362. [Budapest], 1848 augusztus 5. Kossuth felszólalásai a képviselőházban az előterjesztett törvényjavaslatokhoz.
362.
[Budapest], 1848 augusztus 5.
Kossuth felszólalásai a képviselőházban az előterjesztett törvényjavaslatokhoz.
[Budapest], 1848 augusztus 5.
Kossuth felszólalásai a képviselőházban az előterjesztett törvényjavaslatokhoz.
Madarász László csákvári képviselő két törvényjavaslatot terjeszt elő (az egyik* a királyi kisebb haszonvételekről, a másik: pótlék Nyáry Pálnak a hűbéri viszonyok tárgyában beadott indítványához). Az elnök szerint a másodikat, miután egy beadott törvényjavaslathoz pótlékot nyújt, nem lehet elfogadni. Ehhez Kossuth is hozzászólt:
Beér J.–Csizmadia A.: i. m. 639. l.
Azt gondolom, hogy a módosítást definiálni kell és tisztában leszünk. Mi a módosítás? Módosítást kíván az, a ki egy bizonyos javaslatra nézve többet vagy kevesebbet vagy másképen kíván, mint a javaslatban foglaltatik. Ez mind módosítás. Vegyük fel a hadügyi törvényt. Külön törvényczikk volna mind az, amivel az osztályok* többet akarnak? Ez mind módosítás. Ha a követ úr érdekében véli lenni azon ügynek, mellyet képviselni kíván, hogy külön tárgyaltassék az ő javaslata, akkor semmi egyéb nem kell hozzá, csak adjon neki más czímet; ne mondja, hogy pótlék, akkor senkinek nem lesz ellene kifogása; hanem ha pótlékot akar, tegyen módosítást a czikkben akkor, midőn az osztályilag fog tárgyaltatni.
A képviselőháznak kilenc osztálya volt. Beér J.–Csimadia A.: i. m. 32. l.
Szacsvay Imre nagyváradi képviselő két törvényjavaslatot* mutat be az ital- és húsmérési jogról, illetve az egyházi vagyonról. Az elnök bejelentésére (az első javaslatot mint más javaslathoz kapcsolódót az osztályok elé viszik, a másodikat pedig felveszik az indítványok könyvébe) Kossuth megjegyezte:
Beér J.–Csizmadia A.: i. m. 638–639., 662–663. l.
Nem akarom, hogy az, mit kinyilatkoztatni akarok, in specie egy vagy más benyújtott indítványra vonatkozónak vétessék, hanem minthogy elnök úr kijelentése szerint is az indítványok annyira szaporodnak, tekintetbe véve a hazának jelen körülményeit, ezen alkalmat sem akartam elmulasztani annak kijelentésére, miként igen sok dolog van, minek elintézésére vagy az észnek belátása, vagy a szívnek ösztöne az embert felhívja. De midőn az örökkévalóságot egy perczben nem lehet összesíteni, én nem tartanék most egy-egy dolgot a haza állapotjára nézve kártékonyabbnak, mint ha azon szempontból indulnánk ki, hogy mindennek, a mi orvoslatot kíván, ezen gyűlés alatti orvoslásáról akarnánk tanácskozni. (Helyes!) Én részemről kijelentem: ha ezen indítványok elő fognak kerülni, valljon tárgyalás végett az osztályokhoz utasíttassanak-e vagy ne? véleményemet nem ahoz fogom mérni, hogy a tárgy belsőleg jó-e vagy nem? hanem ahoz, valljon a jelen körülményekben épen most okvetetlen szükséges-e vagy jó-e belé ereszkedni vagy nem? A mennyire az indítványok sorát tudom, nem azért, mintha a dologban egyet nem értenék, hanem mert azokat nem ezen időre valóknak tartom, soknak felvétele ellen fogok szavazni.
Pap János somlyóvásárhelyi (Veszprém m.) képviselő indítványát (törvényjavaslat* a tulajdon szentségéről) Kossuth feleslegesnek tartja:
Uo. 662. l.
A ház fogja látni, mit tesz ezen indítvánnyal. Részemről azon meggyőződést jelentem ki, hogy ennél a létező jogállapot jobb azért, mert nincs a statusnak csak a törvény által specifice kijelölt egyes esetekben sajátítási joga, habár kármentesíteni akar is, nem szabad senki tulajdonát elvenni, csak azon esetekben, mellyek a törvény által kijeleltettek. Azt gondolom, a mostani állapot jobb.
Keller János udvarhelyszéki, követ törvényjavaslatát* (a székely székek főtisztjeinek kinevezése az eddigi választás helyett) Kossuth nem akarja külön tárgyalni:
Uo. 577. l.
