b)
b)
Szólnok, Sept. 26. este.
Kedves Angyalom!
Vettem kedves kezed sorait; de lelkemnek mondhatatlanul fájt az aggodalom, a roskadozó csüggedés, melly sorain végig ömlik. Irtsd ki lelkedből Angyalom. Engem nem veszély, engem érdemetlen dicsőség veszen körül, szavaim szárnyán a honnak védangyala látszik lebegni, s utamban ezrenkint kel fel a magyar.
Még csak 4 helyen voltam,* s e négy helyről 11,000 férfiu kelt fel szavamra, gyalog és lovon tömegestől s 3 nap alatt a Dunánál lesz.
Cegléden, Nagykőrösön, Kecskeméten és Abonyban.
Én ha végigmegyek a magyar hazán, egy népvándorlás kél fel utamban, mellynek hire maga meg képes állítani az ellenséget.
Ha tudtam volna, hogy illy készségre találok, nem kellett volna Pestről mozdulnod. Nem igen hiszem, hogy az ellenség Pestig jöjjön.
Alig ha a helyett, hogy elibe mennék, utánna nem kellend mennem.
Kecskeméten országos vásár volt. Ki mentünk zászlómmal, kísérőimmel. Szólottam a nép ezreihez Isten szabad ege alatt, s a nép ezrei megesküdtek velem a nagy Istenre, hogy egytől egyig felkel a hazát megvédeni. Olly jelenetet soha sem láttál. Mikint csókolták ruhámat, s vitték proclamatioimat* minden felé. Másnap már futárok jöttek Csongrádból. Kecskemétről pedig ma és hónap 5,000 ember megyen Jellasich ellen.
A proklamációt, amely szept. 24-én a Kossuth Hírlapjában jelent meg, l. az előző szám alatt.
Onnan ma Abonyba mentem. Messze föld. És mondák, hogy ott hidegen fognak fogadni. Dehogy fogadtak hidegen. A hidegnek mondott nép felgyult, mint a villám, és megesküdött, és felkél tömegestől.
Estére ide jöttem Szolnokra, már Heves megyébe. Jöttömnek hire megelőzött. A nép ezrenkint várt és szabadítónak kiáltott. Itt találtam egy pár száz sárosi önkéntest, s azok vállaikra vettek s úgy vittek egy fél mértföldnyire be a városba. Holnap népgyülést tartok s azután beszaladok Pestre magamat tájékozni. Egyet alszom s megyek Csongrád, Szentes, Vásárhelyre, Szegedre.
Igy vagyok eddig. Légy hát nyugodt Kedves Angyalom. Más nem nyomja lelkemet, mint az, hogy olly szorongatott lelked van. Az én római lelkü kedves drága nőm. Vidorulj fel lelkem angyala. Engem az Isten nem hagy el az igaz ügyben. De nyomja lelkemet az is, hogy utazol, olly messze a gyermekekkel, szegény kedves angyalaimmal. Minő bajt okoznak ők neked, egy kocsiba szorulva annyian, ismeretlen vidéken, talán még férfi cseléd nélkül is, mennyi bosszuság, baj, szomoruság emészti gyenge egészségedet, mellyhez életem szikrája van csatolva. Kérlek az Istenért, irj Pestre Kálmánhoz,* majd által adja, de pecsételd be leveledet, a mai pecsételetlenül jött.
Nem állapítható meg, milyen Kálmánra utal Kossuth.
És most áldásom s örülök szerelmem, életedhez kötött életem veled. Áldás gyermekeinkkel
hű imádód
Lajosod
Lajosod
Kívül: Nőmnek.
A M. Tud. Akadémia Történettudományi bizottságának gyüjteményében lévő
s. k. eredeti alapján közli Lukinich I.: Adalék Kossuth toborzó körútjának történetéhez.
Hadtörténelmi Közlemények XXXVIII. (1937.) 263 s. köv. l.
s. k. eredeti alapján közli Lukinich I.: Adalék Kossuth toborzó körútjának történetéhez.
Hadtörténelmi Közlemények XXXVIII. (1937.) 263 s. köv. l.
