a) Válasz a Honvédelmi Bizottmánynak a fenti ügyben és Szentkirályi árulásával kapcsolatban:
a) Válasz a Honvédelmi Bizottmánynak a fenti ügyben és Szentkirályi árulásával kapcsolatban:
Az orsz. honvédelmi bizottmánynak f. hó 26-áról 3841-ik szám alatt kelt hivatalos levelére* következőkben van szerencsém válaszolni:
Az OHB Kossuthhoz intézett levelét az előzményekkel l. előbb, 430. sz. alatt, 732. l.
A tisztelt honvédelmi bizottmánynak, a Windischgrätz határozata következtében helyettesképen szolgáló harczfiaink lekötött tőkéjükre vonatkozó intézkedése e tárgybani nézeteimmel tökéletesen találkozott.
Megtettem a rendelést, hogy ez intézkedés a sereg tudomására jusson – közölvén egyszersmind azt Szemere, Vukovics és Batthyány teljhatalmú országos biztos urakkal kellő köröztetés végett.
Egy van, mit nem vélnék feleslegesnek a kiadandó rendeletben világosan kitenni, – a helynek kijelentését, hol az illetők az álladalom által pótolandó illetményüket felveendők lesznek, vagy az útat, melyen kezeikhez lesz szolgáltatandó.
Mi Szentkirályinak hivatalátóli elmozdítását illeti – ezt magában e honárulóra nézve kevésnek tartom s úgy vélekedem, hogy – hivatalátóli elmozdítása a hivatalos Közlöny lapban igtattatván egyszersmind kimondandó, hogy minden vagyona zár alá vettnek tekintendő, s az illető hatóságok kötelezendők, hogy azoknak zárgondnokot rendeljenek, s azok általi felelős administratiojukról intézkedjenek – továbbá megirandó a jász és kun kerületeknek s mindazon hatóságoknak, mellyekkel a hon ellenségének eme czimborája érintkezni merészelne – hogy őt elfogni s a büntető igazságnak, a nagyváradi vegyes törvényszéknek átszolgáltatni hazafiúi kötelességüknek ismerjék – s kimondandó végre, mikép mindazok, kik véle bármi érintkezésbe bocsátkozni fognának, mint czimborái épúgy, mint ő, törvénykivülieknek fognak tekintetni – s vele egyiránt, mint honárulók lakolni.
Többiben a jászkun kerületek administrationális ügyeinek elintézése iránti rendeletét a honvédelmi bizottmánynak szinte osztani van szerencsém.
Egyébiránt elérkezettnek hiszem az időt, hogy mindazok, kik hazájuk iránti legelső kötelességükről megfeledkezve a természetnek ama legszentebb kötelékeit, mellyek az embert a földhöz kötik, melly szülte, olly becstelenül szétszaggaták, miszerint magukat hazánk földének elrablását s rajta ezred év óta élő nemzetünknek kiirtását czélzó ellenségnek eszközül dobák oda, hogy istentelen czéljának elérésében segítsék, – azok kik az ellenségtől biztosi megbizásokat elfogadtak, – minden kivétel nélkül a nemzet szine előtt törvénykívülieknek nyilvánítassanak – egyszersmind utasítatván minden hatóságok, mikép az illyeneket úton útfélen elfogni s a büntető igazságnak átszolgáltatni – s ha az elfogás veszéllyel járna, megsemmisíteni – nem csak joguk, sőt mulaszthatlan hazafiúi kötelességük is.*
A felsorolt tárgyakkal kapcsolatban l. Nyáry Pál márc 31-i válaszát, 461. sz. alatt, 775. s köv. l.
Ered. fogalm. Kossuth s. k. kiegészítésével. O. Lt.
OHB 1849: 3841.
OHB 1849: 3841.
Vörös Antal másolata: O. Lt. Vörös Antal-gyüjt. 1099. sz.
