c) Rendelet Szatmár városához a foglyok befogadására:
c) Rendelet Szatmár városához a foglyok befogadására:
Szükséges vala, hogy az ellenségtől elfogott s most Nagyváradon elhelyezett tisztek Önökhez szállíttassanak, Önöknek hazafiúi gondosságára, s erélyes őrködésére bízassanak. Az ellenség a haza seregeiből elfogott tisztekkel embertelenül, alacsonyítólag s úgy bánik, mint megannyi criminális vétkesekkel; megfosztja öltözetöktől, szabadságukban börtönszerűleg korlátozza, sőt az élelmi első szükségekben is nélkülözésekkel kínozza. De a magyar kormány ez inhumanitást nem követi, az elfogottak irányában a legemberibb, sőt emberséges bánásmódot rendelt, első szükségeikről s becsületes elhelyeztetésök felől tisztességes gondoskodást parancsolt, sőt meg kell vallani, irántok annyira túl kegyelmes volt, miszerint a népnek és saját fegyvereseinknek moralis érzete bántódék meg már az által, hogy még saját seregünk sanyaruságban küzdi a háza megmentésének nehéz harczait, addig az idegen s alkotmányunk s nemzetiségünk eltiprásául betolakodott foglyok sorsáról oly kedvezőn volt gondoskodva. E kíméletes bánalom azonban Nagyváradnak mostani igen jelentékeny fontossága mellett veszélyessé válhatna, annyival inkább, mivel a fogoly tisztek a nekik engedett szabadsággal visszaélve oly érintkezéseket rendeztek magoknak az ellenséggel, minélfogva annak munkálkodásairól képesek voltak magánál a kormánynál hamarább, sőt sokszor olyankor is, midőn ez nekünk nem sikerült, tudomást szerezni, a midőn az ügyünknek kedvezőtlen híreket bosszantó gúnnyal bocsájták közhírré, miszerint a lakosságnak erre fogékonyabb részében mételyes lehangoltságot támasszanak. – Nehogy tehát e foglyok Nagyváradra, s a benne elhelyezett annyiféle készleteinkre nézve veszélyessek lehessenek, intézkedéseket tőn a honvédelmi bizottmány, hogy ezen fogoly tisztek, számra nézve 80 körül – Nagyváradról Önök városukba tétessenek át. Önök pedig utasíttatnak, hogy a mennyiben városukban netalán még nincsen térparancsnoksága ezt azonnal a helybeli nemzetőrség tisztikarából megalkossák, becsületes, erelyés, de egyszersmind emberséges bánásmódú férfiakat választván meg e czélra. A megérkezendő foglyok azonnal a térparancsnokság gondviselése alá lesznek adandók. Elhelyezésekről és szállásolási elláttatásokról kellő gondoskodás történjék – a lakbér, fa, és a mennyiben egyiknek vagy másiknak ágynemüje nem volna, az ágybeliek ára innen készpénzül fognak megtéríttetni. Nappal a kijárásuk szabad legyen ugyan, de látogatásaik, más személyekkel érintkezéseik, s minden környezetök politialis felvigyázat alatt tartassanak. Éjjente a kijárás teljesen tilalmáztassék, s esténkint a meghatározandó takarodó óra után senki kinnmaradni ne engedtessék. Általában a foglyokkali bánásmód olyan legyen, miszerint az emberiség, az emberség és tisztesség semmiképpen ne hiányozzanak belőle, miszerint ellenben akadályozva legyen általa, nehogy a foglyok, helyzetük viszonyaival visszaélhessenek, az ellenségnek kémei s tudósítói, s mi népünknek tévesztői lehessenek. – Önöktől s hazafiúi buzgóságoktól a honvédelmi bizottmány teljes reménnyel várja el, hogy az épen oly nehéz, mint nagyfontosságú megbízásnak úgy fognak megfelelni, a mint ezt a nemzet becsülete és biztossága igénylik.
Az OHB 1849: 1420. sz. rendelet egykorú másolata O. Lt. Hadügymin. 1849: 2552.
