b) Utasítás a hadügyminisztériumnak a németnyelvű levelezés és a Bocskay-csapat tisztikarának kinevezése ügyében:
b) Utasítás a hadügyminisztériumnak a németnyelvű levelezés és a Bocskay-csapat tisztikarának kinevezése ügyében:
Sillye Gábor kormánybiztos fölterjesztést tőn a hadügyministeriumból kibocsátott azon rendeletek ellen, mik német nyelven adatnak ki a Bocskay-csapatokhoz.
Tekintve a hadügyministeriumnak azon kényszerűségét, minélfogva ügyvezetéséhez oly, egyébiránt jeles és szakértő férfiakat kellett alkalmaznia, kik magyarul nem tudnak, nem teszek az ellen semmi nehézséget, hogy e ministerium saját tárgyalásaiban idegen nyelvet használhasson, hanem az ezredekhez, de kiváltkép a honvédzászlóaljakhoz kibocsátandó rendeleteket magyarul kérem szerkesztetni. Ezt a törvény is parancsolja. De meg a magyar nép igényei is érzékenyen volnának sértve, ha a katonai rendeletek nyelve ismét németté válnék. Miután Hadügyminister úr nagyérdemű kormánya alatt már ez előtt többnyire magyarul adattak ki, annál fogva kérem a ministeriumot, lássa el irodáját oly egyénekkel, kik a bár németül fogalmazott rendeleteket magyarra áttegyék, s adja ki rendeleteit, a mennyire csak lehet, úgy mint már a múlt hónapokban történt, magyar nyelven. Továbbá
Sillye kormánybiztos a Helley és Kürthy őrnagyok által tett tisztikari ajánlatok s ezek nyomán történt kinevezések ellen is fölterjesztést tőn, annyiban, hogy a hajdúságból alakított szabad ajánlkozású csapatokhoz nem hajduk, sőt még csak magyarul sem tudók neveztettek ki, a hajdu ifjuság és szolgált katonai egyének mellőzésével.
E részben is figyelmeztetnem kell a ministeriumot, miként a Bocskay csapatok nem az ujonczállítási kötelezettség alapján, hanem teljesen önkénytes ajánlkozás s azon a hajduságra nézve speciális fölhívás nyomán alakíttatnak, hogy kitűzetvén Bocskaynak zászlaja, a hajduság fölszólíttaték, miszerint mint egykor ősei, a magyar szabadság kivívásáért verzettenek, úgy most ők, az unokák e kivívott szabadság megtartásául álljanak ki a síkra.* E csapatok tehát tisztikaruk megalakítása körül is méltán, joggal megigényelhetik, hogy az a lehetségig hajdukból eszközöltessék. Lehet e csapatokat elbocsátani, ha tisztán hajdukból ki nem állíttathatnak, hanem ha megtartatnák, a hozzájok intézett fölhivás alapeszméi s az ebből következő kényszerűség iránt méltányos tekintettel lenni elkerülhetetlen. Óhajtom tehát, hogy a ministerium adandó alkalmakkal a hajdu csapatok tiszti karának szerkesztése körül elmondottakra figyelemmel lenni sziveskedjék.
V. ö. az előző kötetben a 398/h sz. rendelettel, 629. l.
Fogalm. Kossuth s. k. kiegészítéseivel. O. Lt. OHB 1849: 1635.
