9. Budapest, 1848 szeptember 27. Kossuth beszámolója honvédtoborzó körútjának első szakaszáról, hozzászólása a szept. 25-én kiado…
9.
Budapest, 1848 szeptember 27.
Kossuth beszámolója honvédtoborzó körútjának első szakaszáról, hozzászólása a szept. 25-én kiadott királyi leiratokhoz és javaslata a néphez intézendő kiáltványról.
Budapest, 1848 szeptember 27.
Kossuth beszámolója honvédtoborzó körútjának első szakaszáról, hozzászólása a szept. 25-én kiadott királyi leiratokhoz és javaslata a néphez intézendő kiáltványról.
Az események szeptember 27-én torlódva követték egymást. Hírek jöttek a magyar tábor további hátrálásáról, elterjedt a nádor lemondásának híre, megjött a királyi válasz, amely a Batthyány Lajos által felterjesztett minisztériumot elutasította és Vay Miklós bárót bízta meg új minisztérium alakításával,* azonkívül érkezett két más királyi leirat is: az egyik Lamberg Ferenc tábornagyot teljhatalmú királyi biztosként küldte ki Magyarországra a »törvényes rend helyreállítására« a másik a hadsereget szólította fel, hogy »térjen vissza a zászló alá, amelyre felesküdött.«* Noha ezen a napon délelőtt már volt ülés, a képviselők egy részének kívánságára az elnök este 11 órára újabb ülést hivott össze, amelyen Madarász László ismertette a fejleményeket s felolvasásra kerültek a királyi leiratok is. Kossuth – akiért maga Madarász ment le Szolnokra – oldalán karddal jelent meg s Madarász után mindjárt felszólalt:
Kiadva Pap D.: Okmánytár Magyarország függetlenségi harcának történetéhez 1848–49. II. k. 78. s köv. l.
U. o.
Fegyveresen jelenek meg a képviselőházban e perczben nem azért, mert tökéletes meggyőződésem szerint e hazának megmentése végett mindnyájunknak fegyverére és karjára szükség van, hanem azért, mert vasárnapi bejelentésem szerint* oda voltam a népfelkelés rendezésére. Három nap alatt néhány népesebb városokat, Czeglédet, Kőröst, Kecskemétet, Abonyt és Szolnokot, személyesen megjártam, s mondhatom, hogy a magyar népet a hon megtartására s az alkotmányos szabadság biztosítására elannyira késznek találtam hogy csak öt helyről is már részint kiindult, részint rendeltetése helyére ért, részint útban van, és 24 óra, az utolsó rész pedig legfeljebb 48 óra alatt oda ér 12.000 ember körülbelül. (Éljen!) Hanem kötelességemnek véltem, mielőtt a rám bízott munkálkodásban eljárnék tovább, tájékozni a körülmények iránt magamat, s azért ma visszajöttem pár órára, és mély megütközéssel értesültem azokról, miket az előttem szóló követ felolvasott.
V. ö. előbb, 26. s köv. l.
Mi a nádornak lemondását, s a miniszterelnök áltál proponált ministerium megnemerősítést illeti, erről majd szintén fogunk tanácskozni; most én hát csak arra szorítkozom, mire nézve az előttem szóló képviselő indítványt tett.* Egyszerűen szólva tisztelt képviselőház, mert nem akarok dictiózni, gróf Lamberg Ferencznek ministeri ellenjegyzés nélkül Magyarország hadseregének és fegyveres csapatjainak főparancsnokává kineveztetése röviden annyi, mint a magyar alkotmánynak eltörlése, és igen ügyes fogás arra, hogy a hadsereget, mellyet ha más vezérek vezéreltek volna, már eddig egy pártütő sem tapodná az elárult szegény árva hazának földét, ügyes fogás, mondom, hogy a hadsereg, melly lelkesülve van a törvényesség és a haza iránti hűség érzetétől, a győzelem perczében állíttassék meg, midőn semmi árulással nem tudják megállítani, és kezére játszák egy parancsnoknak, kit ministeri ellenjegyzés nélkül az alkotmány felforgatására neveztek ki! Ez a taktika, és mit akarnak vele elérni? A felolvasott irományban megvan: az ausztriai birodalomhoz tartozó magyar és egyéb tartományok egységét stb. Hát hol van megírva, hogy Magyarország valaha az ausztriai birodalomhoz tartozott?! Továbbá ki van fejezve világosan, hogy az első Magyarország kormányzatát akarja semmivé tenni,* a második Magyarországot kitörölni a létező nemzetek sorából.