384.
Cibakháza, 1849 március 17.
Kossuth szózata Kecskemét, Nagykőrös, Cegléd, Abony, Szolnok és Kiskunfélegyháza városok lakóihoz.
A nemzet az elmult 3 hónap alatt folyt nehéz harczaiban önök segélyét függetlenségünk kivívására nem vette igénybe.
Harminczöt ezernyi, hazaszeretettől lelkesült hadsereg halad előre, megfenyíteni a haza szívében fészkelő katonai zsarnokot, ki a magyarnak ezredéves szabadságát szentségtelen kezekkel elrabolni rontott át a határon.
És ha van az igazságnak, van a népek szabadságának Istene, győzni fog e sereg, győznie kell, mert az ügy, a miért vérét ontja, a legszentebb, 15 millió szabad népnek a szolgaság jármátóli megmentése czélja.
Illy szent czélt olly istentelen ellenség irányában, nem lehet nem diadalkoszorúnak koronázni.
De kell, hogy a magyar nép szívében hordja a vágyat, a törekvést, miszerint e czél, mellyért vitéz hadseregünk vére foly, eléressék.
S el fog éretni kétségtelenül s túl rajta mindnyájunk nemzeti léte, és e létnek boldogsága virágzani, ha a nép, ha Önök akarják.
És akarniok kell, ha nem akarják, hogy halmaik felett unokáik átka lebegjen mind örökké.
Fel tehát magyar népe Kecskemétnek, Nagykőrösnek, Czeglédnek, Abonynak, Szolnoknak és Félegyházának, igazságos boszút állni a rablókon, kik szabadságod sírját jövének megásni.
Hadd leljék ők sirjokat a földön, mellyet megfertőztetni vakmerők valának.
Én bízom önök romlatlan magyar szívében, bízom hazaszerelmökben, mikép nem maradhat az tétlen, míg egy van, ki ellenséges lábokkal tapossa önök őseinek szent hamvait.
De egyszersmind e nemzet nevében rendelem és parancsolom, miszerint azon esetben, ha vitéz hadseregünknek sikerülend futamodásra kényszeríteni az ellenséget, fejszével, kaszával, kapával, úgy a miként és a hol lehet, a futó ellenséget megrohanja, egyes elmaradozó csapatait, szállongóit megsemmisítse, élelem- s lőszerszekereit, ágyúit elfogja, szóval minden erejét, tehetségét a futamodó rabló ellenség kiírtására fordítsa, mert ha a nép felkel, menthetetlen vesztébe fut az ellenség, melylyel a gyermek is bírhat, – mert üldözi őt a kétségbeesés nyomora és bűnérzetének ostora. A rendeleteket teljesíteni a szegény elárult s rabigába döntetni czélzott haza, saját maga érdekében szent és mulaszthatlan kötelességének ismerjék a közönségek, másként a nemzet elleni hűtlenség bűnsúlya alatt nem cselekedendvén.
Kötelességökké tétetik egyébiránt a közönségnek, hogy hadseregünk győzelmének első biztos hírére a harangokat félreveressék, felhívó jelül a népnek, hogy felkeljen megsemmisítni segítni a futó ellenséget, hogy ne maradjon belőle hírmondónak se.
Kelt a czibakházi táborban, mart. 17. 1849.
A nemzet nevében a honv. bizottmány elnöke
Kecskemétnek küldött eredeti: Bács-Kiskun
megyei Közlevéltár. Kecskemét 1849.
Megjelent a Közlöny március 20-i számában.
Kiadta Pap D.: Okmánytár, II. k. 376. s köv. l.