a) Az elfogott Pázmádny Dénes Vukovics Sebő igazságügyminiszterhez:
a) Az elfogott Pázmádny Dénes Vukovics Sebő igazságügyminiszterhez:
Puky Miklós komáromi kormánybiztos jelenti, hogy Pázmándy Dénest elfogatta,* s ide Debreczenbe kisérteti azon okból, mivel talán sikerülhet tőle oly értesitéseket kivenni, mik hazánk ügyeinek intézése közben jelentőséggel birhatnak.
Puky Miklós jelentése 6604. sz. alatt van bevezetve a kormányzói iroda iktatókönyvébe: az iratok között őrjegy jelzi, hogy hadbírósági eljárás céljára kiemelték. – Pázmándy Dénes, a képviselőház elnöke 1848 dec. 1-én még elnökölt az országgyűlés két házának együttes ülésén, amelyen kimondták a Debrecenbe költözést. Debrecenbe azonban nem ment el, útközben lemaradt és Kecskemétről írt levelében megromlott egészségi állapotára való hivatkozással lemnodott a házelnökségről. Nem sokkal később visszatért Pestre és jelentkezett Windischgrätznél. (Vö. Kossuth a Honv. Bizottmány élén, II. rész 61., 62. l.) Mikor a hadsereg Komárom megyét felszabadította, egyes források szerint egy guerillacsapat fogta el Pázmándyt kömlödi birtokán és adta át Puky Miklós komáromi kormánybiztosnak. Puky egy későbbi nyilatkozatában viszont azt vallja, hogy ő vitette be Komáromba Pázmándyt, mivel meg akarta előzni, hogy Guyon várparancsnok elfogassa és mint árulót kivégeztesse. (Vö. Szinnyey József: Komárom 1848/49-ben. Naplójegyzetek. Bp. 1887. 118. s köv. l.)
A fogoly már itt Debreczenben van, Pálfi József komárommegyei főszolgabiró őrizete alatt és szállása a nagy-hatvani utcában 1564. sz. alatt.
Sziveskedjék Minister ur intézkedni, miszerint Pázmándy Dénes kihallgattassék, nyilatkozata s fölfedezése kivétessenek, azokhoz és az ellene fenforgó tényekhez képest, ha haza elleni tényleges bün vádja forog fenn ellene, törvény elébe állittassék, különben pedig, ha büntetést igénylő tény ellene fenn nem forog, elbocsáttassék. Kihallgatására nézve következendő figyelmet érdemlő körülmények forognak fenn:
1. A Lajtha melletti táborban azon czélból küldetett épen ő, hogy állásának tekintélyével biztositsa azt: hogy a futamodó ellenség folytonos üldözésében a Lajtha átlépésének politikai tekintete akadályt ne tegyen a seregnél. Ő pedig azzal vádoltatik, hogy ellenkező irányban hatott, a hadsereg határozott szellemét depotencirozta, maga izgatott a Lajthán átlépés ellen, tehát főoka volt annak, hogy Jellasics serege nem csak nem semmisittetett meg gyors üldözés által, hanem Auersperggel, később Windischgrätzel egyesülhetett, egyesülve Bécset bevehették, s ezt bevévén, hazánkat ellenségesen megrohanták. E vád a táborban ellene általános volt. Felvilágositást Csány minister ur mint akkori kormánybiztos adand.*
A Pázmándy hátráltató szerepére az októberi napokban l. Barta I. két tanulmányát: A magyar szabadságharc vezetői és a bécsi októberi forradalom és Kossuth és Csányi. (Századok 1951. és 1952. évf.) – E ponttal kapcsolatban a vizsgálat során Vukovics valóban kérdést intézett Csányi Lászlóhoz, a feldunai hadsereg akkori országos biztosához. Csányi egyáltalán nem mentegette Pázmádny szerepét: megírta, hogy »a vádlott fő vagy egyedüli oka azon körülménynek, miszerint a seregnek két ízbeni átvonulása a Lajtán eredmény nélkül maradt, mert a honvédelmi bizottmányhoz, vagy annak elnökéhez intézett levelei következtében a sereg visszarendeltetvén, az első esetben Jellasics és Auersperg csatlakozásának megsemmistése – minek kétségkívül be kelle következni – nem sikerült,« a második esetben pedig a Bécsnek tervezett segélynyújtás hiusult meg. (Vukovics máj. 5-i átiratát és Csányi máj. 18-i válaszát l. O. Lt. Közlekedési min. eln. iratok 1849: 20. sz. alatt.)
