f)
f)
– Fribeisz István a komáromi vár parancsnokságánál
e. f.
f. évi április elsejétől számítandó és a hadi pénztárból nyerendő 70 pft havi fizetéssel, – valamint hivatása érdekében teendő szükséges utazásokra külön költséggel és alkalmas szállással ellátva – történeti jegyzőül a honvédelmi bizottmány által ezennel kineveztetik.*
A kinevezéseket megelőző pályázati felhívást l. előbb, 360. sz. alatt, 638. l.
Ugyanakkor a felsoroltak – márc 17-i kelettel – az alábbi utasítást kapták elvégzendő feladatukkal kapcsolatban:
N. N. küldetése czélja levén a magyar szabadságharcz történetéhez minden nagyítástól, költői himezés- vagy elferdítéstől ment hiteles adatokat összegyűjteni s a történetírás komolyságához illő alapos rajzát adni és fentartani az utókor számára a szabadságharczunknak.
Utasítattik történeti jegyző úr
1-ör: Rendeltetése helyét csak a hadparancsnok különös megbízása következtében s hivatása érdekében hagyhatván el, ügyekezzék magának időnként a leghitelesebb adatokat megszerezni s csak azokat jegyezni föl, mellyekhez semmi kétség nem fér.
2-or: Feladása leend úgy a nagyobbszerű ütközetekben, mint kisebb csatákban a sereg állása – mozdulatai – a csata egyes fordulatairól a leghitelesebb jegyzeteket tenni.
3-or: Mivel a szabadságharcz biztos jellemzésére elkerülhetlen a seregben időről időre inkább és inkább kifejlődő rendet és fegyelmet, vitézséget szemmel kísérni – egyik feladatának tartsa e hadi tulajdonok lépcsőnkénti kifejlődését híven följegyezni.
4-er: Szerezzen úgy a seregparancsnok, mint a többi egyesek vitéz tetteiről, s ezek neveiről s mindenről, mi a hadi életben feljegyzésre s emlékezetre méltó, hiteles tudomást magának ne csak küldetése idejétől kezdve, hanem a multra nézve is, s jegyzeteit időről időre küldje be a honvédelmi bizottmánynak.*
A felsorolt történelmi jegyzők közül Kőváry, Zalár és Friebeisz később, a Honvédelmi Bizottmány megszünte után a Szemere-féle belügyminisztériumnak küldték jelentéseiket, ott azonban úgy döntöttek, hogy a jegyzők által gyűjtött anyag a vallásés közoktatásügyi minisztériumra tartozik és a jelentéseket az anyaggal együtt oda küldték át. (1849-es belügym. eln. 166., 290., 329. sz., vallás- és közokt. min. eln. 1065., 1072. sz.)
Mindezekben a lehető legkevesebb, sőt semmi költészet, de annál több valóság legyen; a történeti stilnek megvan a maga nemessége és egyszerű magasztossága – ezt ügyekezzék sajátjává tenni, hogy a költöttnek a valóságtóli elválasztása nehéz munkájától e dicső harcznak egykori történetírója megkíméltessék.*
A kinevezett történeti jegyzők közül ketten hasznosították később a történettudomány számára az általuk összegyűjtött anyagot: Kőváry László 1861-ben adta ki Erdély története 1848/49-ben és Okmánytár az 1848/49-i erdélyi eseményekhez c. munkáit, Mészáros Károly pedig 1862-ben Kossuth Lajos levelezése a magyar szabadságharc karvezéreivel 1848/49-ben c. gyűjteményét. Zalár József: A Honvédvilágból (Bp. 1898.) c. visszaemlékezései nem forrásértékűek.
Ered. fogalm. O. Lt. OHB 1849: 3414.
Mellette felhívás fogalmazványa a fenti tábornokokhoz és a komáromi vár parancsnokságához, hogy a kinevezetteknek adjanak módot és alkalmat a hiteles adatok megszerzésére, valamint értesítés fogalmazványa a had- és pénzügyminisztériumhoz a kinevezésekről.
