a) Kossuth utasításai Beőthynek küldetése céljából és eljárásáról:
a) Kossuth utasításai Beőthynek küldetése céljából és eljárásáról:
Midőn ön azon fontos megbízást kapja, hogy hazánk érdekeit az aldunai tartományokban úgy a magas Porta, s az orosz protectoratus mint a Bukarestben székellő külhatalmassági consulok irányában képviselje, mindenek előtt arra kell ügyelnie, hogy megbízólevelének hivatalos bemutatását, s vele egyszersmind a magyar lobogó kitűzését csak akkor tegye meg, ha előre biztosította, hogy a magyar consulatus úgy a Porta, mint ezen kívül még legalább a francziai és angol consulok által elismertetik.
Annak okáért Bukurestbe érkeztekor nem fogja magát mindjárt consuli minőségben bemutatni, hanem mint specialis tárgyban kiküldött ügynök lépend érintkezésbe mindenek előtt a franczia consullal: s ha az ezzeli érintkezést biztatónak találandja, Omer pasával, az oláhországi török seregek fővezérével és Fuat effendivel, a magas porta biztossával.
Az érintkezés ezen kezdete azért adatik önnek utasításul, mert De Segur franczia general consul martius 22-ről irott s másolatban ide rekesztett levelében Bem tábornokot hivatalosan, s amint mondja, erre magát auctorisalva érezve, arra szóllította fel, hogy Oláhország határait seregeink necsak át ne lépjék, hanem ezen átnemlépési szándokról Bem tábornok Omer pasát, vagy Fuat effendit hivatalosan is nyugtassa meg.
Ide rekesztem másoltatát Bem tábornok feleletének, mellyből átlátandja ön, hogy midőn Bem tábornok az oláh határok át nem lépését megigéri, egyszersmind igen helyesen azon jogszerű követelést teszi, hogy az Oláhországba menekült osztrák seregek lefegyvereztessenek, fegyvereik nekünk kiadassanak, s a magas Porta meg ne engedje, hogy tartományiban ellenünk ellenséges készületek történjenek.*
Mindezek Bem márc. 26-i, Kossuthhoz írt levelében voltak. (V. ö. 780. l. 3. jegyzet.)
Ezen előzmények világos útmutatást nyújtanak Önnek, hol, és minő specialis tárgy iránt kell a diplomaticai érintkezést megkezdenie.
Önt ennélfogva két megbizólevéllel látom el, az egyik ügynöki minőségre s ezen specialis tárgyra vonatkozik, a másik pedig a generalconsuli kinevezés.*
A két megbízólevelet l. alább, b) és c) pont alatt.
Mihelyt tehát ön Bukarestbe érkezik, helyezze magát a franczia consul ótalma alá, mit annál biztosabban tehet, minthogy erre az említett előzmények erkölcsi igényt nyújtanak. De ha Odillon Barrot ministeriumának politicája netalán a franczia köztársaság generalconsulának említett lépését időközben desavouirozni találta volna, fennmarad még önnek az angol consul ótalma alá vonulás, mellyre nézve ön fel fogja használni azon fontosságot, mellyel ezen hatalom keleti befolyásának túlsúlyát őrizni szokta, s mellynél Magyarország viszonyainak új alakulásával nem csekély momentummá fejlődhetik az, hogy melyik nyugoti nagyhatalom képviselője kötelez le bennünket jobban, és hamarébb olly kedvezményekre, minőket Magyarország topographiai helyzeténél s belerejénél fogva úgy politicai, mint kereskedelmi tekintetben nyújthatand.
A tárgy tehát, melly végett Ön, mint Magyaroszág kormányának ügynöke, a magas Porta s a consulatusok előtt fellépend, Bem tábornok jogszerű kivánatinak valósítása.
A népjog által szentesítve van, s a nem avatkozás elvében, mellyet a magas Porta magáénak vall, tisztán benfoglaltatik: hogy ha idegen ellenséges seregek a hadi szerencse által kényszerítve, a határt átlépik, le kell fegyvereztetniök, különben a győztes jogosítva van a fegyveres ellenséget bárhova követni. Ellenben kötelezve van az idegen határt respectálni, ha a megfutamlott ellenség azon határ átléptével lefegyvereztetik.
Ön tehát ki fogja nyilatkoztatni, hogy Magyarország a magas porta határait nem csak respectálni fogja, de a szomszédságos viszonyoknak legbarátságosabb lábra állítására is hajlandó, ha viszont a fényes porta teljesíti azt, mit a népjog s nem-interventio elve megkiván.
