382. [Budapest], 1848 augusztus 12. Kossuth cikkei Kossuth Hírlapjában a magyar pénzügyek függetlenségének védelméről.
382.
[Budapest], 1848 augusztus 12.
Kossuth cikkei Kossuth Hírlapjában a magyar pénzügyek függetlenségének védelméről.
[Budapest], 1848 augusztus 12.
Kossuth cikkei Kossuth Hírlapjában a magyar pénzügyek függetlenségének védelméről.
a) Az osztrák egy és kétforintos bankjegyekre kimondott tilalomról.
PENZÜGYMINISTERI RENDELET.
Az egy és két forintos bécsi bankjegyek a közpénztárakban el nem fogadtatnak.* Az austriai pénzügyminister jónak látta az austriai kincstári hivataloknak megparancsolni, hogy a kibocsátandó magyar bankjegyeket ne merészeljék a közpénztárakban elfogadni, mert magyar bankjegyek kibocsátása – úgymond – a bécsi bank privilegiumával ellenkezik!! Az egész dolog a körül forog, hogy a bécsi urak ellenséges szemmel néznek minden lépést, melly pénzviszonyainknak s kereskedésünknek függetlenítésére van irányozva; s azért így gondolkoznak: „Magyarországot lassanként elárasztottuk bécsi bankjegyekkel, úgyhogy alig van a magyarnak más forgó pénze, a magyar pénzügyminister tehát nem rendelheti azt, hogy a bécsi bankjegyek a magyar közpénztárakban el ne fogadtassanak, mert ezzel csak Magyarország lakosait sújtaná, s a magyar zsebekben levő bankjegyeket devalválná; ennélfogva nem félhetünk repressaliáktól: tehát rontsuk el a magyar bankjegyek hitelét, még mielőtt kijöttek volna. Mert ha a bécsi bankjegyek, úgy Magyarországon, mint Austriában ezüst pénz gyanánt a közpénztáraknál elfogadtatnak, ellenben a magyar bankjegyek Austriában eltiltatnak, s csak a magyar közpénztárakban fogadtatnak el: nem fogják kiállani a versenyt a bécsi bankjegyekkel, és így szépen megbuknak.” – Nemde gyönyörű speculatio!!
Ld. a 373. számot.
Azonban számvetésökben megcsalatkoznak. Mert elfelejtették, hogy a bankjegy készítésnek sok időt kívánó technikai nehézségei miatt e perczben még csak 2 ftos magyar bankjegyek bocsáttatnak forgalomba, s mintegy 14 nap múlva az egyesek; azután fog csak a nagyobb magyar bankjegyek kibocsátására a sor kerülhetni.* – Ezen egy és két forintos magyar bankjegyek tehát, csak az egy és kettős bécsi bankjegykkel állanak versenyben; azon töredékeny papiroson, rosszul készült bécsi bankjegyekkel, mellyek nálunk eddig sem igen örömest fogadtattak el, mellyeknek kibocsátása nem is volt közhírré téve, sőt az austriai ministerium által velünk nem is közöltetett, mellyekken tehát aránylag nálunk még nem sok van forgásban, mellyeken tehát a magyar kereskedő világ Bécsbeni fizetések által könnyen túladhat.
Nyíltan megmondja, hogy nem fog megállani az 1 és 2 forintos magyar bankjegyek kibocsátásánál, hanem további bankjegyek forgalomba hozatalát tervezi. Célja a magyar pénzügy teljes függetlenítése a bécsi banktól.
A magyar pénzügyminister tehát a közkívánattal találkozott, midőn a mai Közlönyben hivatalosan közrebocsátott rendeleténél fogva az újdon kibocsátott egy és kétforintos német banki jegyeknek közpénztárainkbani elfogadását eltiltotta; s megtevén azon lépést, mellyre a bécsi ministerium által olly ellenségesen provocáltatott, a magyar pénzügyek függetlenségét ez alkalommal is megvédette.
