237.
Debrecen, 1849 február 13.
Kossuth válasza Vadász Manó szegedi polgármester katonai segítséget kérő feliratára.
Vadász polgármester febr. 10-i jelentésében közölte Kossuthtal, hogy a szerb felkelők, miután Óbecsét, Zentát, Török- és Magyarkanizsát és a Bánátot elfoglalták, előző napon Szőreget is megrohanták s onnan a gyenge nemzetőri erők megszaladtak. Kérte Kossuthot, vegye fontolóra, milyen mérhetetlen kárt jelentene az országra Szeged elvesztése s ezért utasítsa Vécsey tábornokot hogy seregéből néhány harcedzett zászlóaljat küdjön vissza Szeged védelmére. Kossuth válasza:
Szeged városa közönségének.
Polgármesterüknek a szőreghi veszteséget tudató s rendes katonai erő segítséget sürgető levelükre röviden válaszolom, hogy Damianics tábornok parancsot kapott egy erős brigádával, saját személyes vezérlete alatt Szeged tájára sietni, minden erőt öszpontosítani, s a rabló ráczokat visszaverni.
A nemzet ez által roppant áldozatot hoz Szegednek. De Szeged városa közönsége gondolja meg, hogyha ezen vitéz tábornok s erős brigádája a nép részérőli erélyes támogatás miatt, ott soká vesztegelni volna kénytelen, meglehet, hogy Szeged védelmének a nemzet élete eshetnék áldozatul.
Azért tehát szedje össze Szeged, Vásárhely és vidéke minden erejét, s maga magát segítsen védeni – mert ha egy rabló népcsorda előtt a magyar fegyveres nép megfut, mint Szőreghnél megfutott, akkor a vidéket nem a kormány, de Isten maga sem képes megmenteni.
Csatában száz közül egy-kettő meghalhat – talán – ez lehetséges, de nem bizonyos, a bátor ember ahelyett, hogy maga halna meg, ellenségét teríti földre – a gyáva ellenben meghal mind bizonyosan, mert a vad ráczok leölik őt, feleségét, gyermekeit, kegyetlenül és felpörzselik házát, vagyonát.
Azt gondolom, nem nehéz a választás. És mégis Önök polgármestere azt írja, hogy a vásárhelyi lovas nemzetőrök futnak, a szegedi nép pedig megrémült és fél. – Félelem még senkit sem mentett meg a bajtól soha. Szeged és Vásárhely együtt közel 100,000 magyar! és ez fél hogy Szőreghről 7000 rácz rabló erőt veszen rajta.
Én láttam Szeged népét megesküdni, hogy a hazát menti meg, hallottam asszonyait mondani, hogy piszkafával is leverik a ráczokat; s most azt írja polgármesterük Szeged városa nevében, hogy »Vásárhely szalad és Szeged fél 7000 rácztól.«
Önök segítséget kértek a rabló rácz csorda ellen. Ime a kormány a nemzet rovására leküldi Damianich tábornokot, a ráczok rettentő ostorát egy erős gyalog és lovas brigádával. Isten adja, hogy Szeged félelmének miatta a nemzet maga ne vesszen el.
Azonban leküldők; de megkívánjuk, hogy Szeged ezen erős hadcsapatra támaszkodva védje magát férfiasan, mert hiszen most ott nem is a hazáról, hanem csak önmagukról saját életükről, saját vagyonukról van szó. Emlékezzenek meg, hogy Szeged megvédése még a hazát nem menti meg, sőt ha tíz mértföldnyire egy rácz sem közelítene Szegedhez, de idefent egy eldöntő csatát elvesztenénk, ezen vesztett csatával Szeged is elveszne menthetetlenül – de elveszne a haza is! Az igazság Istene őrizzen ettől!
Szeged nem Szegednél mentetik meg, a ráczok nem a Bánságban győzetnek le, Arad, Temesvár nem Aradnál, Temesvárnál vétetik be, – mindez idefenn történhetik csak. Ha Windschgrätz legyőzetik, a rácz lázzadás magában megszűnik. A kígyónak, mellynek feje széttiportatott, tagjai rángatózhatnak egy kissé, de nem harapnak.
Azért tehát bátorodjanak fel Önök, és siessenek. Damianics megmenti Önöket, ha nem félnek, hanem bátor férfiakul csatlakoznak hozzá, s védelmezik magokat.
Isten Önökkel. Miskolcz, Kassa, Eperjes, Lőcse, Eger, Gyöngyös ki van ragadva az ellenség kezeiből Szeged csak úgy veszhet el, ha maga magát elveszti.
Debreczen febr. 13. 1849.
a honv. bizottmány elnöke
Kossuth Lajos
S. k. litografált, eredeti, Hadtört. Lt. 1848/49-i vegyes iratok. 24. fasc.