409. Debrecen, 1849 március 21. A szabadcsapatok kérdésének rendezése.
409.
Debrecen, 1849 március 21.
A szabadcsapatok kérdésének rendezése.
Debrecen, 1849 március 21.
A szabadcsapatok kérdésének rendezése.
Mészáros hadügyminiszter március 18-án a szabadcsapatokkal kapcsolatban az alábbi javaslatot juttatta el a Honvédelmi Bizottmányhoz:
Az olly annyiszor megvitatott szabad mozgó csapatok kérdése végképeni eldöntése s tisztába hozatala czélzatából felhivatva érzi magát a hadügyminisztérium még némelly fő körülményeknek kiemelésére, ajánlván ezeket a honvédelmi bizottmány figyelmébe.
Ugyanis a honvédelmi bizottmány f. hó 11-én 3003/e szám alatti átiratában világosan azt méltóztatott fenntartani magának, miszerint »a szabad csapatok alakítása és felszerelésére nézve szükségeseket a honvédelmi bizottmány intézendi el« – azontúl pedig, mihelyt azok haszonvehetőkké váltak, kizárólag a hadügyminisztérium rendelkezései alá tartozandnak.*
A kérdés előzményeire l. a 361/a. sz. aktát, 638. l.
Mi illeti e rendeletnek első részét, igen kivánatos lenne, miszerint a tisztelt honvédelmi bizottmány a szabadcsapatok felszereltetésérőli lehető gondoskodást is a hadügyminisztériumnak átengedni sziveskedne. Mert a tapasztalás mutatja, mikép e csapatok alakítói s rendezői – nem lévén az ügy körülötti elegendő tapasztalásuk, sem gazdászati tekintetben, sem egyébb hellybeli ismeretség hiányánál fogva vagy kétszeres költséggel képesek a felszerelési czikkeket kiállítani, vagy éppen fennakadván, tán legnagyobb buzgalmuk mellett is előteremteni mit sem tudnak s így végül mégis – miután a drága idő lefolyt – a hadügyminisztériumhoz folyamodni kényteleníttetnek: ezt tanusítja legközelebbi a honvédelmi bizottmánytól 3200/e szám alatt Hatvaninak folyó hó 11-iki folyamodványa, mellyben 500 öltöny s ugyanannyi fegyver kéretik.
E szerint tehát mind idő-, mind költségkiméleti tekintetből legczélszerűbb lenne a szabadcsapatokat azonnal felszerelés kérdésében is a hadügyminisztérium intézkedései alá helyezni, midőn ellenben a tisztelt honvédelmi bizottmánynak – az engedelem s illető felhatalmazáson kívül – egyébb e tárgybani alkalmatlanság nem okoztatnék.
Egyébiránt nem lészen felesleges megjegyezni, mikép a szabadcsapat átalyános név alatt külön alakú csapatok keletkeznek s léteznek jelenleg is, azért is úgy látszik ideje már, miszerint e tárgyban mind a kormány testületek, mind az illetők tisztába jöjjenek.
Ugyanis vannak szabadcsapatok, mellyek mint úgynevezett portyázó csapatok állanak fenn, és vannak ollyanok, mellyek mint nem portyázók az előbbiektől lényegesen különböznek. Előbbiek eredeti hivatásuknak megfelelőleg az ellenség ellenében hasznos szolgálatot tellyesítnek, ugyanezek a kormánynak felszerelési tárgyakért nem alkalmatlankodnak, ellenben az utóbbiak, kik portyászati szolgálatot nem tesznek, ruhát s fegyvert az álladalomtól kérnek. E két külön alakú s mégis egy átalyános névvel illetni szokott szabadcsapatok között tehát mind hivatásuk, mind szolgálati alkalmaztatásukra nézve lényeges a különbség.