* Tehát az előttem szóló képviselőnek indítványával egyetértve rögtön, kérem a styluson most ne méltóztassanak scandalisalódni, feltettem egy határozatnak javaslatát, mellyet kívánnám, hogy a ház fogadná el, s tenné közhírré nyomban, s addig egyebet ne csináljunk, míg e dolgot közhírré nem tesszük. Részemről csak annyit nyilatkoztatok ki, ha netalán a háznak többsége, sőt egyetértése nem követné, mert lehetetlen feltennem, hogy egy ember akadhatna, ki azon igen világos dolgot, miszerint Magyarországon a király semmi rendeletet miniszteri ellenjegyzés nélkül nem adhat ki, kétségbe vonná, részemről legalább kinyilatkoztatom, hogy én, mint a népnek egyik képviselője, ha valaki az illyen módoni kormányzatot érvénytelennek nem nyilatkoztatná, magam részéről tenném meg a protestátiot Magyarország alkotmányának eltörlése ellen (éljen), mert érdemetlennek tartanám magamat a székre, mellyen ülök, ha mint nemzetnek képviselője azon perczben, mellyre tudomásra jön, hogy Magyarország alkotmánya felforgattatik, isten és világ előtt fel nem szólalnék, s meg nem mondanám a nemzetnek, hogy én, egyik szegény, de hű képviselője a népnek, azt mondom, hogy az illyen kir. rendelet érvénytelen, hogy annak engedelmeskedni senki sem tartozik. (Helyes). Tehát ha méltóztatnak megengedni, felolvasom alázatos javaslatomat. A határozat illy formán szólhatna:
Madarász azt indítványozta, hogy a Lamberget kinevező iratot törvénytelennek nyilatkoztassák ki, mivel ellenjegyzés nélkül adták ki, s tekintsék hazaárulóknak azokat, akik Lambergnek engedelmeskednek.
T. i. a Batthyány minisztériumát visszautasító és Vay Miklóst megbízó leirat.
A Lamberget teljhatalmú biztossá kinevező leirat.
A nemzet képviselői a nemzethez és különösen az országbani hadsereghez és mindennemű fegyveres csapatokhoz!
A f. évi pozsoni országgyülésen alkotott III-ik t. cz. 3. §-ában ez foglaltatik:
»Ő felségének bármelly rendeletei, parancsolatai, határozatai, kinevezései csak úgy érvényesek, ha a Budapesten székelő ministerek egyike által is aláiratnak«.
Ezt a király elfogadta, helyeselte, s megerősítette, a törvénybe iktatott ezen szavakkal:
»Mi Első Ferdinánd Isten kegyelméből austriai császár, Magyar- és Csehország e néven ötödik királya stb., stb. a fenérintett törvényeket és az azokban foglaltakat helyeseknek, kedveseknek és elfogadottaknak vallván, hozzájok királyi megegyezésünket és jóváhagyásunkat adtuk, s azokat királyi hatalmunknál fogva elfogadtuk, helybenhagytuk, helyeslettük és megerősítettük, biztosítván a hű Karokat és Rendeket a felől, hogy minden, a fentbeiktatott törvényczikkelyekben foglaltakat, mind mimagunk megtartjuk, mind pedig minden más hiveink által megtartatjuk,« stb., stb.
Ferdinánd m. k. (királyi pecsét)
Ellenjegyezve
gróf Batthyány Lajos által.*
gróf Batthyány Lajos által.*
L. az 1847/48-i országgyűlés Irásai-ban, 227. l.
Így szóll a törvény, melly Magyarország kormányzatának törvényes önállását és felelősségét biztosítja.
Ezen törvény szerint ő felségének a királynak minden olly rendelete, parancsa s kinevezése, melly Budapesten székelő ministerek egyike által is aláírva nincs, érvénytelen s az illy érvénytelen rendeletnek engedelmeskedni: törvény- és alkotmánysértés.
A nemzetnek ő felsége által országgyülésre egybehívott, és a nép által szabadon választott képviselői tehát megütközéssel tapasztalták, hogy ő felségének nevében Bécsből sept. 25-kéről ministeri ellenjegyzés nélkül kelt s Magyarország népeihez és a Magyarországbani hadsereghez intézett nyomtatott nyomtatványok adattak ki, mellyek szerint: minden Magyarországon lévő hadi seregek és akármilly nemű felfegyverzett csapatok gróf Lamberg Ferencz tábornagy főparancsnoksága alá rendeltetnek.