Ha ezt a fényes Porta nem teljesítené, akkor a magyar nemzet Isten és ember előtt fel leend jogosítva csak saját biztonságától kérni tanácsot, s minden eszközt felhasználni, hogy a szomszéd török birodalmi tartományokból semminemű ellenséges betörésekkel fenyegetve ne legyünk.
Említse meg Ön, hogy e részben a magas Porta ellen több rendbeli jogos panaszaink vannak; illyen az, hogy Belgrád a magyar nemzet elleni fondorkodások műhelye lenni tűretik; és illyen, az, hogy az orosz erőnek Erdélybe Oláhországból lett betörése megengedtetik. Ennek ellenében említse meg Ön, hogy midőn tavaly a Moldva-oláhországi forrongások alkalmával Erdélybe gyűltek a menekülők, úgy az orosz, mint a török hatalom részéről nyomban felhivatott a bécsi követek utján a magyar ministerium, hogy ezen menekülőknek a határszélekeni csoportozását s bujtógató szövetkezéseit meg ne engedje; mit mi, tisztelve a népjogot – még azon veszély rovására is hiven teljesítettünk, hogy ezáltal az erdélyi oláhok sympathiája koczkáztatva lőn.*
A bécsi magyar külügyminisztérium 1848 jún. 26-i kelettel küldte meg Batthyány miniszterelnöknek, az osztrák külügyminisztérium fenti tartalmú átiratát. A magyar minisztertanács határozatából Batthyány júl. 12-én utasította Vay Miklós erdélyi királyi biztost, hogy »noha a moldvai fejedelemség és Magyarország között fennálló barátságos viszony és szomszédi jó egyetértésnél fogva a magyar minisztérium a magyar honba, tehát a már egyesült Erdélybe is menekülők előtt az utat el nem zárathatja«, utasítsa Vay a menekülőket a határtól beljebb, »s mindennemű toborozásokat, mellyek a szomszéd hatalmasságokkal az eddigi békés egyetértést legkevésbbé is veszélyeztethetnék, szigorúan tiltsa el«. (Az ismertetett és az üggyel kapcsolatos további iratokat l. O. Lt. OHB 1848: 381., 484., 494., 520. sz. alatt.)
Az angol és franczia consulokat pedig figyelmeztesse ön, hogy ha közbenjárásukkal és támogatásukkal a fényes Portát ezen igazságos kivánatunk teljesítésében nem gyámolítják, a népjog tiszta dictatumai szerint, saját biztosságunk érdekében olly lépésekre lehetünk kényszerítve, mellyek a Keletnek annyi évek óta mesterségesen tartogatott békéjét könnyen zavarodásba hozhatnák, míg ellenben ha hazánk ügyeiben a szomszéd hatalmak nem-interventiojának elve minden következményeivel tisztán fentarttatik, Magyarország consolidált status létele a Kelet békéjének nem csekély garantiát nyújtand. A magyar nemzet pedig jogszerüen megkivánhatja, hogy ne legyen folyvást a Moldva-oláhországi széleken tetemes haderő tartására kényszerítve azért, mert a fényes Porta, ellenségünk s ez ellenség szövetségesének fegyveres concentratiora menhelyül szolgál.
Ezen értekezés eredményéről jelentés tenni sietend Ön, egyszersmind ez értekezéseket alkalmul veendi annak kitapogatására valjon, elérkezett-e az idő, hogy Ön consuli megbizólevelét hivatalosan előmutassa, s a magyar lobogót feltüzze.
Természetes, hogy e kérdésben felelni kellend arról, mikint áll, s mit akar Magyarország Austria irányában. S erre nézve Ön tartózkodás nélkül kijelentendi, hogy mi a háborút nem kezdettük az austriai házzal, mi pártot nem ütöttünk, fel nem lázadtunk, de miután az austriai ház hitet, esküt, erkölcsöt, háládatosságot, jogot és törvényt lábbal tiporva, a legalábbvaló utakon felbujtogatá a magyar nemzet ellen, a hazánkban lakó, s minden jogokban egyenlően részesített különféle népfajokat, s olly rablást, vérontást, pusztítást idézett elő, minőt még a török háborúban, sem ismertünk soha, miután ezen istentelenséget azzal tetézte, hogy míg seregeink Olaszországban érte véreztek s győztek, az austriai ház császári seregeivel nyiltan a rablókhoz s pártütökhöz szegődött, hazánkat fegyveres kézzel megtámadta, s a háború iszonyatosságaiba borította, sőt még annyira ment, hogy az orosz segitségnek nyakunkra hozásával a honárulásnak legnagyobb vétkét elkövetni nem iszonyodott, s végre mindezen istentelenségeiben elbizakodva, Magyarország ezredéves önálló statusát eltörülni territoriumát feldarabolni, hazánkat, mellyet nem meghódítva bírt, hanem alkukötés szerint, s eskükkel garantirozott alkotmányossággal volt joga csak kormányozni, az élő nemzetek sorából kitörülni akarni vakmerősködött; a maga iránti pietásnak minden, kapcsait szentségtelen kézzel elannyira szerteszaggatá, hogy a magyar nemzet inkább egytől-egyig meghal, mint nemzeti és statuséletének istentelen gyilkosát, az austriai házat valaha urának ismerje, vagy elfogadja.
