170. Parndorf, 1848 október 22. Csányi László jelentése Kossuthnak a Jellacsics elleni második támadási kisérletről.
170.
Parndorf, 1848 október 22.
Csányi László jelentése Kossuthnak a Jellacsics elleni második támadási kisérletről.
Parndorf, 1848 október 22.
Csányi László jelentése Kossuthnak a Jellacsics elleni második támadási kisérletről.
Parendorf, 22 Octob. 848.
Igen tisztelt Barátom! Reménytelt kebellel keltem át a Lajtán, reményt vesztve jövőnk eránt tértem ma vissza. Hátrálásunknak okai következendők: Vezéreink már nem mentek győzelmi bizodalommmal, keveselvén erőnket az ellenség erejéhez mérve. Azonban mint irám, táborunk nemzetiesen lelkesülve, szívesen ment, és mi gondolván, hogy ágyuzásunkat meghallván a bécsiek, másnapra demonstratiot teendnek, azzal előhaladásunkat megkönnyitendik, előhaladásunk nem akadályoztatott, már Sticksneusiedlen jóval innen láttuk az ellenséget, de ütközni vele előcsapatunknak nem lehetett, mivel visszavonultak. Annyira előnyomultunk, hogy jobbról, balról utánunk hagytuk az ellenséget. Az elendi erdőben 6,000 gyalogság volt felállítva Ivánka jelentése szerint.
5 óra előtt Galtbrunn körül tüzéreink elkezdek a tüzelést. Viszonyoztatott az ellenség részéről, de rosszul, eredmény nélkül, a mieink egy pár lovat és embert lőttek le állítás szerint. 4 óra tájban tértek vissza Moga küldöttei, Lázár ezredes és Békefy alezredes, az ellenségtül Jellacsics válaszával, miszerint ez Mogának tudtára adja, hogy a parancsnokságot Windischgrätz marchalnak átadta, és hogy seregei besoroztatván az armadába, megszünt horvát slavoniai sereg lenni. Előcsapataink tüzelése közben estélleni kezdett, a főhadiszállás Sticksneusiedelben maradott, előcsapataink pedig Kaltbrun közelében. Itt talált bennünket Önnek küldöttje, Tallián, azon izenettel, hogy az ütközetet seregeink koczkáztatásával megkísérleni nem szabad, különben a felelőség reánk súlyosul, ha a hazát seregeink elvesztésével veszedelembe hozzuk Moga azonnal kinyilatkoztatta, hogy a sereg fel leend bizonyosan áldozva, minthogy az ellenség tulnyomó erővel bír. Békefy állítása szerint 36 osztály lovassággal és 70–80 ezer gyalogsággal, a mi tudomásunk szerint az ellenségnek összes ereje 40–45 ezer lehet, sehogy sem több, ebben igaz, sok lovasság, ez ugyan több, mint felével kevesebb a mondott erőnél, de ez is annyi, hogy a bécsiek közremunkálása nélkül ellenében a felelőséget közülünk egyik sem merte magára vállalni. Mert gyöngébb ellenséggel sem lehet a győzelmet soha biztosítottnak állítani. A harcz mindenkor némi nemével jár a koczkáztatásnak. A bécsiekkel megszakadt érintkezésünk következtében nem számolhattunk a bizonyos közremunkálásra. Részemről, de társaim részéről is a személyes veszély tekintetbe nem vétetik, de egy hazának veszedelme sokkal fontosabb, hogy sem a felelőséget illyen viszonyok között akár gyalog, akár összvesen magunkra bátorkodtunk volna vállalni. Végre azt határoztuk, hogy miután Ön bírja egyedül a nemzetnek osztatlan bizodalmát, bevárjuk Önt, hogy megbírálván körülményeinket, határozza meg, mikor vagy kell-e Ausztriában felkeresnünk az ellenséget? ehez képest kérem, mielőtt seregeink hozzánk csatlakozhatnának, viszonyaink méltánylása tekintetéből látogasson meg bennünket itt Parendorfban, hol positionkat meg fogjuk tartani, mindaddig, amig Önnek egyetértésével más határozatot hozandunk. Az én egyéni véleményem az, ami előbb, de hazám mindenekfelett áll, nézetemet alárendelem, hol annak boldogításáról van kérdés.
Bécsben nincsenek ollyan embereink, kiknek pontosságában, szorgalmában bizhatnánk, Pulszkynak, Varghának más dolgaik is vannak, bécsi barátaink Csernátonit és Jókait óhajtanák Bécsbe küldetni.* Önnek rendeletére ezek bizonyosan tüstént útnak fognak indulni. Jólenne, sőt szükséges, hogy erre jöjjenek, hogy tőlünk utasíttassanak. Most Dr. Hammerschmidt és Dr. Reinan vannak itt, azon újsággal, hogy Brünnben a nemzetőrség a sorkatonaságot lefegyvereztette, és Olmützben a császárra lőttek. Ezek szerint Sopronnak az út járható veszedelem nélkül. Erről Pulszkyt értesítem és visszaküldöm Bécsbe. Jöjjön hozzánk, igen tisztelt barátom, adjon irányt működésünknek. Vagyok mindenkor tisztelő barátja
Pulszky ekkor már nem volt Bécsben (V. ö. 236. l.), Csernátony és Jókai okt. 16-án indultak el Bécsbe Kossuth megbizásából (214. l.).
Csányi
Lapszélén: Parendorfba azért jöttünk vissza, mert a Generális és Kohlmann állításuk szerint túl a Lajtán sehol biztosított állást venni nem lehet.
S. k. eredeti. O. Lt. OHB 1848: 1630.
