d) Az igazságügyminisztériumnak, az úrbéri panaszokkal és visszaélésekkel kapcsolatos javaslat elkészítéséről:
d) Az igazságügyminisztériumnak, az úrbéri panaszokkal és visszaélésekkel kapcsolatos javaslat elkészítéséről:
Mándi Péter szatmármegyei, mikolai birtokos márc. 15-i kelettel levelet írt Kossuthnak a szatmári úrbéri zavarok, »törvény elleni földfoglalások és zaklatások« okairól és a tennivalókról. A »törvényhozásnak késedelmes halogatásában« látta a bajok főokát, mert szerinte »e magyar nép szelíd és engedelmes vala mindaddig, míg a törvény elmulasztott kiegészítése az ő vágyaikat is fokonként fel nem izgatta«. Az úrbéresek ugyanis először »készek lettek volna tíz-húsz évi fizetéssel magok megváltására, úgy de a túlfeszített demokraták, s főkép az irigy lelkű demagógok kirepült beszédjeikben őket ingyen nyerendő tulajdonnal kecsegteték.« A robotváltságot is fizették volna az úrbéresek, de ezt az állam magára vállalta s »az ingyen kapás a majorsági telküeket hasonló tulajdon-kapási vágyakra bátorítván, a törvényhozó testület itt is igényekre jogosítá őket kihírlelt beszédei s irataival.« »Most már – jósolta Mándi – még a hátra levő pórnép, sellérek serege zúgása fog elkövetkezni.« A »tulajdonos osztály« Mándi szerint békén tűrte, hogy jövedelmei megsemmisültek, viselte a háború terheit s nem csoda, ha a 30 000 főnyi megyei nemesség soraiban »akadt vala egy-két egyén, ki talán a positív törvényt áthágta«. A tönkrejutott birtokosokkal szemben növekszik a »nemtulajdonosok vágyja« s »jósló lélek nélkül állíthatni: a communizmus előestvéjét ünnepli népünk; az a nép, melly a legjobb, jámbor, elégült vala, most már akaratlanul minden tulajdont magának követelend«. Az ebből származó »coleránál öldöklőbb« veszély megakadályozására kettőt ajánl Mándi: 1. Előleget az úrbéri elvesztett földek után a kártérítésre jogosult birtokosoknak és törvényt hozni a majorsági telkek használatáról. 2. A »lázasztó írók, vagy tettleges tulajdonrablók« elfogatásával s komolyabb esetekben felakaszttatásával »a lázasztási törvényeknek sikert kell szerezni«, mert nem elég a kormánybiztosokat »csak társalgásra, vagy visgálásra és szóbeli csendesítésre sikertelenül kiküldeni«.*
Ez az utalás nyilván Nagy József kormánybiztos működésére vonatkozik. (Kiküldetésére l. a 257. sz. alatti aktákat, 453. s köv. l.).
A Honvédelmi Bizottmány Kossuth távollétében átküldte a jelentést az igazságügyminisztériumba, ahol Nagy Károly államtitkár Kossuth utasítására – elsősorban Nagy József jelentéseinek figyelembevételével – már régebbtől dolgozott egy olyan rendelettervezeten, amely a törvény meghozataláig helyreállítja a nyugalmat a birtokosok és az egykori jobbágyok viszonyában. A birtokos osztály álláspontját tükröző levelet* Nyáryék az alábbi sorok kíséretében küldték át az igazságügyminisztériumnak:
Az igazságügyminisztérium eddig Nagy József jelentéseit használta fel elsősorban munkájához, aki a bepanaszolt esetek többségében a panaszos volt jobbágyoknak adott igazat. Nagy József március végén még Szatmárban dolgozott. (Jelentéseit l. az O. Lt. OHB 1849: 5194. sz. alatti iratkötegben.)
Midőn Id. Mándi Péter f. hó 15-éről kelt felterjesztése, a hozzácsatolt mellékletekkel együtt, mellyek a Szatmár megyében sűrűn előforduló úrbéri panaszok és visszaélések okai- és körülményeire vonatkoznak, a minisztériumhoz áttétetnek, – egyszersmind a minisztériumnak ugyan e fontos tárgy érdekében 279. és 162. számok alatt kelt javaslatai ide mellékelve avégett küldetnek vissza: hogy ama újabbi felterjesztményekben foglaltató speciális eseteket és körülményeket figyelembe véve – amennyiben netán ezen speciális körülmények combinálása, a minisztérium javaslataiban némi modósításokat vagy hozzátételeket igényelne – e részben rögtön végezze a minisztérium a teendőket, minthogy a tárgy fontossága halasztást nem szenvedhet.
Ered. fogalm. O. Lt. OHB 1849: 3476.
Mellette Mándi Péter fent ismertetett jelentése.
Nagy Károly már két nap mulva, márc. 31-én átküldte a szóbanforgó rendelet tervezetét s április 10-én megsürgette a Bizottmány döntését.* A kérdés azonban csak akkor oldódott meg, amikor Kossuth visszatért a táborból. A rendelet Kossuth közreműködésével készült végleges szövege ápr. 19-i kelettel megjelent a Közlöny ápr. 21-i számában.*
Az átiratot l. OHB 1849: 5457. sz. alatt.
Az 1849: 5194. sz. alatt megjelent rendelet keletkezésére vonatkozó iratok jelentékeny részét l. az OHB iratai között, ugyanazon a számon.
