311. Poroszló, 1849 február 27. Kossuth tudósítja a Honvédelmi Bizottmányt a kápolnai csata első napjáról.
311.
Poroszló, 1849 február 27.
Kossuth tudósítja a Honvédelmi Bizottmányt a kápolnai csata első napjáról.
Poroszló, 1849 február 27.
Kossuth tudósítja a Honvédelmi Bizottmányt a kápolnai csata első napjáról.
A Honvédelmi Bizottmánynak!
Poroszló, februar 27-kén 1849.
A tegnapi csata s táborunk különböző osztályainak ezen csata következtébeni állomás változásai bizonytalanságba hozván az iránt, hol találom a fővezért? kivel minden esetre elébb tartám szükségesnek találkozni, mint a békételenkedőkkel szóllani – tegnap este egy futárt küldék Füredről a fővezérhez azon kérdéssel, merre vegyem utamat, hogy vele ma találkozhassam? s magam Poroszlóra jöttem, hogy közelebb legyek a hadsereghez.
Fél órával 12 előtt vettem válaszát. – Csatában van a fővezér, csatában az egész sereg, így a fővezér állása óráról-órára sem lehetett előre meghatározható, sőt még csak az sem, hogy Eger vagy Árokszállás felé menve találhatom őt? – mert ez attól függ, mi győzünk-e vagy az ellenség, – ez azonban nem tartóztatott volna fel, mert ha valamelly »Streif patrouille« el nem fog, jobbra vagy balra majd csak a főhadiszállásra vergődünk – hanem egyszersmind Istennek hála azt írja, hogy az egyenetlenségek kiegyenlítvék, s káros dolog volna, ma valamelly személy változtatásokba ereszkedni, mert a tegnapi csatában mindenki kötelességét becsületesen, teljesítvén az elmozdítások rossz vért okozhatnának.* – Azt gondoltam tehát, a csata közepén nem tanácsos dolog bizgatni, ha baj nincs; s egy kurirt küldve újra a fővezérhez, attól függesztem fel most táborbai menetelemet.*
Dembinskinek a kápolnai főhadiszállásról Kossuthhoz intézett, febr. 27-én hajnalban írt levelét l. O. Lt. 1849: 3565. sz. alatt.
Kossuth a Dembinski és Görgey között első, febr. 22-i, majd febr. 24-i találkozásukkor kitört ellentét elsimítására indult el előző napon Egerbe. (Szemerének és Dembinskinek előzőleg Kossuthhoz intézett leveleit és a sereg vezetésében kifejlődő ellentétek ismertetését l. Steier i. művében, 91. s köv. l.)
Nagy – eldöntő csaták óráit éljük.
Ma öt óra reggeltől itt ott egy órai szünetekkel esti 5 óráig dörgött az ágyú, de mindig messzebb és messzebb s az égő falvak tüzei is, a mint egyik a másik után gyúlt, bizonyosnak mutatták, hogy seregeink előre, az ellenség pedig visszavonulásban volt.
A tegnapi ütközet eredményéről azon kívül, mit Szemerének múlt éjjel Egerben nyomtatott s ide csatolt placatja mond,* még a fővezér és Szemere hivatalos jelentései nyomán következőket tudok:
Szemere Egerben, febr. 26-án este kiadott nyomtatványban számolt be az első csatanap eseményeiről és felszólította a népet, hogy partizánakciókkal segítsen a hadseregnek a győzelem kivívásában. (A nyomtatvány mellékelve van Kossuth leveléhez.)
Dembinszki csakugyan jól látta előre már több napok előtt, hogy az első ütközet Eger táján lesz – az ellenség Pestről Hatvannak s Gyöngyösnek és ismét Pestről Árokszállásnak, s alkalmasint Szolnokról is nagy erőt vetett Eger felé – hihetőleg Schlickkel egyesülendő, ki Pétervásárnál állt. Az előrelátó fővezér közikbe veté magát, – mára számítá a csatát, azonban legyen, hogy az ellenség csatázni akart, legyen hogy némelly osztályparancsnokaink nagyon égtek az ütközetvágytól, tegnap délután 2 órakor csata kezdődött s a 3 órai hosszúságú vonalon erősen, mindenütt kifejlett. – És ámbár a mi seregosztályainknak úgyszólván fele tegnap még marschban volt, az ellenség mégis minden ponton visszaveretett, mi pedig a csata tért megtartók, – honnan 10,000 embernél többel erősödve ma reggel 5 órakor a nagy csata megkezdetett, – okom van hinni, jó eredménnyel.
Tegnap igen kevés veszteségünk volt, míg huszáraink egy divisio dzsidást (vagy mint mások mondják egy escadront) a szó szoros értelmében összevagdaltak, s »úgy hevertek uram, mint a csirke,« mint ma délben nekem egy huszár, mondá, ki sebet kapva hátrahozatott.
Ha Windischgrätz Schlickkel egyesült volna is, még sem lehetett ma erősebb, mint 20–24,000 s ennyi legalább – gondolom több – ami seregünkből is volt ma tűzben.
A fővezér igen sajnálja, hogy tegnap sok munitio lövetett el; s ma már két levélben ír sürgetőleg, hogy tartalékmunitiót ágyura és puskára valót teremtsek ide rögtön – kérem azért a Bizottmányt minden kitelhető erélyt megfeszítve Füredre minél több munitiot küldetni, s erre éjt napot felhasználtatni.
Minden óra roppant fontossággal bir.
Bizzunk!
Ide Füredre kérek azonkívül Répásy tábornokhoz annyi puskamíves szerszámot küldeni, amennyit Debreczenben kapni lehet – s ha ott nem kapható, Nagyváradról, Károlyból, Nagybányáról stb. – Répásy tábornoknak vannak rossz puskái, vannak jó puskamesterei, de semmi szerszáma.
Üdvözlöm Önöket
Kérem megnyugtatásul e levél tartalmát nőmmel is közölni.
Kossuth
S. k. eredeti. O. Lt. Belügymin. 1849. Rendőri és
Postaoszt. 478/1. (214. rakt. sz.)
Postaoszt. 478/1. (214. rakt. sz.)
