c) A nagyváradi rögtönítélő bíróságnak, Becsey Károly ügyében:
c) A nagyváradi rögtönítélő bíróságnak, Becsey Károly ügyében:
Becsey Károly álladalmi sószállító Nagykárolyban gyanúból elfogatván, a nálla talált iratokból kiderült, miként ő f. évi január 21-én Gr. Almásy Móricczal* kötött szerződése mellett, magát az ellenséges sereg részére sót szállítani kötelezte, – mihez képest az elmondott tény az igazságügyministerium nézete szerént a rögtönítélő bíróság elébe tartozván, az e tárgybeli iratok a 14. sz. alatti feljegyzés szerént, oly utasítással tétetnek át a rögtönítélő bírósághoz, hogy miután ezen kérdéssel az álladalomra annyira fontos, s halasztást nem szenvedhető sószállítás szoros öszveköttetésben áll, jelen esetet haladéktalanul itélje el, s eljárása eredményéről a honvédelmi bizottmányt annak idejében tudósítsa.
Almásy Móric gróf a márciusi forradalomig a magyar kamara alelnöke volt. A minisztérium megalakulása után a pénzügyminisztériumban a só- és harmincadcsempészeti ítélőszéknek lett az elnöke. A főváros megszállása után Windischgrätz január 6-án a kamarai igazgatás ideiglenes elnökévé nevezte ki.
Egyébiránt megjegyeztetik, miként a vádlottnál talált készpénz, s más némely értékesebb tárgyak az ·/· alatt másolatba idezárt térítvény szerént a dolog eldőltéig a pénzügyministeriumnál tétettek le.*
Becseyt a rögtönítélő bíróság ítélete alapján ápr. 10-én Nagyváradon kivégezték. (Perének iratanyagát l. O. Lt. 1848/49-es igazságügymin. iratok, 791. rakt. sz. alatt.)
Ered. fogalm. O. Lt. OHB 1849: 3948.
Mellette az igazságügyminisztérium március 27-én kelt véleménye Becsey Károly ügyében.
Egyidejűleg utasította az OHB Madarász Lászlót, hogy haladéktalanul szállíttassa Becseyt Nagyváradra.