Nem csak meg vagyunk győződve, de bizonyosan is tudjuk, hogy néhány hónap alatt pénzügyministerünk (ha romlott egészségének isten kedvezend) kibonyolítand bennünket a bécsi bankjegyek forgásának minden crisiseiből a nélkül, hogy valaki közölőnk egy fillért veszítene. De néhány hónapi idő kell reá, mert a bankjegy készíttetés olly technikai nehézségekkel jár, mellyeket semmi erőfeszítés sem képes a kellő időnek megadása nélkül legyőzni.
b) Az arany és ezüstcsempészet megakadályozásáról.
Az ezüst- és arany-kereskedők.
Furcsa időket élünk. Az austriai bank, melly bankjegyei kibocsátását ezüst pénz alapra, s akár mikori felváltás feltételére fektette, e perczben közel tízszer annyi bankjegyet tart forgásban, mint mennyi ezüst pénz alapja van. – Mit csinál tehát? ön maga depreciálja saját bankjegyeit, s kéz alatt összevásároltatja az ezüstöt; adván 106, sőt 108 frt bankjegyet is száz forint ezüstért. –
És mi lett ennek következése? az, hogy nálunk is akadnak olly minden hazafiságból kivetkőzött emberek, kik ezen nyomorult 6–8% papiros nyereségért; melly maholnap zsebökben el fog olvadni, mint buborék, összevásárolják az ezüstöt, aranyat, s hordó számra küldik Bécsbe áru gyanánt; míg nálunk, a kinek 5 frtos bankjegye van, alig képes egy font húst venni, mert nem tudja felváltani.
Rémítő indulat ezen nyereségvágy, melly nem gondol vele, ha lángba borít is egy országot, csak hogy saját piszkos zsebébe egy pár garas nyereséget csempészszen.
Pénzügyministerünk korlátokat vetett ezen galád országrontásnak; s ha e korlátok nem mutatkozandnak elégségeseknek, kétségtelenül még szorosabb korlátokat is vetend.
De ő sokkal inkább barátja a kereskedelmi mozgalom szabadságának, mintsem, hogy ennek korlátozásában a szentségtelen kénytelenségnél egyébnek engedne.
Mi tehát hivatkozunk a köz erkölcsiség érzetére, felhívunk mindenkit, ne hagyja magát a nyomorú haszonlesésnek indulatától olly tettekre ragadtatni, mellyek, ha meg nem szűnnek, rázkódtatást idézendnek elé, melly rázkódtatásnak ők, a haszonlesők, kiknek e szó „köz béke s nyugalom” üres szó, kik a zavarosban szeretnek halászni, fognának lenni kétségtelenül legelső áldozatai.
Egyik közelebbi számunkban előterjesztendjük a pénzügyminister financiális tervének főbb vonásait;* meg fogja abból látni a közönség, minő gonddal van kormányunk pénzviszonyaink rendezésére, meg fogja látni, hogy ha nyomorú haszonlesés nem háborítandja e gondoskodást, 5–6 hónap alatt nagyot lélekzend szabadon a magyar pénz-forgalom; s földmívelés, ipar és kereskedés a nyomás alól felszabaduland, melly alá az austriai gyarmatrendszer által nyűgözve volt.
A Kossuth Hírlapja augusztus 27-től kezdve kivonatosan ismertette Kossuthnak az országgyűlés elé terjesztett pénzügyi javaslatait.
Azért még egyszer mi a közönség moralitására, a közönség éber szemére hivatkozunk. – Legyünk mindnyájan ellenőrei a hazánkat rázkódtatásokba bonyolítani akaró galád nyerészkedésnek.
Kossuth Hírlapja, 1848. augusztus 12. (37.
szám) 165. l.
szám) 165. l.
A cikkek aláírás nélkül jelentek meg Vörös Antal szerint; aki összeállítást készített Kossuth cikkeiről, mindkettőt Kossuth írta, (Kossuth Lajos dolgozatai a Kossuth Hírlapjában 1848-ban. O. Lt. Kossuth-gy. II. V. 1. b.–575.)
