz és a kormánybiztosokhoz a magánkézben lévő fegyverek beszedésére.
Midőn szabadsági harczunk kezdetén s később annak folyama alatt a veszély napjaiban a kormány a haza polgárait ügyünk szent igazsága s a hazaszeretet nevében arra hivta fel, hogy adják elő fegyvereiket, miszerint azokkal lelkes honvédeink megmenthessék a hazát:
Ekkor a fegyverek sok helyütt igen gyéren sőt egyenként adattak be.
Pedig a kormány azon felül, hogy a fegyvereket a legszentebb czélra, mindnyájunk szabadságának kivivására kérte fel – érettük becsüs szerinti árt is ajánlt fizetni, és fizetett is.
De fájdalom a beadott fegyverek összegén a mostoha kéz nyoma ült és maradt.
S midőn ugyanazon városok és községek, mellyekből a haza megmentésére alig került ki néhány fegyver, az ellenség vas járma alá estek:
És mondva volt zsarnoki hangon, mikép halállal büntettetik, ki fegyverét be nem adja, volt fegyver azonnal elég. Megadták a félelemnek s büntetéstőli rettegésnek, mit a hazától – édes anyánktól – megtagadtanak.
Felette szomoru tapasztalás, de fájdalom, való!
Kikk ezt tevék, szent ügyünket árulák el.
A kormánynak bizonyos tudomása van, hogy szerte a hazában, s különösen azon vidék városaiban és községeiben, amellyek hadseregeink müködési vonalába estek, jelesül pedig ahol kórházak és szállitóházak voltak, vagy vannak, tetemes mennyiségü fegyver találtatik.
Minélfogva ezennel kötelességévé tétetik Minden hatóságnak, községnek s kormánybiztosoknak, hogy minden álladalmi fegyvereket, mint szinte a katonai szolgálattételre alkamlatos magánfegyvereket is (ez utóbbiakat adandó kármentesités mellett) haladéktalaul beszedjék – mint szinte a kormány által a fegyverek beszedése végett kiküldött nyilt rendelettel ellátott egyéneknek megjelenése alkalmával mindent elkövessenek, mit az emlitett fegyverek beszedésével megbizott egyének eljárásának sükere igénybe veend.
Ezennel kijelentetvén, mikép azon akár hatóságok vagy községek, akár egyesek, kik a birtokukban lévő alkamlatos fegyvert készséggel előadni vonakodnának, vagy azt talán el is rejtenék: hazánk függetlensége biztositásának csonkitói s az ellenség orgazdái gyanánt fognak tekintetni, s a legszorosab feleletre vonni.
Hála a szabadság Istenének, hála a nemzet érzelmeinek, vitéz kar van elég honunkban, kész megvivni a hazáért egy világgal is. E vitéz kezekbe fegyver kell. Ki egy fegyvert elrejt, annyit tesz, mintha a hadseregtől egy vitézt vonna el; s ez haza elleni bün, melly büntetlenül nem fog hagyatni.
Ered. fogalm. Kossuth s. k. kiegészítéseivel.
O. Lt. OHB 1849: 6713.
Megjelent a Közlöny május 9-i számában.