És mivel ezen állítólagos rendelet, Budapesten székelő magyar felelős minister által aláirva nincs: – az tehát az 1848: 3-dik sarkalatos törvényczikk szerint merőben érvénytelen.
Mivel ő felsége a királyi szavával szentesített ugyanazon 1848-ki 3-ik t. cz. szerint a végrehajtó hatalmat nem máskép, mint csak a törvények értelmében, független magyar ministerium által gyakorolhatja.
Mivel, ha ministeri ellenjegyzés nélkül kiadott rendeletek által kormányoztatnék az ország, s nem a felelős ministerium utján kinevezett főparancsnok kezeibe adatnék az országbani hadsereg: ez annyit tenne, mint Magyarország önálló felelős kormányzatát megsemmisítni, az ország kormányát felforgatni, s a nemzet szabadságát elnyomni.
Annálfogva a nemzet képviselői, azon kötelességnél fogva, mellyel az ország alkotmányának megőrzésére kötelesek, ezennel a fentebb érintett, s ministeri ellenjegyzés nélkül kelt állítolagos királyi rendeleteket, ha ezek nem koholt irományok is, törvényteleneknek, érvényteleneknek és semmit érőnek nyilatkoztatják.
Gróf Lamberg Ferenczet a magyarországbani hadseregek és akár milly nemű fegyveres csapatok főparancsnokságától ezennel a törvény s alkotmány nevében eltiltják.
Az országbani minden hadseregnek s akár milly nemű fegyveres csapatoknak, tábornokoknak, hadi- és várparancsnokoknak, tiszteknek és fegyveres vitézeknek a törvény nevében megparancsolják, hogy gróf Lamberg Ferenczet főparancsnoknak elfogadni, őt annak nézni s tekinteni, s neki mint illyennek engedelmeskedni ne merészeljenek; hanem az ország törvényéhez és alkotmányához esküvel fogadott kötelességök szerint hívek maradjanak.
A nemzet képviselői a törvényre s azt szentesítő királyi esküre támaszkodva kinyilatkoztatják, hogy gróf Lamberg Ferencz, ha az országbani hadsereg s akár milly nemű fegyveres csapatok főparancsnokságát elfogadni merészelné, s az országbani hadsereg és fegyveres csapatok összesen és egyenkint, ha őt főparancsnoknak elfogadni, s neki mint ilyennek engedelmeskedni merészelnének, az alkotmány és nemzeti szabadság felforgatásának bűnébe esnek.
A nemzet képviselői kinyilatkoztatják, hogy mindazon akár polgári, akár katonai hivatalnok, ki a fenérintett érvénytelen s alkotmány felforgató állítólagos királyi rendelet sikeresítéséhez, vagy annak terjesztéséhez, segéd kezet nyujtana, magát az ország törvényes alkotmánya felforgatásának bűnében részesítené.
A nemzet képviselői kinyilatkoztatják, hogy valamint magukat az ország alkotmányának sértését hallgatólag el nem tűrni köteleseknek érezik, ugy az ország alkotmányának csonkítatlan megőrzését az összes nemzet törvényszerűségétől megvárják.
Ezen határozat a ministerelnök és a képviselőháznak honvédelmi bizottmánya által azonnal közhírré teendő, a legsebesebb uton, minden hatóságoknak, s különösen a pártütő és lázadó ellenség előtt álló vitéz hadseregnek és fegyveres csapatoknak megküldendő, mellyeknek alkotmányhozi hűségétől és vitézségétől megvárják a nemzet képviselői, hogy e szegény elárult magyar hazát az azt megtámadott fegyveres ellenségtől, bátor győzelemmel, haladék nélkül megmentsék, s megtisztítsák; – s ezzel magokat a magyar haza, és törvényes szabadság megmentőinek dicső nevére érdemesítsék.
A ministerelnöknek és a honvédelmi bizottmánynak határozatilag meghagyatik, hogy az ország védelmét s minden védelmi pontjait az alkotmány iránti hűségnek biztosítsák.
Senki máskülönben az alkotmány felforgatása bűnének súlya alatt cselekedni ne merészeljen.