A magyar nemzet tehát vagy meghal, vagy önálló és független lesz, mint volt, mielőtt a háládatlan austriai házat a magyar trónussal nagylelküleg megajándékozá.
Ha kérdés támasztatnék: elég erővel bir-e Magyarország függetlenségének nem csak kivívására, de meg is tartására? Mutassa fel ön közel 10 hónapos szent harczunk történeteit, mondja el ön, milly állapotba helyezett századokon átvitt rendszeres elgyengítésével Austria; miképen valánk hadsereg, pénz, fegyver, ágyúk, puskapor, golyók, s minden hadiszer nélkül; saját seregeink az austriai tartományokban szétszórva, hazánk austriai hitszegő seregekkel, tisztekkel, és vezérekkel elszórva, midőn az austriai ház nyíltan fegyvert fogott ellenünk s hűségünknek felé tárt jobbját irgalom nélkül visszaveté. És mi mégis illy helyzetben ügyünk szentségétől lelkesítve a harczot nem csak kiállottuk egy éven át, hanem a fegyverhez szokatlan népből teremténk 120,000 főnyi harczedzett hadsereget, mellyet millióknak elszántsága támogat, vívtunk csatákat nyertünk győzelmeket, s a készületlenség miatti, hátrálásban erősödve, az austriai seregeket orosz szövetségeseivel egyetemben nem csak Erdélyből kiűztük, hanem főseregét is, a támadót, hátráló defensivára kényszerítettük elannyira, hogy ha a külhatalmak Magyarország állásáról ide küldendő saját ügynökeik által magoknak valódi ismeretet szerzendenek, lehetlen lesz meg nem győződniök, hogy Magyarország Erdéllyel s minden hozzá tartozó egyéb tartományokkal egy, osztatlan szabad és független lenni akar is, tud is; – s hogy ifjú erejét az austriai ház romladozó hatalma igába dönteni többé nem fogja.
Igyekezzék tehát Ön személyének, mint a magyar nemzet generalconsulának elismertetést szerezni. Igyekezzék a külhatalmakat reá birni, hogy hazánkkal diplomaticai és kereskedelmi érintkezésekbe bocsátkozzanak, s ha hazánk jövendőbeli kormányformája iránt kérdeztetnék, erre csak annyit feleljen, miként ennek megállapításában a nemzet akarata mint suverain hatalom csak úgy s akkor foghatja az európai corvenientiakat figyelembe venni, ha erre egyenes és közvetlen diplomaticai érintkezések által mód és alkalom nyújtatik. S biztosíthatja Ön a külhatalmakat, mikint Magyarországnak úgy jelenlegi kormánya, mint a nemzet maga, semmit sem óhajt inkább, mint hazánknak az önálló európai statuscsaládok körébe felelmelkedését azon irányban vezetni, hogy általa az európai béke és egyensúly biztosabb garantiát nyerjen, mint minőt az austriai háznak, népei sympathiájától nem kisért, s ép azért töredékeny elaggott családi hatalma nyújtani képes volt, vagy örökös harczban saját népeivel jövendőben képes lehetne.
Ön jelentései beváratnak, hogy további eljárása irányt nyerhessen, s úgy politicai, mint commertialis tekintetben bővebb utasításokkal ellátathassék. Kelt az egervárosi hadiszálláson, april 1-én. 1849.
az országos honvédelmi bizottmány elnöke
Kossuth Lajos
Kossuth Lajos
Vörös Antal egykorú másolata. O. Lt. Vörös Antal-gyüjtemény. 1107. sz.
Közli a Háborús Felelősség, Vol. II. N° 1–2. Bpest, 1930. 112. s köv. l.
Közli a Háborús Felelősség, Vol. II. N° 1–2. Bpest, 1930. 112. s köv. l.