Az előbbiekre nézve a hadügyminisztériumnak észrevétele annál is kevésbé lehet, minthogy ezek, kivált némi bővebb javítások folytán, több hasznos szolgálatot tehetnek. Azonban illetőleg az utóbbiakat, – minthogy ezek ruházaton kívül fegyvert is követelnek az álladalomtól – márpedig, mint bölcsen méltóztatik a honvédelmi bizottmány tudni, fegyverrel még az újabb rendes zászlóaljakat sem lehet elégségesen ellátni, és miután kérdést sem szenvedhet, miszerint az ügyel-bajjal előállítandó fegyver minden esetre a rendes honvéd kezében hasznosbb s biztosbb, mint a szabadcsapatoknál, és azért a fegyverkiosztásában a rendes honvédnek okvetlen elsőbbség adandó legyen, de továbbá miután az illy másodnemű szabadcsapatok felállításával – mint a hadügyminisztérium már többízben sajnosan megérinteni kénytelenítetett – a rendes katonaságnak valóban tetemes pótereje vonatik el* sőtt máris sajnosan kelletik tapasztalni, mikép a régibb zászlóaljak számos panaszai s kérelmei daczára, azokat ujonczokkal kiegészíteni máris lehetetlenné vált, végül pedig tekintve még azt is, miszerint a szabadcsapatokhoz beállott ujonczok, midőn fegyver nélkül hosszabb ideig heverésznek, nem csak az álladalmat roppant költséggel terhelik, de a nép kebelében is méltó botránkozásra alkalmat nyujtanak, – ezen felhozott s még több alapos okok szülte legbensőbb meggyőződésem nyomán ujólag kényteleníttetem oda nyilatkozni: hogy az illy utóbb körülírt szabadcsapatok az álladalomnak s a közügynek valóban érzékeny s kipótolhatatlan kárára szolgálnak.
V. ö. azzal a korábbi panasszal, hogy Bihar megyében a már beavatott és foglalópénzzel ellátott honvédújoncok is belépnek a szabadcsapatokba, ahol újból foglalópénzt kapnak. (Az előző jegyzetben emlitett aktában.)
E viszonyokat tehát rendezni s illetőleg orvosolni múlhatatlan szükséges. És ezeránt véleményem oda járulna:
a) Szabadcsapat alakítására jövőben csak azon kikötés mellett lenne engedelem adandó: miszerint önmagukat lehetőleg felfegyverezni és csak mint portyászók az ellenség károsítására működni köteleztessenek. Egyedül ruházati czikkekben lehetvén tán nékiek körülményekhez képesti segedelmet nyujtani.
b) Azon már fennálló szabad mozgó csapatok legénysége pedig, mellyet az illető parancsnokok felfegyverezni nem képesek, okvetlen a rendes honvéd zászlóaljakba sorozandó lenne, végül
c) Értesíttessenek a sereg főparancsnokok és főleg kormánybiztos urak, hogy szabadcsapatok alakítására engedelmet ne osztogassanak, minthogy ebbéli főjoggyakorlat egyedül a kormányt illeti.
Egyébiránt ha a tisztelt honvédelmi bizottmány jónak találná ez igen érdekes ügynek végképeni hasznos rendezéséül tán egy külön vegyes bizottmány lenne rögtön összeállítandó, melly a fentebb körülírt s egymástól különböző szabadcsapatokat érdeklő rendszabályokat kidolgozván, azokat felsőbb jóváhagyás végett a honvédelmi bizottmányhoz haladéktalan felterjesztendné.
Mészáros Lázár
Ered. tiszt. O. Lt. OHB 1849: 3536.
A Bizottmány az előterjesztést helyeslően vette tudomásul és az alábbi rövid választ adta rá:
A szabadcsapatok eránti javaslatai a minisztériumnak – úgy amint az, a f. év és hó 18-ról 1490/13. szám alatti felterjesztésben kifejtve van – a honvédelmi bizottmány által egészben helyeseltetvén, annak olymódoni elintézése a hadügyminisztériumra bizatik.
Ered. fogalm. O. Lt. OHB 1849: 3536.