Erre nézve kötelességemnek tartom a ház előtt kijelenteni, miként a ministeriumnak összes meggyőződése szerint valóban a székely székekben annak olly főtisztek, kik, igen jó volna, ha nem volnának főtisztek. És én részemről kijelentem, hogy azok már nem is volnának főtisztek, ha a ministerium nem tartoznék a létező jogszerű állapotot respectálni mindaddig, míg a törvényhozás arra nézve másként nem intézkedik. Magyarország kimondotta az uniót és Erdélynek törvényhozása elfogadta azt azon föltétel alatt, hogy valamíg az ideküldött küldöttséggeli értekezés folytán Erdélynek közigazgatási részletei a törvényhozás által meg nem fognak határoztatni, addig változtatás ne történjék. Kötelességemnek tartom kijelenteni, miszerint csak ezen körülmény volt oka annak, hogy e részben a székely székek főtiszteire nézve is némelly változtatások a ministerium részéről épen úgy nem tétettek, mint a mint tenni szükségesnek tartotta a főispánokra nézve erdélyi megyékben.* Én azon meggyőződésben vagyok, hogy mind a parlamentaris rendszerrel, mind magával a választási szabadsággal is sokkal inkább öszhangzásban leszen, ha a főtisztek a felügyelésnek azon kapcsolatát képezik csak, melly a törvényhatóságok és a kormány között fenáll, és ezen szempontból véve a kormány kinevezésétől fognak függni; azonban a többi székbeli tisztviselők kormányi megerősítéstől nem függnek; hanem szabad választások által választhatók. A dologra nézve tehát ez meggyőződésem. De nem tudom, valljon szükséges-e vagy csak lehet-e, – miután a ház positive tudja, hogy az erdélyi közigazgatásnak több ágairól kell intézkedni ezen országgyűlés alatt, – valljon az idetartozók közül egy-egy részletet kivenni jó és tanácsos-e? vagy nem jobb volna-e inkább azt mondani, hogy mielőtt ebbe bocsátkoznánk, terjesztessék elő a törvényjavaslat Erdélyre nézve, és ezen kérdés is ott tárgyaltassék?
A kormány a konzervatív főispánok helyére szabadelvűeket nevezett ki. Kővári L.: Erdély története 1848–49-ben. Pest, 1861. 70. l.
Pálffy János udvarhelyszéki képviselő felvilágosítása után, hogy amennyiben a kormány tovább halasztja ennek a kérdésnek a rendezését, az ellenség malmára hajtja a vizet, Kossuth módosítja álláspontját:
Csak annyit akarok megjegyezni, hogy mi következése lett volna, ha a ministerium, mint a követ úr is elismeri, jogtalanságot követ vala el, mellyet talán a haszonért eltűrtek volna. Ezt állítani, gyanítani és sejteni lehet, de positivitással mondani bajos. Nem tudom, valljon akkor a reactio nem lép-e azon térre, miszerint azt mondotta volna a székelyeknek, hogy a magyar ministerium a főtisztek szabad választását már az uniónak első perczében elveszi tőlök. Nem vagyok általában ellene azok után, mellyeket hallottam, hogy külön tárgyaltassék ezen kérdés, sőt bele egyezem. Ha észrevételt tettem, csak azért tettem, mert elő volt adva, mint ollyan tárgy, melly Erdélyre nézve a többi tárgyak közül elintézést kíván; de nem volt előadva a motívum, hogy bizonyos körülmények által igényeltetik a tárgyalás, mellyek nyugtalanságot okozhatnak, ha azoknak elhárításáról a törvényhozás nem intézkedik minél hamarabb: mihelyt tehát az forog fenn, hogy az illyenek elhárítását rövid törvényczikk által eszközöljük, hozzájárulok, s a formákhoz nem akarok ragaszkodni.
Berde Mózsa háromszéki képviselő törvényjavaslatának* (a székely határőrvidék 300 éves sérelmei) időszerűsége ellen Kossuthnak szintén észrevétele van:
Beér J.–Csizmadia A.: i. m. 577. l.