Kelt a képviselőháznak 1848. september 27-kén tartott törvényes ülésében.
Záborszky Alajos m. k.
jegyző
jegyző
Pázmándy Dénes m. k.
elnök
elnök
(Mindnyájan felállván helyeikről, közegyetértéssel elfogadják).
Elnök: Nem kíván senki szólani? (Nem.) Tehát Kossuth képviselő által indítványozott határozathoz a ház felállással hozzájárulást nyilvánítván, azt a ház végzésének ezennel kimondom.
Kossuth: Annyit adok még hozzá, hogy ezen határozatnak szétküldését a ministerelnök és a ház honvédelmi bizottmánya nyomban eszközöljék. Nem tudom, jól vagyok-e értesülve, hogy a ministerelnök nincs Pesten.* (Nincs!) Ebből tehát az következnék, hogy a honvédelmi bizottmány effectuálja a határozatot és nyomassa ki. Bátor volnék még egy határozatot alázatosan indítványozni, a mi annyiból áll, hogy a biztosoknak kiküldetése iránt névszerint ne méltóztassék a ház határozni, hanem a honvédelmi bizottmányt úgy megbízni a biztosok kinevezésére, hogy a háznak akármellyik tagja, kit e végett felszólítand a bizottmány, a megbízást rögtön elfogadni kötelességének tartsa. (Helyes).
A királyi leiratok vétele után Batthyány azonnal a táborba utazott, azt remélve, hogy Lamberget Jellacsics táborában találja s tárgyalásokat kezdhet vele.
Elnök: A határozat elfogadtatván a ház által, Kossuth képviselőtársunknak második indítványára nézve felszólítom a házat, nyilatkozzék arra nézve, hogy ezen határozatnak végrehajtása a ministerelnökre és a ház által kinevezett honvédelmi bizottmányra lévén bízva, miután a ministerelnök nincsen jelen, tehát a honvédelmi bizottmány rögtön intézkedjék; akik ezt elfogadják, álljanak fel. (Mindnyájan). Tehát hogy a hadsereg közé ki vigye meg ezen határozatot, arra nézve Kossuth indítványa az volt, hogy a 6 tagból álló honvédelmi választmányra lévén a végrehajtás bízva, mondassék ki, hogy azok menjenek el, kiket meg fog bízni a választmány. (Elfogadjuk.) Ha nincs senkinek az ellen észrevétele, tehát végzésképpen kimondom. Van-e még valami tárgya a mai ülésnek? (Nincs.)
Kossuth: Tárgya ugyan volna. Nevezetesen bátor volnék kérdezni, hogy hivatalosan a ház előtt fekszik-e a nádornak a lemondása?
Elnök: Az csak a tanácskozásban olvastatott fel, s a ministerelnök visszakérvén az iratokat, nála vannak.* Tehát ha holnap az ülés megnyíttatik előbb, mintsem a ministerelnök visszatér, az iratokat a ház elébe nem lehet terjeszteni. Egyébiránt ma a tanácskozmánynak az volt a határozata, hogy holnap 10 órakor jöjjünk össze, és ha a ministerelnök addig megjön, nyilt ülés lesz, mert lesz tárgy: ha pedig nem jön meg, akkor a ház tanácskozmányba fog összeülni, s ha más tárgy adná magát elő, mellyre nézve a háznak bizottmánya szükségesnek tartaná a nyilt ülésben hozandó határozatokat, akkor nyilt üléssé változik által. Ebben történt a megállapodás.
A nádornak Bécsből Batthyányhoz irt leveleit, köztük lemondólevelét is eredetiben, l. O. Lt. Kossuth-Archiv 489. fasc. (Közli Károlyi Á.: Batthyány Lajos főbenjáró pöre, II. k. 31. l.)
Kossuth: Azt akarom mondani, ha előttünk feküdnék a lemondás, minthogy igen fontos dolog, mi hamarébb kívánnék intézkedni. De megvallom, mindenek felett szükségesnek tartom azt, hogy az annyi bajjal, gonddal és áldozattal összeteremtett lelkes magyar hadsereg ne engedtessék áldozatul semmi ármánynak. És azért a határozatnak végrehajtását legszükségesebbnek tartom. Azért voltam egyike azoknak, kik ma az ülés megtartását kívánták. Egyebet ma nem kívánok előterjeszteni.
Közlöny, szept. 29.
