a) Utasítás Dembinskinek, Répássynak és Asbóthnak:
a) Utasítás Dembinskinek, Répássynak és Asbóthnak:
Ámbár a kormány ismételve is rendelkezett az iránt, hogy a nép a hadjárat által ne terheltessék, fuvarozásra, élelmezésre és takarmányadásra ingyen ne kényszerittessék, mégis naponként majd iminnen, majd amonnan megújulnak a panaszok, hogy az átnyomuló katonaság a népen zsarolásokat követ el. Így nem csoda, ha a nép aztán ügyünk iránt, mellynek magasztosságát sajátjává tenni a pillanat terheltetése miatt szűk elméjével nem tudja, magát semlegesen, sőt tán éppen idegenkedéssel is viseltetik.
A kormány jól tudja, hogy a visszaélések a parancsnokság tudtán kívül történnek, de azt is tudja, hogy ezen visszaéléseket, jogtalan és rossz következéseket szülő zsarolásokat tűrni nem lehet, nem szabad.
Kérem azért altábornagy (tábornok, alezredes), urat, a parancsa alatt álló csapatok minden tisztjeinek szoros felelet terhe alatt újabban is lelkiismeretökre kötni, miképp a legénységet ily, a nép hangulatát irányunkban ellenségessé tevő visszaélésektől a legszigorubb fegyelemszabályok által eltartóztatni mulaszthatlan kötelességöknek ismerjék.
A fuvarozás, mint ez a közzétett rendeletben is világosan áll, mindenütt készpénzzel fizetendő; az élelmezésre pedig minden legényért főzelék s elkészítés fejében a hálási illetőségen kívül 3 pengő krajczár adandó.*
V. ö. a balmazujvárosiak panaszára jan. 26-án kiadott rendelkezésekkel, 123. sz. alatt, 240. l.
Ezen rendszabályok szoros megtartásáért az alsóbb tisztekről fogva a felsőbbekig, mindenki felelősnek tekintessék.
Nekünk a nép sympathiája még akkor is szükséges, ha az csak szavakban mutatkozik, ne hagyjuk tehát, hogy az tettekben mutatkozó antipathiává változzék át.