2. Hogy a képviselőház azon határozatának ellenére, – miszerint üléseit Debreczenbe tette át, melyet ő maga mint elnök mondott ki, melyet tehát végrehajtani épen neki állott kötelességében, ezen határozatot nemcsak végre nem hajtotta, sőt elnöki állását a ház engedelme nélkül elhagyva s lemondását csak távolból – tehát az el nem fogadás lehetségének kizárásával, küldve be – a képviselőházat a végbomlás veszélyeinek tette ki.
3. Lemondó levelében betegséget praetextuálva, követi helyét elfoglalni igérte.* E helyett pedig minden physikai kényszerüség néklül visszautazott, s Windischgrätznek meghódolt, mely meghódolása önkéntes, és semmi physikai kényszerüség által motiválva nem lévén – s benne nem csak Pázmándy Dénes, hanem a képviselőház elnöke hódován meg az ellenségnek – ez oly tett, mely ha kellőleg föl nem világosittatik, a személyes gyávaság határán túl a haza elleni bűn rovásaiba is eshetik; az hogy ezen lépésének nem voltak káros következményei, sem nem az ő érdeme, sem neki beszámitható nem lévén.
Pázmándy jan. 5-i Kecskeméten kelt lemondólevelét l. O. Lt. Arch. Regn. Lad. XX. 22. fasc. 2/b. 779. sz. alatt.
4. Vádoltatik, hogy az ellenségnek meghódolva Pesten az ellenséges tisztekkeli familiaris viszonyban annyira ment, hogy velök kártyázva, társalogva, a nemzet becsületét prostituálta.
5. Vádoltatik: hogy Magyarország számára valamely provinciális constitutió kidolgozására Windischgräztől megbizatva azt elvállalta.*
Pázmándy később idézett védekezésében ennek még a lehetőségét is kereken tagadta, az újabb kutatások azonban igazolták a vádat, sőt, a Ghyczy Kálmánnal közösen készített emlékiratot is feltárták. (Magyarország újjárendezéséről készített és Windischgrätznek 1849 jan. 29-én benyújtott emlékiratukat közli Andics E.: A nagybirtokos arisztokrácia ellenforradalmi szerepe 1848/49-ben. II. köt. Bp. 1952. 412. s köv. l.)
6. Szükségesnek vélem őt Windischgrätzceli beszélgetéseinek, önkéntes vallomásainak stb. hű előadására azon figyelmeztetéssel fölszolitani: hogy ezek iránt többrendbeli kutfőkből, saját atyja leveléből is tudomásunk van, s igy saját érdekében leszen, hiven és igazán mindezt fölfedezni, mint szintén azon adatok iránt is felvilágositást nyujtand, melyeknek nyomán novemberben, de kivált decemberben a közszellem lehangolására sokat mondott jóslatképen az ellenség terveiről, miket később a tények előleges positiv tudás szinében tüntettek elé.
Nem tartottam fölöslegesnek ezen körülményekre minister urat figyelmeztetni.*
Vukovics igazságügyminiszter Abonyi István és Halász Boldizsár képviselőkre bízta a vizsgálat lefolytatását, akik a felsorolt vádpontokat Pámándy elé tárták. Pázmándy máj. 5-én hosszú nyilatkozatban válaszolt a vád egyes pontjaira és sok magyarázkodás és mellébeszélés közben valamennyire tagadó választ adott. (A nyilatkozatot teljes terjedelmében hozta a Közlöny máj. 17-i száma.) Kossuth és Vukovics – bizonyára a régi ellenzéki fegyvertárs iránti túlzott kiméletből – nem folytatták a vizsgálatot, nem rendelték el a bizonyító eljárást az egyes pontokkal kapcsolatban, hanem felmentették és hazabocsátották Pázmándyt.
Kelt Debreczen, máj. 5-én 1849.
Az ország kormányzója
Kossuth Lajos
Közli Abafi Lajos: Vukovics Sebő levelezéséből. Hadzánk 1885. évf. III. köt 334–335. l.
