185. Debrecen, 1849 február 6. Kossuth válasza Szemere Bertalan február 4-i és 5-i két jelentésére Görgeyvel és a seregek élelmez…
185.
Debrecen, 1849 február 6.
Kossuth válasza Szemere Bertalan február 4-i és 5-i két jelentésére Görgeyvel és a seregek élelmezésével kapcsolatban.
Debrecen, 1849 február 6.
Kossuth válasza Szemere Bertalan február 4-i és 5-i két jelentésére Görgeyvel és a seregek élelmezésével kapcsolatban.
F. hó 4-ik és 5-ikéről kelt hivatalos jelentéseire következőkben van szerencsém válaszolni:*
Szemerének a két idézett jelentése nem ismeretes. Az iktatókönyvi bejegyzés szerint az elsőben azt jelentette Szemere, hogy a tokaji, tarcali és sárosi állomásokat elfoglalta és az ellenség takarodik kifelé, a másodikban a tiszai középponti sereghez egy polgári biztost kért kineveztetni.
Görgeyre vonatkozóan értesíthetem Önt, mikép ő pénteken reggel két dandárral Iglón volt, hol vele vala Hudoba Antal küldöttem, ki onnan Miskolczra jövén, azt tapasztalta, hogy hétfőn Miskolczon az ellenségnek nem volt több 400 emberénél, előőrsei azonban Harsányig fel valának állítva. Hudoba beszéli, mikép vasárnap kemény ágyúzást hallott s az ellenségből számosabb futamlókat látott, kik nem tudni, Tokaj táján-e, vagy pedig Görgey serege által szalasztattak meg? Görgey eljárását Ön megfoghatatlannak, sőt illedelmetlennek is nevezni, – én azt még többnek tartom, mint illedelmetlennek, – de erről most még szólani korán és káros volna; majd elkövetkezik ennek ideje.*
Az utolsó mondat eredetileg, Vachott fogalmazásában – amire azonban kétségtelenül Kossuth szószerinti utasítása szolgált alapul – így hangzott: de erről mindaddig, mig seregét rendelkezésünk alá nem kaptuk, szólani korán és káros volna, majd nevén keresztelendjük a gyermeket. Az átalakítást Kossuth sajátkezűleg végezte el.
A Közlöny iránt rendelést tettem. A februári számokat küldöm, a magokat kitüntetett közvitézek jutalmaztatása végett kivánt 100 darab magyar aranyat küldöm.
Mi pedig engem leginkább érdekel, a sereg élelmezését és dijilletményét illetőleg írja Ön, hogy a Perczel-Répássy-Görgey táborban csak haditanácsilag 10 krt kap a legény s e kívül 1/2 hust ingyen. Megkerestem ez ügyben a hadügyministert s írott válaszát ide mellékelve küldöm Önnek… Én e jelentés nyomán nem tudok eligazodni teljesen... s azért azt kívántam a hadügyministeriumtól, hogy a seregek dijilletéke iránt az egyenlőség s jobb ellátás alapján adja be a szabályozást, melly minden táborba elküldessék. Még ez ideig nem jutott hozzám, talán ma estve kapom meg. A táborok élelmezése s dijaztatásának mindenesetre az egyenlőség alapján kell megtörténnie, de nem az alsóbb, hanem a felsőbb illetményi fokozat szerint. Ezen fokozat úgy vélem, a 10 kr s fél font hús leszen.
Végül a középponti tiszai sereghez egy erélyes élelmezési biztost kér ön rendeltetni. Sillye Gábort vélné jónak. Ez azonban nem a legerélyesebbnek mutatkozott* s beteges is... Jobb lesz tehát ennél biztosul Kövér György Böszörményből, ki a megyei igazgatási életben is jártas, azontúl erélyes, munkás férfiú. Tessék tehát országos biztos úrnak, ha jónak látja őt felszólítani s alkalmazni.
Sillye a Bocskai-csapat szervezése során nem tudta kivívni Kossuth megelégedését. (L. előbb, 95. sz. 178. s köv. l.)
Vécsey tegnap Szentesen volt, 8–9-kén Török Sz. Miklóson lehet, Damianics 8-kán Orosházán, 10-kén Csongrádon lesz;* ha Önök Görgeyvel egyesülhetnének és semmivé tehetnek Schlikket, az alsó seregeink pedig az alatt a concentrationalis pontokra érnek, azt hiszem, nem sokára visszaszáll a nemzet lobogója a fővárosba.
V. ö. előbb, a Dembinskinek írottakkal, 340. l.
A legszívesebb barátsággal.
Fogalm. Kossuth s. k. kiegészítéseivel. O. Lt. OHB 1849: 1559.