Kijelentém már több ízben, hogy az egyesült hazában nem lehet ember, ki a székelység iránt több igazi testvéri szeretetet, több rokonszenvet érezne, mint én; s annak állapotáról nem privilégiumok, hanem a közös jog, szabadság alapján s a közös jog és szabadsággal összekötött terhek alapján intézkedni legkedvesebb kötelességeink közé számítom. Hanem erre nézve már a múltkor mondottam,* hogy hiszen az indítványozási jog – istennek hála! – nem kizárólag a ministerium joga, hanem közös mindnyájunkkal, s ezért minden törvényjavaslatot a ministeriumtól várni annál kevésbbé lehet, minthogy annak törvényhozási foglalatosságain kívül még annyi más teendője van, hogy igazán szólva az ember lopja a perczet arra, hogy éljen. Már a minap kértem a székely követ urakat, hogy ne hozzanak föl specialitásokat s ne kérdezzék a ministeriumot, hogy e vagy a részben akar-e törvényjavaslattal előállni? hanem legfeljebb – ha azon barátsággal akarnak lenni – mikor kész, közöljék a ministeriummal, hogy tudják meg ennek is gondolkodását. De már, ha az előbbeni esetben mondottam is, hogy a fenforgó körülményeknél fogva a főtisztek kinevezéséről intézkedni szükséges, mert ott bírósági tekintet is forog fen, s nem tudhatja az ember, ha valljon akarja-e a székely nemzet kormányi kineveztetéstől függő embereinek kezébe adni a bíróságot: emez indítványra nézve mindazáltal más a nézetem, minthogy ez által sérelmek orvoslatára akart behozni törvényjavaslatot a követ úr. Ugyan kérem, ne sérelmeket orvosoljunk, hanem jogokat alapítsunk! Méltóztassanak a székely követ urak, kik a körülményeket ismerik – hiszen 24–36 óra alatt, vagy talán egy alatt is készen lehet – a székely nemzetre nézve tökéletesen kimerítő törvényjavaslatot terjeszteni elő. Ezzel érünk csak czélt. De ha ismét előáll egy másik követ úr, s ismét egy sérelem orvoslását kívánja, mint például most hozatott fel, hogy a fegyverviselésrőli kényszerítő törvény töröltessék el, akkor majd mire megyünk? Hiszen könnyű azt mondani, hogy például az ősiség is töröltessék el; hanem az a kérdés, mi állíttatik helyébe? Már ez kapcsolatban s szövetségben van az egész tárggyal. Ne méltóztassanak akár az erdélyi küldöttségtől, akár a ministeriumtól valamelly törvényjavaslatot várni, hanem initiáljanak a követ urak a székely ügyre nézve egy egészen kimerítő törvényjavaslatot, csak akkor fogjuk leghamarabb elintézhetni ez ügyet; mert így nagyon is sokáig fog várhatni a székely nemzet, míg dolgai el lesznek intézve, s míg megnyugodhatik. (Helyes!)
Ld. a 348. számot.
Miután azonban Bethlen János udvarhelyszéki képviselő bejelentette, hogy Berde törvényjavaslata a székelyek helyzetének általános rendezéséről szól; a kérdés nagyon fontos és az unió-bizottság ebben az ügyben már tárgyalt is a minisztériummal, Kossuth visszavonta kifogását. (Bethlen J. tájékoztató szavai után megjegyezte: Úgy jól van.)
Szeles Lajos dunapataji képviselő bejelentésére, hogy a jegyzői kar helyzetéről törvényjavaslatot fog benyújtani; Kossuth a következőket fejtette ki:
Engedelmet kérek, nekem erre nézve is van valami kis jelenteni valóm. Annyi jelenteni valóm van, miként én is azok közé tartozom, kik a jegyzői kart, a községi jegyzőket, az országra nézve egyik igen fontos tisztviselői osztálynak tekintik, s akik azoknak állására nézve gyökeres javításokat tartanak szükségeseknek. Hanem hogy mindenre, mire egyébiránt szükség volna, s így in specie jegyzőkre nézve is; ex asse törvényt hozzunk még a jelen országgyűlés alatt, azt tartom, nem lehet; s ennek következtében, nem azért, mert nem szükséges, hanem mert akkor aztán más még szükségesebb dolgokat kellene háttérbe szorítnunk, e tárgyról jelenleg nem intézkedhetünk. Hanem azt gondolom, úgy kell menni a dolognak, hogy ha valamelly tárgy elintézése a jelen országgyűlés elhalaszthatlan teendői közé tartozik, s azzal egy vagy más specialitás kapcsolatban van, úgy e részben történjék meg a szükséges orvoslás vagy javítás. Így részemről kijelentem, hogy az adórendszerben, mellyet 1849-től kezdve, jövendőre nézve az országgyűlésnek előterjesztek, az adókezelés tekintetében, a községi jegyzőknek valóságos fontos állást kívánok adni, s midőn ezt adni kívánom, egyszersmind állásukat biztosítani is akarom, mint ollyan tisztviselő[sé]geket, kik épen mert a legalsó rétegekben hajtják végre a törvényeket, sokkal fontosabbak, mint sok más hivatalnokok. Ha tehát valamelly okvetlenül elintézendő tárgy fordulna elő, melly a jegyzői karral kapcsolatban volna: úgy bizonyára azon vélekedésben leszek, hogy e részben is intézkedjünk; de hogy átalában a jegyzőségre nézve külön törvény alkottassék, ezt, nem mintha szükséges nem lenne, hanem mert idejét nem látom, nem pártolhatom. Lehet egyébiránt az adórendszer megállapításakor annyiban intézkedni felőlök, a mennyiben elkerülhetetlenül szükséges.
Közlöny, 1848. augusztus 7. (59. szám)
282–283. l.
Közli (Kossuth felszólalásait kivonatosan) Pap
D.: Nemzetgyűlés I. 339–342. l.
282–283. l.
Közli (Kossuth felszólalásait kivonatosan) Pap
D.: Nemzetgyűlés I. 339–342. l.
